Még pocakosan is fitneszórákat tartott, anyukaként pedig már maratonit futott

„Nagyon jó gyerekkorom volt. Jászárokszálláson nevelkedtem, sok játszótársam volt a környéken, ahol mindig adódott lehetőség mozgásra, például korcsolyázásra, szánkózásra. Az általános iskolában a testnevelő tanárom fedezte fel, hogy gyorsabban futok, mint a többiek, és benevezett mezei futóversenyekre. Emellett kézilabdáztam, majd triatlonoztam, tájfutottam és sokáig néptáncoltam is” – meséli a kezdetekről.

„Pocakosan is ugyanúgy megtartottam az ironboxórákat, a kangoo-t értelemszerűen nem volt szabad. Majd jött a pandémia időszaka, ekkor online edzésekre váltottunk a csoporttal, illetve kocogni is kimentem, ameddig csak bírtam – emlékezett vissza. – A kisfiam kétezerhúsz májusában született. Amikor a nőgyógyász megadta a zöld utat a testmozgásra, már aznap este kimentem kocogni. Nagyon lentről indultam, és körülbelül egy év kellett hozzá, hogy visszahozzam magam arra szintre, ahol előtte voltam. De sikerült.”

Adrienn többször állt már dobogón versenyeken. Minden megméretés emlékezetes neki, különösen az edelényi Bódva-völgyi Maraton maradt meg benne.

Bevallása szerint ott nagyon jó, három óra harminc perces időt futott úgy, hogy szinte végig szakadt az eső. A mostani, hatvani verseny is hasonló élményt nyújtott a szélsőséges időjárás miatt, bár reggel Adrienn egyet még telefonált, hogy megtartják-e a versenyt a viharos időben. Nem attól félt, hogy nem tud elindulni, mert elmondása szerint bármilyen körülmények között nekivágott volna a távnak, hanem hogy nem marad-e el a rendezvény.

„Esett az eső, amikor rajtoltunk – emlékszik vissza – Amikor elállt, cserébe dupla akkora szelet kaptunk. Minden versenyző azzal küzdött, hogy egyáltalán futni tudjon. Nagyon nehéz volt, ennek ellenére jól éreztem magam. Egyéni csúccsal készültem, ami nem jött össze az időjárás miatt, mégis jól sikerült, hiszen első lettem.”

Csupán kétéves lesz a kisfia, de rendszeresen tud edzeni mellette. Hangsúlyozta, hogy ehhez szüksége van egy nagyon jó férjre, a barátnőjére, Esztire és a családjára, akik sokat segítenek. Köszönettel tartozik edzőjének is, akivel január óta dolgozik együtt.

„Az Ensporttól Kovács-Kulcsár Zsuzsanna írja össze az edzéseimet a hétre, amit nagyon igyekszem betartani. Véletlenül hozott össze minket a sors: egy futóversenyen nyertem egy diagnosztikát, amelyhez ajándékba járt egy négyhetes edzésterv. Annyira megszerettem az edzőmet, hogy a négy hét lejárta után is vele folytattam tovább” – fogalmazott.

A sportolónak két nagy célja van. Az egyik, hogy a Berlinben elért félmaratoni csúcsát (1 óra 32 perc) még egyszer megfussa, esetleg megdöntse, a másik, hogy a 3 óra 30 perces maratoni eredményén is javítson egy kicsit. A fentieken kívül van még egy nagy álma a futással kapcsolatban.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!