A 496-os kísérlet, 5. nap: Nem sikerült, megbuktam…

Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 15 kilométer)

Ötödik nap – öt kilométer a táv.

Ez az ötös valamiért „bekattant” nekem, mondván, csak úgy, simán lefutni nem hoz majd semmi sztorira valót, ráadásul az előző részekben már volt mindenféle szocioizé: ruhamustra, pénzkérdés, kövérség és fogyás, szétdobált palackok és oldalukra dőlt elektromos rollerek, szóval most arra gondoltam, hogy ez a félórányi kocogás legyen picit lazább. Ráadásul ez a bizonyos ötös számomra babonásan jó szám, anno az 5-sel felcímkézett mezben futballozgattam BLSZ-csapatokban, öt már futótávnak sem utolsó, ötezer méterrel edzésen, versenyen, felmérésen is több mindent lehet kezdeni, és talán pont ez a határa a feladatos gyakorlatoknak, amikor picivel jobban pörgethető a láb.

Nos, a festménynek annyi..

A kísérlet nem sikerült, ezt őszintén be kell vallanom, és ez az összevissza futásanalízis jó lecke arra vonatkozóan is, hogy az edzésekkel nem játszunk, még akkor sem, ha valami hirtelen jó ötletnek tűnik. Illetve a tanulság másik fele az, hogy kapkodva, újra- és újratervezve nem lehet nekiindulni a világnak, avagy ismeretlen terepet meghódítani kicsivel több előkészületet igényel, mint az edzésfordulók bepötyögése.

Egyvalamivel azért vigasztalhatom magam: a futófestményemre ráfoghatom, hogy avantgárd stílusban készült.
Sőt, most már tudom, milyen lehet meg nem értett művésznek lenni – de azért valaki elárulhatná, miként lehet szépen, valódi rajzra hajazóan „megfutni”, mondjuk azt, hogy 496...?
Nekem a kecses 5-öst sem sikerült.

(Ja, és aki a blog címe alapján arra gondolt, hogy máris feladtam a 496-os kísérletet, nagyon nagyot tévedett – ez az öt kilométer a gyönyörű futókörnyezetben maga volt a csoda, még akkor is, ha rajzolásból világ csúfságára megbuktam…).

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!