Szőnyi Ferenc regenerálódott, és már a hiányzó nagylábujjkörmei sem zavarják

Két körmét is elvesztette verseny közben. Megérte?
Igazából ez egy teszt volt – felelte Szőnyi Ferenc, aki január 11-én tért haza az Egyesült Államokból, ahol 604 kilométert megtéve összetettben hetedik lett az Across the Years elnevezésű hatnapos ultrafutó-viadalon, ám ezért keményen megszenvedett. – Tavaly korábban még soha nem tapasztalt sérülés viselt meg, ráadásul egy műtéten is átestem, ezért kíváncsi voltam, meddig tudom kitolni a fájdalomtűrő-képességem határait. Örömmel állapítottam meg, hogy a Szőnyi Feri még mindig a régi Szőnyi Feri. Jó volt újra ilyen hosszú távon versenyezni.

Azért akadt egy-két nehézség, amellyel szembe kellett néznie.
Mint minden versenyen, ezen is szembesültem megoldandó problémákkal, de egész jó válaszokat adtam rájuk.

Elmúltak a fájdalmai?
Igen. A versenyen nagy terhelés érte a műtött térdemet – hat nap alatt hatszáz kilométert futottam –, de nagyon örülök, hogy nem hátráltatott futás közben, viszont fájt helyette más, ám ezeket a körülményekre fogom. Mediterrán futókörnyezetre számítottam, de eső, reggel csípős hideg és napközben barátságtalan időjárás fogadott, amelyhez alkalmazkodnom kellett. A sáros pálya igencsak megterhelő volt, és újabb sérüléseket – lábfájás, vér-és vízhólyagok – eredményezett.

Rendbe jöttek a sérülései?
A verseny után szinte azonnal, bár a körömvesztés okozta kellemetlenség még mindig tart. Általában szomorúan nyugtázom, hogy a vizes cipő és a pálya minősége miatt néha egy-egy köröm kicsit meglazul. Erre a problémára verseny közben egyetlen megoldás létezik: először meg kell szabadítani a nyomástól, meg kell szurkálni, ki kell engedni alóla a folyadékot, majd vissza kell ragasztani. Egyébként éppen ma vettem le a fájós körmeimről a kötést, és a látvány sajnos meglehetősen elszomorító. Legutóbb öt évvel ezelőtt, a Himalájában vesztettem el a nagylábujjkörmömet, amit elég súlyos traumaként éltem meg.

Kipihente már a fáradalmakat?
A sebek nyalogatása már megtörtént. Összeszorított fogakkal ugyan, de levettem a víz- és vérhólyagokra, illetve a körmökre tett kötést, és fertőtlenítettem a sebeket. Noha kell még fél év, amíg a köröm visszanő, nem gátol a mozgásban.

Örömteli, hogy a testem nagyon gyorsan regenerálódott, és a verseny után két nappal már futottam, sőt sikerült visszarázódnom a civil életembe is. Mától teljes értékű edzésmunkát tudok végezni.

Miért éppen az Across the Years?
Már egy ideje ott árválkodott a bakancslistámon. Huszonhatodik alkalommal rendezték meg ezt a rendkívül oldott és baráti légkörű megméretést, amelynek leírhatatlan a hangulata. Igazi futóünnepnek számít az Egyesült Államokban, elképesztő számú résztvevővel, akik különböző versenyszámokban mérhetik össze erejüket. Olyanoknak hozták létre, akiknek a futás a mindenük.

Elégedett a helyezésével?
Igen, főképpen annak tükrében, hogy a verseny közben előjöttek a tavalyi edzéshiányából fakadó sérülések, de számítottam erre. Kétezerhuszonegyben kevés kilométer volt a lábamban, így nem voltak különösebb illúzióim. A napi száz kilométert azonban mindenféleképpen teljesíteni akartam, összesen pedig hatszázat. Egy nagypapakorú futó, mint én, tekintse ajándéknak az ilyen versenyeket. Olyan mezőnyben, amelyben ott szerepel az Egyesült Államok és a világ több neves és tapasztalt ultrafutója, nem is rossz eredmény az összetett hetedik hely.

Ebben az évben mi szerepel az étlapján?
Nagyban gondolkodom. Készülök az április eleji, Brazíliában sorra kerülő ötszörös távú ultratriatlonra, ironmanre, amely rendkívül érdekes versenynek ígérkezik. Májusban Szlovéniában veszek részt egy szintén ötszörös távú triatlonviadalon – oda-vissza átszeljük az országot kerékpáron, a Bledi-tóban fogunk úszni, és egy kétszáz kilométeres terepfutással zárunk –, és remélem, visszatérhetek Indiába is.

Augusztusban Svájcban rendezik a tízszeres ironmant, és ha az egészségi állapotom, a pénzügyi helyzetem és a Covid is megengedi, idén ez lesz a fő versenyem.

Ennyi év után még honnan merít motivációt?
Csodás adottság, ha az ember tisztában van saját képességeivel, és próbára tudja tenni őket. Örömmel tölt el, hogy 58 évesen még ilyen terveket szövögethetek. Engem leginkább az egészségmegőrzés ösztökél, és hogy másoknak példaértékű lehet, amit eddig elértem.

(Borítókép: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!