Ez utóbbi szankció ellen fellebbezést nyújtott be, amelyet szerdán elutasított a SafeSport, így gyakorlatilag befellegzett Salazarnak, aki sokáig vezette a Nike Oregon Projectjét, amelyet a világcég már több mint két éve leállított, sőt augusztusban a róla elnevezett épületet is átnevezte.
A SafeSport azért szankcionálta a szakembert, mert megalapozottnak találta a vele szemben megfogalmazott, szexuális zaklatással és érzelmi bántalmazással kapcsolatos vádakat. Előbbieket legalábbis biztosan, merthogy a runnersworld.com szerint az érzelmi presszióra vonatkozó rész eltűnt az adatbázisból, ahogyan Salazar fellebbezésének említése is…
Salazar egyébként a doppingellenes szabályok megsértéséért kapott négyéves szilencium ellen is jogorvoslatot kezdeményezett, ám a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) szeptemberben helybenhagyta a büntetést, amely így 2023 szeptemberében jár le. Függetlenül ettől a SafeSport döntése gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy Salazar valaha visszatérhessen a magas szintű edzői tevékenységhez, helyette maradnak neki a nyugdíjas évek.
2019-es elmeszeléséig Salazar több olimpiai érmes topfutónak volt az edzője, például az amerikai Galen Ruppnak és Matthew Centrowitznak, a holland Sifan Hassannak, valamint a brit Mo Farahnak, aki a leghíresebb tanítványa. A négyszeres olimpiai bajnok hosszútávfutóval összefüggésben is vetődtek fel kétségek, de ő tagadta, hogy 2011-ben beszedett volna bizonyos Salazartól kapott pajzsmirigygyógyszereket.
Emellett az is szóba került, hogy Salazar nagy adag vassal is ellátta Farahot, nem beszélve a kétes eredetű és hátterű L-karnitinról – mindenesetre hivatalosan sohasem vádolták meg a 38 éves sportolót, noha hat éven keresztül dolgozott együtt a trénerrel.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!