Ötven felett is lehet életforma a futás, Berényi Ildikót a versenyek inspirálják

Berényi Ildikó november 13-án, a Tanúhegyek Trail Hableány Maratonon első lett a korosztályában, november 20-án a Dobogókő Hegyi Futóverseny félmaratoni távján ezüstérmet szerzett, december 4-én a Lipóti Trail M távján a második helyezést szerezte meg a nők között. Honnan ez az erő és lelkesedés 54 évesen?

Ildikó már huszonévesen is sokat futott aszfalton, a sport és a mozgás mindig jelen volt az életében. A kilencvenes években azonban két térdműtét miatt hosszabb időre abbahagyta a futást. 2001-ben Budapestről Pilisszentkeresztre költözött, gyermekei születtek, és csak jóval később, 2013 tavaszán húzott újra futócipőt.

Ildikó eleinte heti négy-öt alkalommal futott rendszeresen terepen. Saját magát ösztönfutónak nevezte, lévén nem volt edzője, aki a versenyekre felkészítette volna.

„Tavaly októbertől lett edzőm Szabó Gábor személyében, és most látom csak, hogy milyen sokat számít – teljesen más így dolgozni. Korábban sokszor voltam túledzett, kisebb-nagyobb sérüléseim is lettek ebből fakadóan.”

Ildikó 2020-ban – amikor jöttek a lezárások, és sok verseny elmaradt – kezdett el az ultratávokkal ismerkedni. Korábban tíz-tizenkét kilométeres távokon indult, és szép eredményeket ért el, később félmaratonikat futott, amelyeken szintén jól teljesített. Az első hosszabb távja a Kiss Péter Emléktúra volt (40.4 kilométer, 1800 méter szinttel). Az UltraKék Trail 68.4 kilométerén már 4. helyezést ért el a női kategóriában. Itt bizonyosodott be, hogy képes ennyit is futni. De ott volt a Kazinczy Szalánc, a Mártabérc Trail is ötven kilométer feletti távokkal, szintén ugyanebben az évben.

„Az ultrákon már nagyon kemény a mezőny, nem is hittem volna, hogy a Tanúhegyek Trailen a dobogó közelébe jutok – idézi fel a novemberi versenyt. – Az abszolút női kategóriában tizedik, a korosztályomban első helyezett lettem, de nem vagyok elégedett magammal. A szervezés nagyon profi volt, viszont sajnos ködös, nyálkás időjárás volt aznap, a panorámából sem lehetett látni semmit. Az volt a baj, hogy nagyon alulöltöztem, és végig fáztam. Ráadásul nem jó cipőt választottam, emiatt sokat csúszkáltam.”

Legemlékezetesebb versenyének az első maratoniját tartja, amelyet 2019-ben Izraelben teljesített. A Desert Marathon Eilat különlegessége az volt, hogy sivatagban zajlott, novemberben huszonnyolc fokban. Itt korosztályában a negyedik helyen végzett. Sokszor indul lakóhelyéhez közeli versenyeken is, mint például a Pilis Vertikálon. Azért is szeret versenyekre járni, mert neki a verseny a futás ünnepe.

„Mivel hajt a versenyláz, mindig számítok a dobogóra, mégsem ez a legfontosabb nekem, hanem az, hogy az adott mezőnyben hol van a helyem. Ne úgy legyek első, hogy hárman vagyunk, hanem legyen tét és küzdelem – indokolja. – Azért is szeretem a versenyeket, mert itt hasonszőrű emberekkel találkozom, akikkel egymást tudjuk inspirálni.”

Ildikó egy művelődési ház vezetője, így szakmájából adódóan rugalmas a munkaideje. Mindig akkor megy futni, amikor ideje engedi. Legyen az este, sötétben fejlámpával, reggeli napsütésben vagy szakadó esőben.

„A futás nekem már sokkal több mint szenvedély. Egyfajta függőség, életforma.

További versenyek is szerepelnek a tervei között, a legközelebbi a december 12-i Nyúlcipő Budai Trail Telkiben, ahol az M távon fog indulni. Ahogyan fogalmazott, ameddig él, szeretne futni. Mottója egy Zig Ziglar idézet:

„Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!