A Grande Randonnée korzikai hegyi túrán végzetes lehet a pánik

Kezdjük egyből a legkézenfekvőbb kérdéssel: Korzika nem a szomszédban van, honnan jött mégis az ötlet?

Ismerősök képeit látva, beszámolóikat olvasva, hallgatva fogalmazódott meg bennem, hogy ide mindenképpen el szeretnék jutni, szeretném végigjárni ezt a fantasztikus útvonalat – mondta Pápayné Sár Cecília.

További érdekességeket találhat a 84 oldalas Túrázás magazinban, amely már kapható az újságárusoknál, az ára 695 forint.

Ez a túra nemcsak fizikai, hanem mentális felkészülést is igényel. Mindenképpen jó állóképesség kell hozzá, hiszen az ember egész nap úton van, méghozzá nem hétköznapi körülmények között. Fontos, hogy valaki jól tudjon regenerálódni, mert ez sorozatterhelést jelent. Mentálisan elengedhetetlen a monotonitás tűrése, illetve a jó alkalmazkodó és problémamegoldó képesség. Bármikor jöhet valamilyen előre nem látható nehézség, amit a lehető legjobban meg kell oldani. A magas hegyek között a pánik vagy a meggondolatlanság végzetes is lehet. Mire erre az útra sor került, már jó néhány éve futottam terepen, magashegységbe is eljutottam többször, így az alapok megvoltak. Annyit tettem még hozzá, hogy hetente egy-két alkalommal a futás mellett lépcsőztem is, készülve a sok szintemelkedésre.

Mennyi idő alatt lehet felkészülni rá, és milyen erőnlétet igényel a GR20 élvezetes bejárása?

A felkészülés attól függ, ki milyen alapokról indul, és mennyi idő alatt szeretné teljesíteni. Úgy gondolom, mindenképpen fontos előtte hosszabb-rövidebb túrákkal edződni, a környező országokban magashegyi tapasztalatot szerezni. Semmiképp sem szabad tapasztalatlanul nekivágni.

Nyilván sokféleképpen lehet ezt a túrát teljesíteni, de igazán akkor élvezi az ember, ha közben nem magával kell foglalkoznia, hanem elmerül a körülötte lévő fenséges tájban.

Az egész út maga volt a komplett kihívás. Pontosabban, számos helyen nem volt semmilyen út, hanem csak a sziklákra volt felfestve a jel, hogy merre kell menni. Főleg az első fele volt nagyon sziklás, köves. Sokszor szinte alig haladtunk, mert csak felmásztunk néhány métert, majd a másik oldalon le, és ez így ment kilométereken keresztül.

Adódott bármilyen váratlan probléma, amit hirtelen meg kellett oldani?

Szerencsére nem, nagyon élveztük az egész utat. Az utolsó előtti nap végén volt egy kis megborulásom, így utólag azt gondolom, a fáradtság és eléhezés együtt győzött le, de Ábris mint jó túratárs kirángatott belőle.

Mennyi idővel kalkuláltak a túra előtt?

Eredetileg öt, maximum hat nappal számoltunk, és elég jól tartottuk magunkat, végül öt és fél nap alatt értünk a végére.

A családommal egyszer találkoztunk, félúton. Az első két napon kicsit lassabban haladtunk, mint ahogy terveztük, így a harmadik nap kicsit hosszabb szakasz várt ránk, hogy a megbeszélt helyen találkozni tudjunk. A találka elég rövidre sikerült, mert késő este értünk Vizzavonába. Ruhát váltottunk, feltankoltunk kajával, és utána már csak a célban vártak bennünket.

Milyen speciális felszerelést igényel a túra?

Igazából semmilyen speciális felszerelést nem vittünk. Én egy tízliteres hátizsákkal mentem, plusz ott volt a hálózsák. Egy váltás ruha, egy öltözet meleg ruha, esőkabát, tisztálkodó szerek és némi élelmiszer volt csak nálam. Nem hiányzott útközben semmi. Ábris hozott botot, de a sziklákon fel-le mászáskor sokszor el kellett tennie. Azt gondolom, akinek van magashegyi tapasztalata, de valami igazán extra kihívásra vágyik, mindenképpen érdemes elmennie. A fizikai nehézségek mellett is fantasztikus megtapasztalni a vad természetet. Biztos, hogy ide is egyre több turista jut el, de voltak olyan szakaszok, amelyeken csak nyolc-tíz emberrel találkoztunk a nap folyamán.

Mit lehet tudni a szállásokról és az útközben fellelhető vendéglátóhelyekről?

Útközben olyan tizenkét, néha tizenöt kilométerenként vannak turistaházak. Ezek között olyan is akad, amelynek az ellátását csak helikopterrel vagy szamarakkal lehet megoldani. Itt meg lehet szállni, és vagy sátort bérel az ember, vagy a nagy közös hálóteremben kap egy matracot. Mi nem foglaltunk előre szállást, de sehol sem volt probléma a hellyel. Ha időben, azaz késő délután-kora este odaér az ember, meleg vacsorát is adnak, de alapvető élelmiszer, konzerv mindig van.

A tisztálkodási lehetőség néha csak egy slag hideg vízzel, de túlélhető. Ami meglepő volt, hogy a sziget belsejében este tíz és reggel hat között nincs áram, még a népesebb helyeken sem.

Az időjárás mennyire kiszámítható?

Bármikor jöhet egy vihar, lehűlés, de villámárvíz, földcsuszamlás is előfordult. Nagyon észnél kell lenni, hogy az ember elinduljon-e a következő házhoz, vagy inkább húzódjon fedezékbe. Talán azt mondanám, hogy az extrém időjárás a legnagyobb rizikófaktor. Természetesen egy szimpla eső vagy viharos szél is lelassítja a haladást, úgyhogy ez meghatározza a teljesítést. Mindenképpen a késő tavasz és kora ősz közötti időszakban érdemes indulni, ugyanis a magas régiókban sokáig megmarad a hó. Így is előfordulhat persze extrém időjárás. Túraoldalak tíz-tizennégy napra szokták felosztani a teljesítést, nekünk ugye ez jóval kevesebb idő alatt sikerült. Utána még egy kicsit élveztük a tengerpartot, úgyhogy összességében tíz napot voltunk kinn.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!