BMX-flatland: a sikerhez alázat szükséges

Mikor kezdődött a BMX-szerelem?

Kétezerkettőben a nyári tanítási szünetben – vágta rá egyből Szájer Gergely, a hazai BMX flatland egyik reménysége. – Életemben először Budapesten láttam profikat, és teljesen magával ragadott a látvány. Kezdetben egyszerűen jó bringássá akartam válni, a profi világ és a pénzkereset nagyon távolinak tűnt. Később, a kétezres évek közepén az ösztökélt leginkább, hogy saját mozdulatokat találjak ki, amelyeket eredményesen és kreatívan vegyítek a mozgásvilágommal. Szerettem volna én is meghívásos versenyeken szerepelni, és ez az álmom hamar valóra vált.

Hol gyakorolta a trükköket?

Különböző sportpályákon és városi tereken. A flatlandhez nehéz jó pályát találni, ezért mindig újabb helyek után kutattam Győrben, ahol akkor éltem.

Honnan volt kerékpárja? Gondolom, a kétezres években már nem volt gond beszerezni egy jobb fajtát.

Valóban, az én generációm szerencsés, mert amikor elkezdtem bringázni, a korábbiakhoz képest kitűnő volt az alkatrészellátás. Többnyire budapesti BMX-boltokból szereztem be az alkatrészeket.

 

 

Ki figyelt fel önre?

Erre nem könnyű válaszolnom, mert mindmáig két szálon fut a karrierem. Az egyik a versenyzés, a másik pedig a bemutatók és a show-műsorok. Kétezertizenkettőtől néhány éven át főként bemutatókból éltem, sikerült kijutnom Németországba is, ahol különböző ügynökségekkel építettem ki kapcsolatokat. Versenyzésben az Elite BMX Shop volt az első, amely kétezertizennyolcban támogatni kezdett alkatrészekkel és utaztatással. Az idei Európa-bajnokságra pedig már a Magyar Kerékpáros-szövetség segített kijutni. Társammal, Gelencsér Ádámmal nagy büszkeséggel képviseltem Magyarországot.

Milyen trükkjei vannak?

Vannak első keréken bemutatott mutatványaim, ezek általában fékkel végrehajtott, úgynevezett turbinatrükk-kombinációk, előre-hátra pörgések.

Minden flatlandesnek van egy múzsája, önnek ki volt?

Eleinte VHS-kazettákról tanultam sokat, majd az internet terjedésével óriási mennyiségű videoanyag került fel a világhálóra. Ezen kívül versenyek előtt és után egymástól tanultuk el az alapmozdulatokat, majd magunk találtuk ki ezek sajátos összekötését.

Mennyiben volt más flatlandezni a kétezres években és most?

Teljesen. Mint említettem, akkoriban alig volt internet, ezért szinte minden országban vagy területi egységben másfajta bringázási stílus honosodott meg. Éppen ezért mindig epekedve vártuk az újabb videokazettákat vagy DVD-ket, mert teljesen új, még sohasem látott trükkök voltak rajtuk. Ma minden azonnal felkerül az internetre, így a flatland kissé egysíkúbbá vált. Nagyon sokan csinálják ugyanazokat a mozdulatokat, vagy követik ugyanazt a stílust.

A kétezres években a bringások száma is jóval több volt, ezért égető szükség lenne az utánpótlásra. Leginkább az országos és nemzetközi ajkai versenyeket emelném ki, ezeken rengeteget fejlődtünk és inspirálódtunk.

Bár manapság a versenyzők sokkal könnyebben fejlődnek, és lesnek el trükköket egymástól, itthon a gyakorlóterepek hiánya miatt kicsit le vagyunk maradva. Fontos, hogy a sportág több figyelmet, megfelelő támogatást és helyszíneket kapjon, így a profik és az utánpótláskorúak is lépést tarthatnak a nemzetközi mezőnnyel. Reméljük, hamarosan ezek a célok megvalósulnak.

Nemzetközi összehasonlításban milyen volt korábban a hazai mezőny, és milyen most?

A magyar flatland világhírnevét már a kilencvenes években megalapozták. Abban az időszakban, illetve a kétezres és a kétezertízes években is fel tudtunk mutatni világ- és Európa-bajnokokat.

 

 

Itthon kinek van esélye, hogy nemzetközileg is elismert versenyző legyen?

A fiatalok közül mindenképpen Vidákovich Fülöpöt említeném.

Elégedett eddigi sportkarrierjével?

Alapvetően igen, amit alátámaszt a kétezerötös Eb-n elért helyem az amatőrök között, de említhetném a kétezertizenkettes vébét is, amelyen döntős voltam, és a profi kategóriában tizenhatodik lettem.

Ami az utóbbi éveket illeti, két éve megnyertem a magyar bajnokságot, tavaly a német bajnokságon lettem második, az idén pedig az Eb-n kilencedik. Ha visszagondolok, azért több figyelmet fordíthattam volna a saját mozdulatok gyakorlására.

Pályafutásában melyek a legemlékezetesebb pillanatok?

A BMX-nek köszönhetően megtanultam, hogy rengeteg türelem és alázat kell, amit az élet más területén is hasznosíthattam. Sok országba eljutottam, és számtalan barátot, versenyélményt szereztem. Szófiában tizenháromezer ember előtt bringáztam egy színpadi show-műsorban, ez az élmény a mai napig élénken él bennem.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!