Úgy vélem, nem kell szégyenkeznie a nyolcadik hely miatt.
Aki ezen a versenyen színpadra lép, annak egyáltalán nem kell szégyenkeznie – mondta Molnár Péter, aki tavaly szerzett profi kártyát, és azóta egyetlen hivatásos versenyen sem vett részt. – Persze jobb eredményre számítottam, ezért kicsit csalódott vagyok. Eddigi pályafutásom során megtanultam, az számít, hogyan reagálunk egy adott helyzetre. Látom, milyen hibákat követtem el, és sokat tanultam belőlük.
Melyek voltak ezek?
Egyrészt kissé elbíztam magam, azt hittem, elég lesz az eddig szerzett versenytapasztalatom. Most már látom, ez másik liga, mint amilyenekben eddig indultam. Másrészt szükségem lett volna még legalább két réteg barnítókrémre, hogy jobban mutassak a színpadon. Harmadrészt a póznadrágom sem volt megfelelő, ugyanis kicsit »kifogytam« belőle, ezért lógott rajtam. Elkövettem még egy hibát: a kötelező pózolásnál a pózfelvétel nem volt gördülékeny, aminek a kommentátor is hangot adott. Hozzá kell tennem, harminc órát utaztam a verseny helyszínére, továbbá megterhelő volt a viadal előtti időszak is. A szállodában, ahol laktunk, rendkívül drága volt az étkezés, ezért saját magunknak kellett beszereznünk az ételt, amelyet a szállodai szoba mikrohullámú sütőjében készítettünk el.
Mindig is éreztem, hogy vannak hiányosságaim, de csak most tudatosultak bennem igazán. Ha valaki a világ élmezőnyébe akar tartozni, kizárólag a testépítéssel kell foglalkoznia.
Nem volt lámpaláza?
Nem nagyon. Mire a színpadra léptem, elmúlt, sőt kifejezetten élveztem a szereplést. Tudni kell, hogy az Arnold Classicon már a backstage-ben kitűnő volt a hangulat, hamar lepacsiztunk egymással. Az európai amatőr és az amerikai profi versenyek világa leginkább abban tér el egymástól, hogy utóbbiban a testépítők nem egymás ellen versenyeznek, hanem arra összpontosítanak, hogy a lehető legtöbbet hozzák mi magukból.
Kapott kedvező visszajelzést?
Természetesen. Sok biztatást kaptam Brazíliából, többen örültek volna, ha előrébb végzek. Sőt az első két helyezett hátba is veregetett, és azt mondta, remek hát-és karizmom van, amit a zsűri is értékelni fog, ha már lesz elég profi tapasztalatom. Nekem ugye ez volt az első megméretésem a hivatásosok között, és a bírók is eszerint álltak hozzám. El kell fogadnom, hogy a pontozóbíróknak mindig igazuk van, és a szemükben nem tűntem igazán profinak. A többiek sokkal lazábban álltak hozzá a versenyzéshez, amit a jövőben nekem is el kell sajátítanom.
Hozzá kell szoknom, hogy ezen a szinten már minden apró részlet sokat nyom a latban. Ennek ellenére büszke vagyok, hogy a világ legjobb testépítői társaságában versenyezhettem, óriási élményben volt részem.
Hogyan telik a hátralévő szűk két hét a Mr. Olympiáig?
Akkor leszek igazán büszke magamra, ha sikerül említésre méltó teljesítményt letennem az asztalra. Még csak most indult be a profi karrierem, és remélem, happy enddel ér véget. Minden rajtam múlik. A következő két hétben szerencsére már sokkal nyugodtabb körülmények között készülhetek. Többet fogok nyújtani, lazítani, a vákumpózt erősíteni, továbbá kardiózni és súlyzós edzéseket végezni.
Mi a legfőbb tanulsága eddigi profi pályafutásának?
Rájöttem, hogy nem lehet ajtóstul rontanom a házba. Tudatosan kell felépítenem a profi karrieremet, ami azt jelenti, hogy a jövőben el kell indulnom kisebb versenyeken, amelyeken címeket szerzek, hogy tudják, ki vagyok egyáltalán. Ha ez sikerül, a bírók is jobban felfigyelnek a teljesítményemre.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!