Harmadik maratoniján máris olimpiai bronz

Könnyen elképzelhető, hogy a tokiói olimpia Szapporóban megrendezett női maratoni versenye után nem a győztes volt a legboldogabb.

Na nem mintha a kenyai Peres Jepchirchir szomorkodott volna, a 27 éves atléta korábban a félmaratoni távon vétette észre magát, 1:05:16-tal övé a világrekord azokat a versenyeket tekintve, amelyeken csak nők indulhattak, ezt tavaly októberben érte el a lengyelországi Gdyniában – ennél egyébként futott tíz másodperccel jobb időt 2017-ben.

Kétszeres félmaratoni világbajnoknak mondhatta magát szombatig, immáron olimpiai bajnok is, ő tudott a legjobban alkalmazkodni az extrém időjárási körülményekhez. 2:27:20-as eredménnyel ért célba, így 16 másodpercet vert honfitársára, a táv világcsúcstartójára, Brigid Kosgeire, akit az utolsó bő két kilométeren tört meg.

A kezdést helyi idő szerint hétről reggel hat órára hozták előre, hogy kevésbé legyenek kitéve a futók a horrorisztikus időjárási viszonyoknak. A 88 indulóból végül 73-an fejezték be a 42.190 kilométeres erőpróbát, amely 26 fokban, ragyogó napsütésben és 83 százalékos páratartalom mellett kezdődött, és mire az érmesek befutottak, a hőmérséklet 29 fokra kúszott fel.

A hőség legnagyobb áldozata a kenyai világbajnok Ruth Chepngetich volt, ő nagyjából a 30. kilométernél leszakadt a vezető bolytól, és hamarosan feladni kényszerült a versenyt – noha 2019-ben hasonlóan nehéz feltételek mellett nyerte meg a dohai vébét.

A továbbiakban öt-, majd négytagúra szűkült az élmezőny, Jepchirchir és Kosgei mellett az amerikai Molly Seidel (fenti kép) és az izraeli Lonah Semtai Salpeter küzdött az érmekért. Kevesebb mint öt kilométerrel a vége előtt Kosgei robbantott, Jepchirchir ment vele, és mindent megtett ezért Salpeter is, ám teljesen elkészült az erejével, és végül a 66. helyen gyalogolt be a célba.

És akkor most ugranánk vissza cikkünk első mondatára, merthogy Seidel szépen tudta tartani a tempót, és végül megszerezte a bronzérmet, ami nagyszerű és meglepő eredmény. A 27 éves amerikai hölgy ugyanis élete harmadik maratoniját futotta csupán, az első hazája tavaly februári olimpiai válogatója volt, amelyen második lett 2:27:31-gyel, míg a második a tavaly októberi londoni elitverseny, amelyet a hatodik helyen zárt 2:25:13-as időeredménnyel.

„Nem hiszem el! Már ide eljutni is egy valóra vált álom volt, arról nem is beszélve, hogy ilyen mezőnyben sikerült érmet szereznem az Egyesült Államoknak – hitetlenkedett Seidel, aki saját bevallása szerint forró és szeles időt akart, mert a nehéz pályákon érzi magát a legerősebbnek. – Sokkolt ez az egész, egyelőre nem tudom elhinni! Szeretem a maratoni hangulatát, a lassú darálást, hogy aztán a végén kiadjunk magunkból mindent. Abszolút más, mint néhány rövidebb távú viadal, amelyeket még mindig kedvelek, és remélem, tudok indulni is rajtuk a jövőben, hogy megőrizzem a sebességemet, de hát basszus, szeretem a maratoni versenyt!”

Magyar idő szerint vasárnap éjfélkor a férfiak maratoniját is megrendezik, ez lesz a tokiói olimpia atlétikai versenyeinek záró száma.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!