Karatevizsgára készült, ultrákat nyer

Drexler Gábornak jól mennek az először teljesített nagyobb távok. Korábban versenyen még nem futott egyben annyi kilométert, mint szombaton, az Ultra Tisza-tó 130 km-es távján, ám ahogyan élete első hatórás versenyét, ezt is megnyerte. Edzője, Csécsei Zoltán elmondta (bővebben a keretesben), tudta, hogy tanítványa győzni fog, erről álmodott ő is.

„Nem készültem ki, a vártnál jobban vagyok – kezdte megkeresésünkre a 39 éves ultrafutó, aki erős idővel, 10:18:45-tel nyert, a második Mészáros Roland 11:37:47-tel követte a célban.

– Titkon az első helyért mentem, persze nem hangoztattam, hiszen az nagyképűség lett volna.”

Mint mondta, nagyjából 75 km-ig látta, ki hol tart. A jelentős előny birtokában már akkor érezte, akkor is nyerne, ha olykor sétálna – bár visszavett, azért nem sétált.

„Izgalmasabb lett volna, ha jön mögöttem valaki, és olyan szempontból élveztem is volna, hogy – miután nagyon jó formában voltam – képes lettem volna gyorsítani. Persze amikor az embernek lóg a nyelve, nem örülne, hogy meghajtják, de nekem most remekül ment a futás. A legfontosabb azonban a siker. Először indultam a versenyen, az volt a lényeg, hogy nyerjek.”

Egy hónap múlva eggyel tovább lép, hiszen a Korinthosz 160 km-es távján akar indulni, illetve az októberi Ultrabalatonnal is tervez. E két verseny azért is érdekes lesz, mert várhatóan edző és tanítványa egymás ellenfele (is) lesz.

„Nemrég, a One Way Ticket Run versenyen már futottunk együtt, ám akkor én harminchét körig jutottam (Csécsei 52-vel nyert – a szerk.), tudtam, hogy Zoli többet bír. Egy-egy ultrafutóversenyen nagyon hosszú a táv, bármi megtörténhet. Tavaly például a Korinthosz nyolcvan kilométeres versenyében negyven kilométernél kiment a térdem, így futottam be másodiknak Bódis Tamás mögött.

Mindenesetre motivál, hogy egyszer, mondjuk, egy huszonnégy órás világbajnokságon Csécsei Zoli mellett állhassak a dobogón.”

Mester és tanítványa kapcsolata évekkel ezelőttre nyúlik vissza, ugyanarra az egyetemre jártak. Amikor Drexler Gábor futni kezdett, egyből az ismerős segítségét kérte, aki két-két és fél évvel ezelőtt kezdte el rendszeresen írni az edzésterveit. S hogyan indult a futókaland?

„Nyolcéves korom óta karatéztam, éppen a dan vizsgára készültem, és futással akartam alapozni. Aztán a cégnél kitalálták, hogy váltóban fussuk le a Vivicittá tíz kilométeres távját. Később belejöttem, a félmaratoni, majd a maratoni következett. A hatórás versenyre viszont már nem akartam egyedül készülni, onnantól foglalkozik velem Zoli.”

Mint mondja, minden távnak megadta az időt, a félmaratoninak, majd a maratoninak is jutott egy év. Ezeket a hat óra, aztán a 100 km követte, most pedig a 130 km jött – és a siker.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!