Figyelni a testet és élvezni a versenyt

Hátrafelé ilyenkor nem nagyon szoktam figyelni, a kísérőm, Farkas Árpi lát el néha információval – közölte a Csupasport megkeresésére Kóródi Ágnes, aki mindössze négy másodperces előnnyel nyerte meg a múlt heti Ultra Tisza-tó 65 kilométeres versenyét. – Zsanett tartotta a sportszerű távolságot, ami hol negyven, hol száz méter körüli volt. Korábban a Korinthosz 80-on már találkoztunk, és a száz kilométeres országos bajnokságon is, amelyet ő nyert meg, míg én segítőként vettem részt rajta. Kitartó és erős versenyző, stabil futó, amikor átnéztük a rajtlistát, tudtam, hogy rá figyelni kell. Amint tempót váltott, próbáltam reagálni rá, az az előnyöm megvolt, hogy végig én voltam előrébb, és sikerült is megtartanom az első helyet a hajrában.

Az időjárást ugyan nem lehet befolyásolni, de hogyan viszonyult a körülményekhez?

Nagyon érdekes, a reggeli rajtnál nem sokat segítettek a fátyolfelhők. Noha nem ért minket közvetlen napfény, az előző napi esőzés miatt a tiszafüredi startnál párás volt az idő, azt érezte a futó, hogy a saját levében fő. Hiába nem volt harmincfokos hőség, nem lehetett leadni az izzadságot, hamar csuromvizesek lettünk, utána aztán a nap és a meleg is lassított minket.

Mostanában sok versenyen indul, és eredményes is, június végén például a Császta Trailt nyerte meg tizenhat és fél kilométeren. Érzi az előrelépést, a befektetett munka hasznosulását?

Kevésbé szoktam ezzel foglalkozni. Nem arról van szó, hogy ne lenne jó érzés a dobogón állni, de inkább a munkát szeretem – amit tudok, beleadok az edzéseken, aztán ez élesben vagy kijön, vagy nem.

Minél hosszabb a táv, annál több baki csúszhat be, olyan problémák, amelyek hirtelen megoldásra várnak. Mostanában jól jött ki a lépés, sikeres volt a formaidőzítés, nem nehezítették az életemet sérülések, tudtam rendesen edzeni, és a versenyeken is tettem a dolgom.

Munka mellett mennyit tud edzeni?

Általában heti hat napot, vannak dupla edzések is. Nemrég edzőt váltottam: korábban a párom, Árpi rakta össze az edzéseimet, júniusban aztán megkérdeztem Varga Józsefet, aki a Magyar Futósport Egyesület edzője, amelynek én is tagja vagyok, hogy el tud-e vállalni, és igent mondott. A munkámban érvényesül a ciklikusság. Vannak keményebb hetek tizenkét-tizennégy óra edzéssel és beépülősek tíz-tizeneggyel; előfordul, hogy hétköznap rövidebbek a tréningek, míg hétvégenként hosszabbak.

Nagyon nagy szerencsém van, elkerült a betegség, nem tudok róla, hogy elkaptam volna. Végeztettem antitesttesztet, amely kimutatta volna, ha a megelőző fél évben átestem a víruson, de teljesen negatív lett. Szerencsére folyamatosan tudtam rendesen edzeni.

Melyik távon érzi magát a legjobban?

A maratoni felettieken, nagyjából a hatvan-nyolcvan-száz kilométer környéki távokon, a huszonnégy órás futáshoz vagy a Balcsi körbefutásához kicsinek érzem magamat.

Öt éve kezdte igazán komolyan venni a futást, mik a távlati céljai az ultratávokon?

Tizenkét órás versenyen még sosem vettem részt, kíváncsi vagyok, ott mit tudnék kihozni magamból. Nagy célom, és bízom benne, hogy el tudok indulni a hazai száz kilométeres bajnokságon, hogy képviselhessem a hazánkat Európa- vagy világbajnokságon.

Erre az évre mit tervez?

Az egyik fő versenyem a Korinthosz, amelyen szeretnék jobb időt futni, mint 2019-ben. Igaz, míg régebben éjszaka volt a rajt – és ugye az augusztusi éjszaka hűvösebb –, az idén tizennégy órakor lesz a start. Októberben párosban elindulok az Ultrabalatonon, körülbelül tizenkét-tizenöt kilométerenként fogunk váltani, hogy a kísérőautó is odaérjen a pontokra, ne legyen kicentizve, és a futó is tudjon pihenni.

Azt vallja, a helyezésnél fontosabb az időeredmény?

Mindig nagyon lelkesen indulok el, aztán rájövök, az lenne a jó, ha saját magammal versenyeznék. Vannak jobb futók, sosem érdemes felvenni más tempóját, figyelni kell a saját testünkre, élvezni a versenyt és mosolyogva befutni!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!