Tépett frizurák, tűsarkú cipők, szerény izmok, pózmentes versenyek – így foglalhatjuk össze néhány szóban az 1970-es évek női testépítő-tevékenységének lényegét. Egészen 1977-ig csupán kisebb megméretéseken, csekély érdeklődés mellett mutogatták izmaikat a hölgyek, ám cselekedetük hátterében elsősorban nem a testépítés, sokkal inkább a diéta és az egészséges életmód népszerűsítése állt.
Miközben a nők a testépítés egyenjogúsításáért küzdöttek, 1976-ban Arnold Schwarzenegger már sorozatban hatodik Mr. Olympia-győzelmét ünnepelte, megszilárdítva helyét a férfi izomkolosszusok képzeletbeli trónján. Arnie nemcsak a színpadon, hanem a filmvásznon is szívesen mutogatta kidolgozott felsőtestét, így a Herkules New Yorkban (1970), a Hosszú búcsú (1973), a Maradj éhen (1976) vagy az Acélizom című filmben (1977).
Jimmy Carter elnökké választásának évében, 1977-ben aztán igazi fordulat következett be a testüket igényesen fejleszteni vágyó hölgyek törekvéseiben. Történt ugyanis, hogy a női testformálás történetében először fogalmazták meg nyomatékosan és tudatosan, hogy ezentúl az esztétikai örömszerzés jegyében fogják építeni alakjukat és izomzatukat. A komolyabb szándékú hölgyversenyzők összefogtak, hogy porrá zúzzák a női testépítéssel kapcsolatos előítéleteket, és erőfeszítéseikre egy idő után felfigyeltek.
Képzeletbeli szövetséget hoztak létre, amely az Izmos Nővéri Rend nevet viselte. A férfiakhoz hasonlóan naponta több órán keresztül emelgették a súlyokat az edzőteremben, így harcolva ki maguknak az elismerést az erősebb nem körében.
A szavakat hamarosan tettek követték: a daytoni Fiatalok Keresztény Egyesületének (YMCA) óriási szerepe volt abban, hogy megrendezték az első női viadalokat, amelyeket később a Las Vegas-i Resort and Casino szállodába költöztettek át, ahol mindmáig rendeznek Miss Universe szépségversenyeket.
Sokak várakozásával ellentétben az első női testépítőversenyek nem olyanok voltak, mint a szépségversenyek: mindazon túl, hogy a hölgyek – az akkori korízlés szerint – csinosak voltak, formás, kidolgozott izmokkal léptek a közönség elé. Az első, jelentősebb viadalt az ohiói Gina LaSpina nyerte meg, s ekkor vált világossá, hogy az egyre erőteljesebben fejlődő és látványosabb női testépítést már nem ugyanazon szempontok alapján ítélik meg, mint korábban. Háttérbe szorultak a bikinik, a frizurák és a szubjektív megítélés, ezzel szemben előtérbe került az izomzat.
A női testépítő-viadalok egyre nagyobb tiszteletnek örvendtek, és a közönség is inkább sporteseményként tekintett rájuk. A vetélytársak között erős kötelékek alakultak ki, ami később nagyban hozzájárult a Miss Olympia fejlődéséhez.
A határozott, eredményesen lobbizó, mindenre elszánt női testépítők ugyanis elérték, hogy megméretésük szintet lépjen: 1979. augusztus 18-án George Synder amerikai promóter kezdeményezésére megrendezték az IFBB által is elismert, a Világ Legjobbjai elnevezésű női testépítőversenyt, amelyen a legeredményesebbek pénzdíjban részesültek, a győztes 2500 amerikai dollárt vihetett haza. Ezt a viadalt tekintik a Ms. Olympia előfutárának, és egy évvel később az IFFB is felkarolta az ügyet.
Erről azonban a következő részben írunk részletesebben.
A Ms. Olympia eddigi győzteseinek nevét ide kattintva olvashatják el, és szintén itt találják a 2021-es eseményre kvalifikált testépítők nevét.
A Ms. Olympia 1980 óta íródó történelmében a legtöbb elsőséget, szám szerint tízet, az amerikai Iris Kyle szerezte. Ő 2006 és 2014 között letaszíthatatlan volt a trónról. Kyle-t a szintén amerikai, az 1990-es évek első felének egyeduralkodója, Lenda Murray követi, aki nyolc Ms. Olympia-győzelemmel büszkélkedhet. A nyolcvanas évek második felének női testépítő sztárja, az amerikai Corinna Everson sorozatban hat győzelmet szerzett 1984 és 1989 között.
Címlapfotó: Lenda Murray 1990 és 1995 között sorozatban hat Ms. Olympia-győzelmet szerzett, majd 2002-ben és 2003-ban további kettőt/Getty Images
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!