– A napokban posztolta párja, Jakabházy Miklós a képet, hogy New York, Tokió, Berlin és Chicago után sikerült megszerezni a két hiányzó érmet az Abbott Marathon Majors teljesítéséhez. Előbb azonban kicsit meséljen, hogyan alakult az éve?
– Azzal kezdődött, hogy igyekeztem kilábalni a bokasérülésemből. Úgy éreztem, sikerül is, és csehországi száz kilométeres versenyre készültem – kezdte Bogárdi Szilvia, az Ultrabalaton 2018-as győztese. – Aztán közbejött a koronavírus, home office-ban dolgoztam. Pihenhettem, fizikailag és lelkileg is feltöltődhettem, amire szükségem volt. Meg is beszéltem edzőmmel, Ispánki Zoltánnal, hogy ezt az évet elengedem, nem foglalom nála a helyet, nem írja nekem az edzéstervet, egy időre visszamondom a közös munkát. A bokám olykor fáj – ezt nem tudom mihez kötni –, ráadásul a tavasszal és a nyáron úgy besűrűsödtek a munkák, hogy ha akartam sem tudtam volna rendesen edzeni.
– A londoni és bostoni maratonit azért így is teljesítette.
– Ezt a kettőt nem akartam elengedni.
Már megterveztük az utunkat a párommal, ám előbb az őszre halasztották a versenyeket, majd virtuális módon adtak lehetőséget a teljesítésre.
– Hogyan festett a futás?
– A bostoni szervezők egy hetet adtak, és be kellett küldeni az eredményt, amelyet ellenőriztek. A londoniak huszonnégy órás határidőt szabtak, sőt applikációt is készítettek, így az mérte a teljesítményt. Szintidőket nem határoztak meg. Azóta már be is futottak postán az ereklyék.
Futókönyv mellé futóöv!
Olvasóink közül már nagyon sokan találkoztak Futóarcok című könyvünkkel. Karácsonyi ajándéknak is jó választás lehet a több mint harminc remek magyar szabadidős futót bemutató keményfedeles kötet, amelyet most a bolti árhoz képest 30 százalékos kedvezménnyel lehet megrendelni, ráadásul minden könyvhöz egy világító futóövet is ajándékba adunk.
– Mármint a felkészülési előzményekre gondol?
– Inkább a fel nem készülésiekre…
– Át lehetett menteni bármit a városi futás érzéséből?
– Áh, összehasonlíthatatlan a kettő. Maga az utazás, plusz az útvonal mindig a város legismertebb pontjain halad át, hiszen egyúttal a város bemutatása is a maratoni. Nekem leginkább az érem miatt volt fontos, hogy legyen emlékem az évről.
– Jól vettem ki a szavaiból, hogy „igazából” is lefutná a két maratonit?
– Mindenképpen, el kell menni személyesen is! Ez a kettő most élmény volt, és szerintem a rendezőknek is, akik – feltételezem – nem akarták kukába dobni a hosszú szervezési munkát, elkészültek a pólók, az érmek. Az indulási jogok megmaradnak. Bostonra ugyanazzal az idővel regisztrálhatok. Igaz, nem automatikus, mert sávonként a legjobbak indulhatnak, de az első kanyarban is simán bekerültem. Londonnál viszont egyszerűen áttették, elvileg kiválaszthatom, melyik évben akarok indulni. Majd eldől.
– A futás hol szerepel most az életében?
– Gyakorlatilag teljesen leálltam. Kérdőjel a bokám, szóba került, hogy meg kellene műteni, ám ez féléves kiesést jelentene.
Elfogadtam, hogy ez az év már ilyen lett, aztán meglátjuk, hogyan és mikor kezdem újra.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!