A tavalyi huszonnégy órás ultrafutó-világbajnokságon a magyar csapat tagjaként ezüstérmet szerző Halama Levente az utóbbi időben kissé visszavett a tempóból, aminek – elmondása szerint – nem csak a koronavírus-járvány volt az oka.
„Jól indult az év, márciusban még elindultam egy terepversenyen, amelyen jól szerepeltem, dobogós helyezést értem el. Ezután kitört a járvány, ami miatt a négy fal közé rekedtem, ráadásul júniusban elhunyt édesapám, ami megviselt, így szinte alig futottam – emlékszik vissza a nehéz időkre. – Kevesebb lett a szponzor is, így elgondolkodtam, vajon folytassam-e a versenyszerű sportolást.
Miután a nyár elején átbeszéltem a dolgokat az edzőmmel, úgy döntöttem, az év végégig adok magamnak még egy esélyt.”
A vb-ezüstérmes futót megkérdeztük arról is, milyen tanácsokkal segítené azokat, akik az utóbbi időben ugyan kevesebbet futottak, de gond nélkül teljesítenék a Nagy hőségfutást. A számok nyelvén szólva, azt akartuk megtudni, így a kihívás vége felé hogyan fussunk le tíz nap alatt 100 kilométert úgy, hogy – mondjuk – nem vagyunk formában.
„Először is találjunk valamit, ami a kihívás teljesítésére sarkall minket.
Ha valaki bírja a hőséget, a nagy melegben is kimehet futni, ám ha tehetjük, inkább kora reggel tegyük, mert akkor hűvösebb a levegő, mint este. Halama Levente szerint az sem mindegy, milyen terepen teljesítjük a kihívást.
„Sokaknak nincs lehetőségük arra, hogy rekortánpályán, a lábnak kényelmes futókörön róják a köröket. Ebből a szempontból ideális terep lehet a Margitsziget. Nem rossz választás az sem, ha egy erdei ösvényt jelölünk ki a futás színhelyéül.
Mindenféleképpen óvakodjunk a nehéz tereptől és a szintkülönbségektől, mert megterhelheti izomzatunkat!