Nagy hőségfutás: Maráz Zsuzsa rossz napjai

„Reggel és este futok, úgyhogy beszéljünk, mondjuk, délután kettő körül” – egyeztettük Maráz Zsuzsannával, a Spartathlon kétszeres győztesével az interjút, amely tökéletesen tükrözi, micsoda kihívás gazdálkodni a nap 24 órájával, ha elszántan sportolunk.

A magunk szintjén a Nagy hőségfutáshoz csatlakozó vállalkozó kedvűek is hasonló feladattal találják szemben magukat. A Csupasport.hu hívta futásra az embereket, július 15. és augusztus 15. között lehet tetszőleges elosztásban megtenni a tekintélyes távot.

„Attól függ, ki hol tart, de aki heti háromszor kocog, annak ez nagy kihívás – így Maráz. – Pláne nehéz annak játszania az idővel, aki főállásban dolgozik, mivel az edzés nem ér véget a futás befejezésével. Nyújtani kell, aki precízebb, akár jógázik is, mert minél többet futunk, annál többet kell foglalkoznunk a testünkkel. Például a lefekvés előtt érdemes nyugtató krémmel bekenni a lábat, finoman végigmasszírozni, hogy észrevegyük a kisebb sérüléseket, fájdalmasabb izomcsomót.”

Zsuzsa nem panaszkodik, mert mint mondja, a sokféle feladat összeegyeztetése és a futás inkább kívülről tűnik hatalmas áldozatnak, neki teljesen természetes.

„Alaposan meg kell tervezni a napot, ha reggel és este is futok, akkor úgy alakítani, hogy az edzések beleférjenek. Korábban sokszor túlvállaltam magam, mindenre igent mondtam, akár családnak, barátoknak, közben pedig éreztem, ez nem fog menni, és pluszstresszt vettem a nyakamba.

Most már sokkal inkább tudok nemet mondani, hogy ne vegyem el magamtól az időt, mert a nagy rohanás előbb-utóbb érezteti hatását.”

A Nagy hőségfutás szerinte sokaknak jó motiváció lehet, mert olykor nehéz elkezdeni az edzést.

„Főleg, ha kedvezőtlen az időjárás, hajlamosak belecsúszni az emberek, hogy a heti három edzésből egy lesz, aztán lassan leépül a futás. Volt olyan tanítványom, aki azzal hívott, ha én nem vagyok és írom neki az edzéstervet, leállt volna.”

Ugyanakkor Maráz Zsuzsa a koronavírus-járvány miatt felfordult világban sem küzdött vagy küzd motivációs problémákkal. Bár a tervezett franciaországi verseny kútba esett, másodpercnyi gondolkodással állt át, és folytatta a felkészülést a tervek szerint szeptember 25–26-án rendezendő Spartathlonra.

„Fel sem vetődött bennem, hogy leengedjek.”

Persze volt idő, amikor a legendás görögországi verseny kétszeres győztese sem a Spartathlon 246 kilométeres távjáról álmodott – mint mindenki, ő is elkezdte valahol.

„Emlékszem, amikor a négyszázas pályán futottam tíz kört, azaz négy kilométert, és teljesen elfáradtam. Mostanság is előfordul, hogy nem futok sokat, mégis szenvedek, megkínlódom akár a tíz kilométerrel is. Mindenkinek, így nekem is vannak rossz napjaim. Ugyanakkor például a nemrég futott maratoni meg se kottyant, miközben régebben ugyanilyen táv után másnap alig bírtam dolgozni, úgy beállt a lábam. Elképesztően sokat jelent, ha érezzük magunkon a fejlődést, és a maga szintjén ez bárkire igaz.”

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!