Minden tiszteletem az Ultra-Tisza-tó 126 versenyzőinek! Hogy miért is? Ez a verseny nemcsak a távok miatt embert próbáló, hanem a körülményei miatt is. Egyrészt a nyári meleg kegyetlen ebben az időszakban, másrészt a verseny alatt nem sok árnyék segíti a futókat, ráadásul rendesen meg van tűzdelve monoton szakaszokkal. Szombaton, a verseny napján én délután tudtam csak megoldani az edzésemet, tűző nap volt végig, aszfalt – szóval brutális. Nem tudtam másra gondolni, csak az UTT-n versenyzőkre, s azt kérdezgettem, magamban, ők vajon hogyan bírják... Ahogy fogytak a kilométerek, egyre többet álltam meg az út széli bokrok árnyékában pihegni, és próbáltam feldolgozni, bármerre is kanyarodok le, a nap mindig éget, csak épp más irányból.
A csupasporton blogoló Vágó Bogi – aki amúgy szintén indult az UTT-n és a 126 kilométeres távot sikeresen teljesítette – jutott eszembe, ő sem szereti a meleget, nagyon találóan pusztulatnak hívja az ilyen hőségben elkövetett futásait – tökéletes jelző, én is annak éreztem.
Visszatérve a hét végi versenyzőkre: ők nagy hősök a szememben, teljesen mindegy, melyik távon, szintidőn belül vagy afelett végeztek. A futós csoportokban sorra osztották meg boldogan a finis után a teljesítésüket az egyéni indulók és a csapatok is. Nagy sportteljesítmény, szívből gratulálok mindenkinek! S ha már UTT, jöjjön ebben a témában egy beszámoló.
Kikapcsolódás, siker, boldogság, ugyanakkor időnként gyötrődés, fájdalom és önmagunk folyamatos legyőzése.
Sokan voltak úgy az elmúlt időszakban, hogy az elmaradt versenyek helyett kreáltak maguknak egy saját kihívást, mint a bejegyzés szerzője is: hét nap alatt futott hét félmaratonit, parádés idővel, megfáradás nélkül!
Nos, ha valakinek olyan remek edzője van, mint neki, akkor ezen nem is kell meglepődni!
Az amatőr sport világában az edzőtáborozás alatt végzett felkészülés többnyire nem a megállás nélküli edzések jegyében telik, a közösségépítés, a pihenés is fontos szerepet kap. Összeszokott vagy induló csapatnál különösen jó kezdeményezés, mert a hétköznapi edzésidőn túl is lehetőség nyílik a tagoknak megismerniük egymást. Ezenkívül lehetőség adódik új helyeken edzeni, s olyan futásokat megszervezni, amelyek a hétköznapokba kevésbé férnek bele, és rendhagyóbb kiegészítő edzéseket is lehet így végezni. Általában az edzők saját tanítványaiknak, az egyesületek a tagjaiknak szerveznek táborokat, de egyre több nyílt edzőtábor is van, akár külföldi helyszínnel is, ahol a hazaitól szokatlanabb terepen futást vagy akár a magashegyi körülmények közötti edzést is lehet gyakorolni, és szakemberektől lehet tanulni sokféle hasznos mesterfogást. Ha komolyabb terveink vannak a futással, egyszer mindenképpen érdemes elmenni egy-egy jól megszervezett, hasznos programokat kínáló edzőtáborozásra.