Sajnos még mindig küszködöm az izomhúzódással, emiatt ritkábban megyek el futni, s ha lassan is, de javulok. Most azért is kocogok, hogy megtaláljak a környékünkön egy bizonyos autót és annak sofőrjét. Történt ugyanis, hogy a cicánkat elütötték, súlyos sérüléseket szenvedett, de életben tudott maradni, sőt csaknem egy nappal a baleset után hazavánszorogott – ami egy hölgynek köszönhető, mert félreállt az úton a kocsijával, felnyalábolta, letette az út szélén, és meg is itatta. Minderről persze utólag szereztünk tudomást, és nagyon hálásak vagyunk ennek az ismeretlennek. Szeretnénk megköszönni, hogy nem volt közömbös, ezzel nagy valószínűséggel megmentette a cicánk életét! Azonban csak az autó típusát, színét tudjuk, s nagyjából a hölgy kinézetét. Szóval, én most amúgy is csak kocogni tudok, így a környező összes utcát próbálom feltérképezni, hátha észreveszem valahol ezt az autót. A macsek életben maradásán kívül még egy jó dolog történt a héten: végre hosszú hetek-hónapok után ismét elmehettem TRX-edzésre! Egyelőre nem tudom, a lábfájásom miként reagál rá, de minden porcikám élvezte a majdnem egyórás testmozgást!
A TRX nagyon jól kiegészíti a futást, mert szinte minden izomcsoportot (már amennyire esetemben lehet erről beszélni) megdolgoztat, erősít.
Már belátom, hogy a mosógép nem jó megoldás – de vajon akkor milyen módszerrel tisztíthatjuk meg?
Varázslatos világ a kutyás versenyzés, örömmel olvastam, hogyan készülnek fel a viadalokra, és hogy Zsófi kutyusának, Candynek is van edzésterve!
Amikor eljön az idő, megpróbálkozik a babakocsis futással, ez biztosan örömteli lesz, mind az anyukának, mind a babának.
Kiderül, hogyan lehet a súlyos sérülésből felépülni, újra futni, még akkor is, ha az orvos mást javasol!
Május utolsó hétvégéjén egyéni kihíváson akartam tizenkét órán át futni, de egy rosszullét s néhány más probléma miatt nem úgy sikerült a teljesítés, ahogyan azt terveztem, hét és fél óra után abba kellett hagynom. Nem szoktam feladni a futásaimat, általában megcsinálom, amit kitalálok, így most ez elég rosszul érintett. Másnap volt időm gondolkodni, miközben pihentem, és arra jöttem rá, hogy bár az elmúlt időszakban nem voltak versenyek, az edzéseken sokszor akartam száztíz százalékot nyújtani, folyton egyéni csúcsokat dönteni, sőt az élet más területen is a maximumra törekedtem, így viszont egyszerűen sok volt. Ezt a testem jelezte is, s ez lett a vége annak, hogy nem hallgattam rá. Hamarosan újra elkezdődnek a versenyek, a nyár vége-ősz eleje tele lesz megméretéssel, de ettől még ne pakoljuk tele a hétvégéinket velük. Adjunk időt magunknak pihenni, regenerálódni. Versenyek lesznek télen is, jövőre is, szóval nem kell mindent három hónap alatt bepótolni, nem kell mindig versenyezni – ez a hétköznapokra is igaz, nemcsak a sportra.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!