Halama Levente gyermekkora óta sportolt, sokáig nagypályán futballozott, de főiskolás korában inkább a bulikat választotta. Ebben az időszakban sikerült 20 kilót felszednie, s a diplomáját már csaknem 80 kilósan vette át.
„Sokáig nem zavart, de idővel nem éreztem jól magam a bőrömben – kezdte a magyar ultrafutó-válogatott tagja. – Ikergyermekeim kétezertizenegyben születtek meg, és akkor elhatároztam, olyan sportot keresek, amely egyszerűen végezhető, így esett a választás a futásra. Rendszeres futónak kétezertizenkettő közepétől tartom magam, ekkor kezdtem ugyanis a felkészülést egy félmaratoni távra.”
A felkészülés olyan jól sikerült, hogy pár évvel később az ultratávok világa is elcsábította az időközben jelentős súlyfeleslegtől is megváló sportolót.
Az ultrafutásra azonban egyáltalán nem a könnyű jelző illik, vagyis küzdelmes pillanatokból is akadt bőven a versenyző életében.
„Ha az eddigi két legnehezebb versenyemre gondolok, akkor kettő között vívódom, az egyik a kétezertizennyolcas Spartathlon, a másik a tavalyi huszonnégy órás ultrafutó-világbajnokság. Utóbbin óriási mentális hullámvölgyeken mentem keresztül, a csapat tartotta bennem a lelket.
Nem szállhattam ki, mert akkor nincs csapateredmény, ez segített át temérdek holtponton. Viszont fantasztikus érzéssel tölt el, hogy tagja lehettem az ezüstérmet szerző magyar csapatnak, erre egész életemben büszke leszek.”
S hogy mi kell ahhoz, hogy valaki részese lehessen egy világbajnoki ezüstéremnek?
„A versenycélok függvényében heti szinten száz-száznyolcvan kilométer közötti távokat futok. Az edzéseket próbálom korán reggel elvégezni, hogy mire ébredezik a család, már otthon legyek. Néha kihasználom a munkába és a hazafutás lehetőségét is, mert így időt spórolhatok. Próbálom a versenyeket minimalizálni, hogy ne emésszen fel sok időt és pénzt, ezért sem tervezem sűrűre a versenynaptáram. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de törekszem rá. Egyszer szeretnék teljesíteni egy Ironmant, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, és több időm lesz a felkészülésre, mert a triatlon azért nagyon más. Addig is futóként szeretnék minél több legendás, különleges versenyre eljutni.”
Fájó emlék az első Ultrabalaton
Halama Levente egy médiavállalatnál dolgozik IT- és broadcastmérnökként, így érthető, ha a rengeteg ülőmunka mellett olykor futva teszi meg az iroda és az otthona közötti távot. Ugyanakkor elismerte, versenyt többször is feladott már, az első a 2014-es Ultrabalaton volt. Az első UB-n vett részt akkor, s eredetileg párosban indult volna, de társa egy hónappal a verseny előtt megsérült, a korábbi futballista pedig úgy döntött, megpróbálja egyedül. A verseny előtt három héttel azonban megsérült a térde, így már a rajthoz sem teljesen egészségesen állt. Keszthelyig, vagyis 128 kilométerig jutott, de mint mondta, a kudarcból sokat tanult.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Sebastian Coe: pokolból a mennybe – még 14 nap a rajtig
Ultrabalaton: rekordok várhatók a 211 km-es versenyen
Curtis pofonvágta az őt gyalázó szurkolót a lelátón
Az MU egyszer találta el a kaput, de egy szerencsés góllal így is nyert
Ez nem hiányzott: Szoboszlai Dominik még egy világsztár miatt aggódhat!
Milliárdokért árulja luxusotthonát az olimpiai bajnok
Villámgyors finomság – az 5 legjobb tejbegrízrecept
Orbán Viktor elutazik, ezen a helyen magyar kormányfő még nem járt
A szlovénokat legyőző Horvátország lesz a mieink negyeddöntős ellenfele kedden 18 órakor a kézi-vb-n
Szoboszlai szenzációs passzán ámul a világ - videó
A Chiefs újabb drámai meccsen nyert a Bills ellen – triplázás kapujában a Kansas City!
Chema Rodríguez: Óriási dolog, hogy sorozatban harmadszor ott vagyunk a nyolc között
Hétfői sportműsor: olasz, spanyol és angol futball, magyar futsal
