Az utóbbi két napban futottam és bringáztam is: szerdán 65 kilométert tekertem, csütörtökön pedig futottam már 25 kilométert is. Tervezek még egy futóedzést, csak egyéb elfoglaltságaim is akadnak.
Például lefoglal a kislányom, hiszen a feleségem, Beus elkezdett egy személyi edzői tanfolyamot, online megy az oktatás, és amíg ő tanul, én foglalkozom a kicsivel. Már tud tapsolni, integetni, ha mondjuk neki, hogy tapsoljon, vidáman üti össze a tenyerét. Nagyon szereti nézegetni az állatos könyveket, abból többet is vettünk neki, olyat is, amely állathangokat ad ki, ezekkel remekül szórakozik.
Emellett kapott egy labdacsomagot, különböző méretű és formájú labdákkal, azokkal is elvan, szereti nagyon őket. Már át tud fordulni egyik oldaláról másikra, folyamatosan figyelemmel kell követni. Nem úgy van, hogy lerakom a szőnyegre, és két perc múlva is ott lesz, és nem mászik át a szoba egyik végéből a másikba, vagy nem kúszik át egy másik szobába. Persze ez édes teher, hatalmas öröm.
Hiába lassult le az élet, nincs sokkal több szabadidőm, hiszen a lányom mellett, ahogy említettem, az alapozó-időszak miatt a pihenésre is több időt kell fordítanom, hétről kilenc órára emeltem az alvásadagomat, mert különben nem bírnám.
A táplálkozásom nem változott, talán csak annyit, hogy a több edzés miatt kicsit több szénhidrátot kell fogyasztanom.
A napokban került volna sor a Tárnoki Tófutásra, de sajnos ez a verseny is elmaradt, pedig a házunktól ötszáz méterre lett volna a rajt. Eddig ötször indultam, mind az ötször megnyertem, és bár nem olyan jelentős verseny, nekem kedves a hazai pálya miatt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!