Hol fussunk a járvány idején? Bár Franciaországban egyelőre nincs kijárási tilalom, a Toulouse-ban élő Elisha Nochomovitz úgy döntött, a mindössze hétméteres erkélyén futja le a maratoni távot, így több mint hatezer alkalommal kellett elmennie az egyik végéből a másikba.
Megtehette volna, hogy másokhoz hasonlóan ő is a szabadban fut, ami kétségtelenül egyszerűbb és kényelmesebb lett volna, csakhogy szerinte nem szerencsés, ha mindenki kimegy sportolni, azzal ugyanis nehezítik a járvány terjedésének a megfékezését.
Furcsa maratonijának tehát egyfajta üzenete is volt, ezúttal az is másodlagos, hogy hat óra negyvennyolc perc alatt teljesítette a távot.
„A barcelonai maratonira készültem, de a járvány miatt ezt is törölték, én viszont nem akartam, hogy kárba vesszen az addig elvégzett munkám – mesélte. – A kormány arra kért mindenkit, hogy aki tud, maradjon otthon, én pedig bizonyítani akartam, hogy ha nagyon akarjuk, így is tudunk sportolni. Továbbá szerettem volna ezzel is támogatni az egészségügyben dolgozókat, akik elképesztő munkát végeznek ezekben a hetekben.”
„Korábban már harminchat maratonit futottam, van némi tapasztalatom, és imádom ezt a távot. A barátnőm végig támogatott, hozta a frissítőket, és futónagykövetként a követőimmel, a csapattársaimmal is állandó kapcsolatban voltam” – fogalmazott.
Arra a kérdésre, hogy az egészben mi volt a legnehezebb, azt válaszolta, hogy a monotonitás, ami, lássuk be, érthető. Kevés embernek lett volna türelme ahhoz, hogy egy hétméteres „pályán” oda-vissza futkosson.
„Oda-vissza szaladgáltam, mint egy kutya. Az időeredményem sem a legjobb, de a körülmények tükrében talán érthető, hogy nem tudtam megdönteni az egyéni rekordomat…”
Fotó: Elisha Nochomovitz/Facebook
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!