Harmath-Szabó Gábor Bostonra készül

Harmath-Szabó Gábor alig három év alatt elérte szinte az összes futással kapcsolatos álmát, de mindig talál újabb célokat.

„Kétezertizenhét nyarán másztam meg a Kilimandzsárót, utána újabb kihívást kerestem, de ezúttal olyat, amelyre esetleg a családommal együtt mehetek el – kezdte a blog alapításának előzményeivel a futó. – A feleségemmel kettesben együtt töltött hosszú őszi hétvégén jött az ötlet, hogy lefussam a New York Maratont. Szinte egy időben a maratoni ötletével jutott eszembe a blogírás és a Facebook-oldal is. Úgy voltam vele, hogy ezt a kalandot meg kell osztanom másokkal is, és talán engem is motivál majd, segít az edzésekben, ha mások is figyelemmel kísérik a felkészülésem. Szeptember huszonnegyedikén jött az ötlet a New York Maratonról, huszonnyolcadikán futottam először, és azt már megírtam a blogon és a Facebook-oldalon is.”

Gyakorlatilag a fenti elhatározás óta fut, pedig gyerekkorában több sportágban is sikeres volt, de a felnőtté válással lendülete alábbhagyott.

„A blogom előtt gyakorlatilag nem nagyon sportoltam, munka és gyerekek mellett nem jutott, pontosabban nem szántam rá időt. Gyerekkoromban azonban nagyon sokat sportoltam, még ha nem is hivatalos formában. Éveken keresztül minden délutánt a grundon töltöttem, fociztunk, de általános iskolában még futóversenyekre is jártam, sőt, tájfutottam is.”

„Heti négyszer, kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap mindig hosszú futás a program, amely összesen körülbelül ötven-hatvan kilométert jelent, ha sikerül mind a négy edzést teljesítenem. Figyelek a pihenésre, futásmentes napokon pedig törzserősítést végzek. Igyekszem tudatosan étkezni, de azért néha nem vetem meg a finom falatokat, esetleg egy-egy pohár bort. A futás fontos számomra, ezért a lefőbb, hogy a futóedzések meglegyenek.”

A maratoni a kedvenc távja, de már próbára tette magát az ultratávok világában is.

„Nagyon tetszik a maratoni táv, bár néha kifejezetten várok egy-egy rövidebb versenyt, máskor pedig úgy érzem, a terep hívogat. A maratoni távot nem lehet rutinból megoldani, minden verseny más, mindig le kell győznöd magad, kilépni a komfortzónádból. Jelenleg három és fél óra a legjobb időm, de ahhoz, hogy a bostoni maratonira bekerüljek, három óra körül, esetleg azon belül kellene futnom. Közben átestem a tűzkeresztségen az ultramaratoni távon, tavaly nyáron Izlandon vettem részt egy ötvenöt kilométeres terepfutóversenyen, ez volt az első terep- és az első ultraversenyem. Megszenvedtem, de csodálatos élmény volt, s rögtön utána be is neveztem egy tavaszi hatvanhét kilométeres isztriai versenyre.”

A fő futócélja kezdetektől a New York Maraton volt, de korábban annyi köze sem volt a futáshoz, hogy tudja, oda nem lehet csak úgy bekerülni.

„Úgy hittem, másnap jelentkezem, aztán majd lefutom. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy szintidőt kell futni, amelytől messze voltam és vagyok is, vagy nagyon szerencsésnek kell lenni, hogy a sorsoláson bekerüljek a mezőnybe. Nos, a sorsoláson nem kerültem be, de egyes utazási irodáknál lehet részvételi jogot vásárolni, s végül egy ilyen irodán keresztül jutottam ki.

A New York Maraton előtt, kétezertizennyolc őszén lefutottam a Berlin Maratont. Igazából ott hallottam a World Marathon Majors sorozatáról, és el is döntöttem, hogy ez lesz a folytatás. Tavaly Chicagóban futottam, hamarosan megyek Tokióba, és szerencsére már a kétezerhuszonegyes London Maratonra is megvan a helyem.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!