Maráz Zsuzsanna javában készül, hiszen hat hét múlva következik az ősz csúcsversenye, a Spartathlon, amelyet tavaly megnyert (tavasszal a Szakura Micsin remekelt, s ért célba a második helyen).
„A hétvégén indulok a Korinthoszon, aztán van még egy ötven kilométeres versenyem, utána pedig már a Spartathlon következik – tudtuk meg Maráz Zsuzsannától, aki több mint egy hónapja Balatonlellén készül. – Azért is fontosak a versenyek, mert ugyan vasárnaponként otthon is vannak négyórás edzéseim, ám versenyen egészen másként futok. Akkor például letudom négy óra alatt az 50 kilométert, míg egyedül nem biztos, hogy sikerül. A versenyeken keresztül pedig nagyjából lemérhetem, hol állok, főleg azért is, mert rendre ugyanazokkal a viadalokkal készülök a Spartathlonra.”
Amikor Maráz Zsuzsannánál arról érdeklődtünk, hogy érzésre hol tart a felkészülése, mosolyogva megjegyezte: ezt a kérdést minden évben megkapja (a futótársaktól is), válaszolni azonban nem tud rá. Ahogyan fogalmazott, teszi a dolgát, s majd kiderül, hogy milyen állapotban van.
Maráz Zsuzsanna elmondta, a tiroli versenyén tavaly 3:14, az idén júliusban pedig 3:07 óra alatt teljesítette a távot, amivel nagyon elégedett volt, míg a Korinthoszon tavaly egy perccel volt lassabb, mint 2017-ben.
„Nem vagyok sokat versenyzős típus, a Szakura Micsi és a Spartathlon között összesen négy versenyen indulok: a tiroli maratont, a Korinthoszt és a későbbi ötven kilométert már említettük, ezen kívül otthon, Szentendrén vettem részt egy huszonöt kilométeres terepversenyen – éppen annyi lett volna az akkori adagom, így örömmel indultam – mondta Maráz Zsuzsanna, aki az edzősködésre is kitért. – Lőrincz Olivér cégében dolgozom edzőként, s bár csak március óta ez a főállásom, már három éve bontogatom a szárnyaimat, s nagyon büszke vagyok rá, hogy két futóm is bejutott a Spartathlonra – sorsolás nélkül, az idejük alapján indulhatnak. Ez néha nagyobb örömet szerez, mint a saját teljesítményem.”
(fotó: Tumbász Hédi)