Bogárdi Szilvia maratoni álmai

A tavalyi Ultrabalaton női győztesének, Bogárdi Szilviának és párjának, a terepultrákon remeklő Jakabházy Miklósnak feltett szándéka tovább gazdagítani az eddigi két legnagyobb maratoniról, New Yorkból és Tokióból hazahozott éremgyűjteményt.

Két évvel ezelőtt elsőre sikerült bekerülnie a TCS New York Marathon indulói közé. Már akkor titkon felvetődött a gondolat, hogy előbb-utóbb mind a hat megállóra jegyet vált?
Akkor annyira az újdonság erejével hatott, hogy utazhatunk a tengerentúlra és láthatom New Yorkot, hogy ennél tovább nem is tudtam gondolkodni. Mivel ez az utunk életre szóló élményt jelentett, utána gondolkodtunk el, hogy jó lenne végigjárni a hat nagy maratonit, és ezekre az utakra felfűzni egy kis világjárást, városnézést.

 

 

 

Tavaly New Yorkban szurkolóként volt a pálya szélén, amikor párja, Miklós indulhatott, idén márciusban pedig együtt álltak rajthoz Tokióban. Próba szerencse alapon beneveztek, és egyből sikerült párjával együtt indulási jogot nyerni.
Alig hittünk a szemünknek, amikor kisorsoltak, ráadásul egyből mindkettőnket. Látva a sorsolásra beadott jelentkezések számát, körülbelül tíz-tíz százalék esélyünk volt bekerülni a mezőnybe. Oltári nagy szerencsénk volt!

Mi a következő maratoni állomás?
Legközelebb Berlinben futunk szeptember végén, majd két hétre rá Chicago következik.

 

Tehát erre a két versenyre is sikerült együtt, elsőre bekerülni! Ha jól sejtem, mindketten megcélozzák a hat csillagot.
Igen, szeretnénk mindketten teljesíteni.

Eddig ahová neveztek, elsőre be is kerültek. Mit gondol, melyik lesz a legnehezebb azok közül, ami még várat magára?
Az eddig hallottak alapján a Virgin Money London Marathonra külföldi indulóként sorsolással szinte lehetetlen bekerülni. Még utána kell járnunk, milyen lehetőségeink vannak, amennyiben a sorsolás nem kedvezne. Külföldi futó kvalifikációs idővel sem tud regisztrálni sajnos. Bostonra viszont megvan a kvalifikációs időm és Chicagóra is így nevezhettem.

A maratonik mellett az ultrafutás sem került háttérbe, mivel idén Sárváron sikerült megnyerni egy huszonnégy órás versenyt, és most a világbajnokságra is készül. A maratoni futás azonban teljesen más felkészülési ritmust igényel, mint az ultrázás. Hogy lehet a kettőt összehangolni?
Az edzőmmel, Ispánki Zolival alakítjuk ki együtt a versenynaptárat, figyelembe véve a maratonik és az ultraversenyek időpontjait. Az irányítása mellett tudunk mindig az adott versenyre fókuszálni és az edzések jellegét annak megfelelően meghatározni. Most az október végi huszonnégy órás világbajnokság áll a fókuszban, így a berlini és chicagói maratonikat városnézős tempóban futom a vb-felkészülés részeként, kvázi edzésként, semmiképpen sem versenyként.

Mi lehet az idő maratoni távon, amit szeretne egyszer elérni, és hová tartogatja ennek a csúcsformának az időzítését?
Egyelőre csak a világbajnokságig látok előre. Maratonion farigcsálni az időből nagyon célzott felkészülést igényel, nem könnyű feladat. Egyelőre talán pár perc javításra (3:10–3:12 körüli időre) becsülöm magamat abból kiindulva, hogy Tokióban mennyi maradt bennem.