Víz- és esőálló a szilvásváradi bringapálya

Május 5-én Balatonfüreden került sor a Top Maraton elnevezésű hegyikerékpáros-versenysorozat ide első hazai állomására. A résztvevőknek akkor leginkább a természeti erőkkel, széllel és esővel kellett megküzdeniük. A legfrissebb időjárás-előrejelzés szerint a sorozat második állomásán, a vasárnapi Specialized Maraton Szilvásváradon a hegyibringások ideális körülmények között mérhetik össze erejüket, így csupán a terep lesz az ellenfelük.

„Kikészültem, nagyon nehéz volt a pálya. Életem legkeményebb menete volt” – nyilatkozta tavaly a hosszútávú versenyt követően az egyik résztvevő.

Tarnai Csaba főszervező hasonlóképpen vélekedett a pályáról.

„A Top Maraton állomásai közül nálunk vannak a leghosszabb pályaútvonalak, ráadásul mind a négy távon is itt a legnagyobb a szintkülönbség, ami meglehetősen próbára teszi a résztvevőket. Annak ellenére, hogy tavaly óriási jégeső zúdult a pályára, szinte mindenki célba ért, és ami ennél is meglepőbb, majdnem ugyanolyan időeredménnyel, mint amikor normál időjárási körülmények között zajlik a verseny.”

 

 

A múlt évi eseménnyel kapcsolatban Tarnai büszkén említi, hogy a pálya víz- és esőálló, így nem fordulhat elő, ami Balatonfüreden, ahol az eső miatt az indulók tetőtől talpig sárosan érkeztek be a célba.

„A pálya nyomvonala köves és meredek, ha eső esik rá, a víz rögtön lefolyik rajta, így nem lesz saras, ezáltal nem lesz fennakadás a versenyben sem. Sokan éppen emiatt szeretik a szilvásváradi futamot.”

Hasonlóan vélekedik Blazsó Márton, a Mesterbike 575 Team többszörös bajnoka, aki a tavalyi maratonin a hosszútávú verseny elit felnőtt kategóriájában szerezte meg az első helyet.

„A Bükk a kedvenc hegyem, nagyon szeretek ott bringázni, nem mindennapi élményt nyújt. Ráadásul a pálya nagyon megbízható, mert a mészkő jól elnyeli a vizet, így még esőben is jól lehet rajta tekerni.”

A szilvásváradi pálya egyik különlegessége tehát, hogy minden táv hosszabb, mint bármelyik másik Top Maratonon, ráadásul a résztvevőknek még a jelentős szintkülönbségekkel is meg kell küzdeniük.

A 25 km-re (minitáv) benevezők 550 méter, a 39 km-en (rövidtáv) indulók 760 méter, a 64 km-en (középtáv) versenyzők 1640 méter, míg a 107 km-es (hosszú)távval kacérkodó bringások 2700 méter szintkülönbséggel számoljanak.

„Már a minitáv sem sétagalopp, mivel az első tizenkét kilométeren végig felfelé kell tekerni, és a szintkülönbség sem kicsi. A rövidtáv jelzett kerékpáros-túraútvonalon halad, talán ez a legkevésbé strapás menet, de ez nem mondható el a középtávról, amely a Bükk legmeredekebb oldalán vezet keresztül. A hosszútávval kapcsolatban elég annyit megjegyezni, hogy a maga százhét kilométerével ez a leghosszabb maratoni terepkerékpáros-pálya az országban, itt tényleg végig keményen tekerni kell.”

 

A 107 kilométeres versenyt számos hosszú emelkedő teszi nehézzé, amely a pálya igazi sajátosságai közé sorolható.

„A pályán hosszúak az emelkedők, aki felküzdi magát, jutalmul percekig élvezheti a száguldó lejtmenetet is. Az ilyen hosszú emelkedők kifejezetten a vékonyabb, könnyebb hegyikerékpárosoknak fekszenek, többek között nekem is” – tájékoztatott Blazsó Márton.

Tarnai Csaba azt is kifejtette, hogy mind a négy pálya nyomvonala a Bükk legszebb, turisták által is kedvelt részein halad keresztül, így a megpróbáltatásokért cserébe gyönyörű látvány tárul az indulók szeme elé.

A legkevésbé sem a véletlen műve tehát, hogy a Top Maraton futamai közül mindig erre neveznek a legtöbben, a résztvevők létszáma idén is ezer körül alakul.

„Már a kezdetektől fogva ügyeltünk, hogy a »Szilvást« mindig ugyanabban az időpontban, május utolsó vasárnapján tartsuk meg, és a rajt-cél helye is mindig ugyanaz, a Szalajka-völgy legyen. Úgy tűnik, bevált, mert az emberek szeretik az állandóságot, és talán ezért is mindig itt a legmagasabb a nevezői létszám” – emlékeztetett a főszervező.

Az első rajtpisztoly vasárnap reggel, 9.45-kor dördül el a Szalajka-völgyben.