Nyugi, srácok, csak futunk!

Régi tervem vált valóra: csodálatos környezetben, a Visegrádi-hegységben futottam! A Prédikálószék fotókon is lenyűgöző látványt nyújtott, de amikor ott álltam, tátva maradt a szám, és csak csodáltam a panorámát. Eszméletlen szép a látvány, a terep nagyon jól futható, a reggel hét órás start pedig ideálisnak bizonyult, mert mindösszesen egy bringás jött szembe, mi több, meleg sem volt még. A Prédikálószéktől még fél kilométer a Vadálló-kövek sziklái, elkocogtam odáig is, de nem merészkedtem ki a peremig, mert olyan szél volt, hogy ha tíz kilóval kevesebb lennék, lefújt volna. Igazi agypucolós, lélekmelengető, töltekezős futás volt – imádok terepen lenni! Tökéletes volt! Aki még nem futott itt, és szereti a terepet, tervezze be ezt az útvonalat nyugodtan, Pilisszentlászló felől indulva és oda visszatérve összesen tizenhárom kilométer lett a lefutott táv.

A másik téma, amit szeretnék érinteni, hogy a napokban futós körökben és csoportokban volt némi purparlé. Több fórumon is az volt a téma, hogy az embernek tudnia kell, hol a helye egy versenyen, illetve, mennyire kell felkészültnek lenni, s ennek kapcsán mentek a véleménynyilvánítások. Nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy látja a világot, mindösszesen azt szeretném elmondani, hogy szerintem miért jó a futók közösségéhez tartozni. Azért, mert rendkívül inspiráló, támogató és befogadó társaság. Ezt éreztem az első pillanattól kezdve, hogy a tagja lettem: ugyanúgy gratulálnak és bátorítják azt, aki élete első kilométerét futotta le, mint aki százat teljesített terepen. Örülnek az örömfutásoknak, vigasztalnak, ha rosszul megy. Tanácsot adnak, segítenek, viccesek, együtt érzők. Nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. Van, aki minden nap fut, van, aki hetente egyszer-kétszer. Van, aki gyors, és van, aki lassú. Van, aki az aszfaltot szereti, van, aki a terepet. Van, aki imádja a tömegrendezvényeket, van, aki inkább magányosan futkos. Van, aki mindannyiunk számára hős, mert olyan elképesztő a teljesítménye, és van (ez a többség), aki saját maga és a családja hőse. Mert szereti, akarja és ezért csinálja. Hullafáradt, de felkel korán vagy nekiindul késő este. Aki rendszeresen fut, az tudja, miről beszélek. Mert a futás szenvedély, leszokni nem lehet, csak ha közbejön betegség, sérülés. Arról még nem hallottam, hogy valaki egyszer csak abbahagyja, mert elég volt. Egyre többen vagyunk szerencsére, egyre nagyobb ez a közösség, és én szeretek ide tartozni. Azt gondolom, tiszteletre méltó mindenki, aki fut, s tökmindegy, miért, hogyan teszi. Az egészségéért, fogyásért, érmekért, menő szelfikért, a kihívásokért, csak azért, mert szereti, gyors vagy lassú, teljesen mindegy – mert fekhetne a kanapén is, de nem teszi. Az Instagramon követek egy olyan oldalt, amelyen futással kapcsolatos inspirációs szövegeket szoktak posztolni, s ezekből azt, amelyik nagyon tetszik, kinyomtatom. A legutóbbi rózsaszín alapon nagy fehér betűkkel ez volt: „Keep calm and love running” (Légy nyugodt és szeresd a futást) – azt hiszem, a maga egyszerűségével ebben minden benne van :-)

Nézzük, hogy a héten mely posztokból kaphatunk inspirációt.

SZUFLAVEDER.HU

NEMMARATONMAN.BLOG.HU

A végén pedig, amikor jól megérdemelt jutalmát szerette volna elfogyasztani, kiváló érzékkel tették be nekik a Hip Hop Boyz egykori slágerét, igazi telitalálat! :-)

FEJESDORA.COM

FUTNIMENTEM.HU

A cikkből kiderül, hogy edzés előtt, után kell-e hengerezni, mikor melyiket, és hogyan kell használni!

S ha már a nagy számok: május 11-én Ultrabalaton, azaz több tízezernyi résztvevővel elrajtol Európa egyik leggyönyörűbb hosszútávú versenye! Remélem, mindenkinek jól sikerült a felkészülés! Fussatok, fussatok!!!