Kutyás futás: tapasztalatok és szabályok

Kutyával futni miért a világ egyik legjobb dolga? Mondjuk…

…mert a kutyám a futás gondolatától örömmámorban úszik, és a jókedv ilyenkor ragadós.

…mert a kutyát mindennap ki kell vinni minimum egy órára, és ha már kimegyek, akkor futhatok is egy órát. Tessék, a 70 kilométeres hetek rém egyszerű titka… Ha ellazsálnám a napot, kétségeink ne legyenek, a kutya emlékeztet, mi hiányzik a boldogsághoz.

...mert tisztában vagyok vele, hogy az én Lolám soha senkit sem bántana, habos kávéval kínálná a betörőket is a nappaliban.

Annyi haszna van, hogy ezt esetleg mások nem tudják, és a kóbor kutyákkal ő konfrontálódik, nem én. Határozottan biztonságban érzem magam mellette, és bátran mentem meg bármikor, bármitől.

...mert a kutya nem beszél, így egyszerre van társaságunk, és egyszerre élvezhetjük a magány meditatív csendjét.

...mert a rendszeres kutyás futások során tájelemmé vagy az adott útvonal üde színfoltjává válunk, és lassan megismerünk minden ott lakót, hiszen a kutya nem csak a mi arcunkra csal mosolyt. Néhány nap kihagyás után már kérdezgetnek, hogy csak nem beteg volt valaki, miután nem mentünk arra.

...mert ha új utakon járunk, és eltévednénk, a kutya hazatalál. A paksi ürgemező homoklabirintusában tévelyegve memorizáltam, hogy jobbra fordultam, balra fordultam, öt útból a harmadikon mentem, és amikor visszafelé az egész információhalmaz összekeveredett bennem, hatalmas megkönnyebbülés volt rájönni, hogy a kutyám tudja az utat – semmi kétely nem volt benne, magabiztosan tudta, merre megyünk. Fantasztikus!

Három éve futok a vizslámmal, futásaim háromnegyedén, körülbelül évi 1500 kilométeren kísér Lola. Rengeteg hit és tévhit kering a kutyás futás körül, nekem egy állatorvos futó, dr. Falus Adris segített a futós szokásaink kialakításában. Ő szintén kutyával fut, például Lubics Szilvi Marcipán és Mangó kutyáit is ismeri.

Gyakorlatilag bármilyen fajta kutya alkalmas a futásra, persze figyelembe kell venni néhány dolgot, körülbelül ugyanazokat, amelyek „sima” felelős állattartás és kutyasétáltatás esetében is irányadóak.

Nézzük, melyek ezek.

1. Melegtűrő képesség és nyáron a hidratálási lehetőségek. Legyen víz az útvonalon, ha nincs, akkor bizony a kutyának is vizet kell vinni. Nyáron vigyázni kell, mert a kutyák nem tudnak izzadni, és hihetetlenül gyorsan felhevülhetnek.


2. Az aszfalt nagy hidegben vagy melegben nem a legjobb választás, hiszen nyáron forró lehet, télen meg a lesózott utak okozhatnak gondot a mancsokon.


3. A hideggel kevesebb gond van, mint gondolnánk, mozgásban lévő kutya nem fázik, a rövid szőrű fajták sem. Amit én kibírok hidegben, azt a kutya is.


4. Erdei futásnál figyelni kell bizonyos időszakokra és a tiltásokra, például van, ahol csak pórázon lehet kutyát vinni. A szabad, lobogó füles futások elsősorban a lakott területeken kívül, a földutakon, nálunk a szőlészetek közt lehetséges.


5. A kutyák szempontjából nagyon fontos, hogy legyen védelmük a kullancsok ellen, és hogy szót fogadjanak a tiltásnál, ne egyenek meg mindent, amit úton-útfélen találnak.


6. A másik kérdés a póráz, a nyakörv vagy a hám. Egy sima terepfutáshoz nem kell se hám, se canicross beülő, se rugalmas póráz. Bár nagyon jó fajtákat lehet venni, és megkönnyíthetik a dolgot, mi egy egyszerű textil nyakörvvel és egy nagyon könnyű kis textil pórázzal futunk. Amint kiérek a lakott területről, elengedem a kutyámat, és 200 méteres körben boldogan futkározik körülöttem, amíg én végzem az edzésemet – amelynek a tempója neki csak poroszkálás lesz, még akkor is, ha már sikerült elérnem álmaim űrtempóját.


7. Vannak illemszabályok, amelyeket akkor is be kell tartani, ha tudjuk, hogy a kutyánk békés, szelíd természetű. Ha bármilyen jármű vagy ember jön, behívom, és visszateszem rá a pórázt, amíg elhaladunk egymás mellett – 30 méterrel odébb elengedem. Ebben teljesen összecsiszolódtunk a közösen megtett több ezer kilométer alatt. Ha autó jön, akkor hátranéz, én jobb vagy bal kézzel mutatom neki, merre álljon félre, arra félreugrik, és megvár.


8. Kutya teli hassal nem futhat.