Valaha félmaratoninak indult a Borvidék, amely immár tizedik éve vonzza a futókat mindenhonnan Szekszárdra, és egyszerű városi versenyből igazi futópartivá nőtte ki magát. Nemcsak a futók szeretik, hanem a lakók és a tanyák gazdái is nagy örömmel állnak ki évről évre, etetik-itatják a futókat, szurkolókat. A szállások a városban hónapokkal korábban elfogynak, az útvonal évről évre színesebb és nehezebb. Igazi kihívás, ha valaki tényleg futást tervez, mert a szekszárdi dombokon meredeken fel-le – úgy tűnik, többször fel, mint le... – vezet a 30 kilométer hosszú kör. Különböző frissítőpontokon osztják a vizet, az izót – és természetesen a fröccsöt.
Így a szintidőt nem veszi komolyan igazán senki, azzal sincs gond, ha valaki négykézláb érkezik a következő nap hajnalán a célkapuhoz.
Így másnap a versenyközpontba a futók nemcsak találkozni, reggelizni mennek, hanem egyúttal kijózanodnak (már aki), lötyögnek, nyújtanak, csapatpólókat csereberélnek, fotózkodnak. Régi ismerősöket lehet viszontlátni, közösségi médiából ismert embereket beazonosítani, rajtcsomagot felvenni.
Jelentős a jótékonykodás is, a futóversenyen mindig gyűjtenek az Esőmanók egyesületének, így támogatva az autista gyerekeket.
Az idei Borvidék félmaraton legbájosabb jelenete az volt, amikor az egyik sporttárs 40 színes lufi és spéci pólókba bújtatott társai kíséretében befutott a célba, majd ott letérdelve megkérte szerelme kezét.
A verseny estéjén pedig jött az afterparty a Bodri pincészetben. Az egész versenyt végigkísérte a zene: több helyen nemcsak hangszórókból szólt, hanem jazz- és rockbandák játszottak itt-ott az útvonal mentén, kiváló hangulatot teremtve. Remek kétéjszakás program azoknak, akik évről évre visszatérnek erre a hétvégére Szekszárdra.
nyitó kép: a Borvidék félmaraton honlapja