Honlapunk játékot hirdetett 2019-re, majd 2020-ra is. Itt a teljes lista fényképekkel, élménybeszámolókkal, hogy mindenki könnyen megkereshesse rokonait, barátait, önmagát. Benne az Ultrabalaton-váltó csapataival és a Nagy hőségfutással.
NAGY HŐSÉGFUTÁS, 2020
Július közepétől augusztus közepéig lehetett futni, a cél a 100 kilométer volt: a Nagy hőségfutásra elkeresztelt kihívásunk teljesítőit is egy kattintással meg lehet nézni. Pláne megérte csatlakozni, hiszen nyereményeket is sorsoltunk.
Május közepén az NN Ultrabalaton-Nemzeti Sport virtuális váltófutást hirdetett: honlapunk szabályai még szigorúbbak voltak, mi azon csapatok jelentkezését vártuk, amelyek legalább 221 kilométert teljesítettek. Végül elképesztő számú, ötvennégy csapat jelentkezett, a nevek, élmények itt alul kényelmesen végigböngészhetők.
Többi 2020-as kihívásunkat, mint oly sok mindent az életben, alaposan átírta a koronavírus-járvány. Márciusban 25 kilométeres túrázást kértünk olvasóinktól. Aki még a járvány előtt teljesítette ezt, természetesen feltettük dicsőségtablónkra.
25 KILOMÉTERES TÚRÁZÁS MÁRCIUSBAN
Szigetvári József (Gödöllő)
A #maradjotthon életünk megkezdése előtti utolsó kirándulásunk volt a márciusi verőfényes napsütésben. Gyalog vágtunk neki Körszállótól egészen fel a Hármashatár-hegy csúcsainak. Az elsődleges célunk a Guckler Károly kilátópont volt. Túránk kezdésekor még nem is sejtettem, hogy nemcsak egész Budapest teljesen új arcát mutatja innét, hanem egy igazi paplanernyős fesztivál közepébe is csöppenünk. A szép idő kivonzotta a szelek szerelmeseit is, órákig el lehet bámulni a légáramlatok játékát az ernyősökkel. Az erdő igazi nyugalom szigete, ahol az ébredő tavasz madarai hallatták végig hangjukat és harkályok keresték az eledelt. Tudom, nem utoljára túráztunk, de mégis minden pillanatát úgy élveztük, mintha nem láthatnánk többet a csodás fákat és nem hallhatnánk a szél hegyek közötti zúgását. Talán ez a túra fog erőt adni nekünk a következő hetekhez és ennek emlékeiből élünk a napokban.
A 2019-es évre nagyobb futókihívást hirdettünk: nyolc hónap alatt kellett 500 kilométert futniuk a bátor vállalkozóknak. Íme azok, akik teljesítették kihívásunkat.
2019 DECEMBER
A tavasszal még csak néhány száz métert tudott futni Hollós Csaba, első decemberi teljesítőnk, de az ősszel már a félmaratoni távot is kipipálhatta. Somogyi Katalin év közben megsérült, de a siófoki váltófutásban már ő is ott lehetett. Sályi Péter immár labda nélkül fut, sőt, a félmaratoni a kedvenc távja lett. Czuczor Ágnes pedig büszkén mondhatja: már nem csak úszni tud hosszabb távon! Harsányi Krisztina ötven fölött döntött úgy, futni kezd, és sorra teljesíti a félmaratonikat. Balogh Edit néhány hónap alatt jutott el a komolyan vett futástól a maratoni távig. Az utolsó pillanatokban jelentkezett Kecskeméti Attila, aki a tavalyi adagnál az idén többet futott, illetve Merl Zsolt, aki 2020-ban készül egy klasszikusra. Mojzer Pétert pedig a futás közben eltört lába sem tántorította el az újabb futásoktól.
Idén összesen 668 km-t futottam, a tavalyi 644-hez képest kicsit többet. Idén is összejött egy félmaraton a Margitszigeten, cél, hogy 2020-ban is összejöjjön. GPS-es órával július óta mérem a távolságokat. Előtte is a szokásos helyeken futottam, főként futópályákon (Margitsziget, Normafa), illetve a Kis-sváb-hegyi erdőben hagyományos stopperrel mentem. Futóversenyeken nem indultam, kivétel a Szigetfutás.
2019 NOVEMBER
Bár kis fáziskéséssel, de beköszöntött az ősz, a futók nem lankadnak: Vajda Gizella emlékezetes félmaratoni versenyen van túl, és már az egész családja követi őt az edzésekre, Paulovicz Gábor pedig egy év alatt eljutott odáig, hogy már a maratoni teljesítést tervezgetheti. A család miatti kisebb kihagyás után szintén a maratoni a célja Stomp Gábornak, míg Vonza Tibor immár rutinból teljesíti a havi száz kilométer fölötti etapokat. Lendvai Balázs már túl is jutott a maratonin – és a látszattal ellentétben nagyon boldog volt!
dr. Hudák Alexandra (Szarvas)
Még 2010-ben kezdtem el futni egy fizikai felmérésre készülve, így ezt követően a futás szép lassan az életem részévé vált. Az első félmaratonomat 2016. március 31-én futottam le Balatonfüreden 1:50:19-es idővel, majd ezt követően annyira fellelkesültem, hogy elhatároztam, 2019 szeptemberében lefutom a maratont. Megtettem minden tőlem telhetőt, hiszen végigfutottam a telet esőben, hóban, mínusz fokokban, a nyarat pedig a csaknem 40 fokos melegben, a lefutott kilométerszámom pedig majdnem elérte az 1000 kilométert és emellett sokat kerékpároztam is.
2019. szeptember 29. napján elérkezett a 34. Budapest SPAR maratoni futóverseny napja. Amikor ott álltam a rajtnál, nagyon izgultam, de a verseny hangulata magával ragadott, alig vártam már, hogy elinduljunk. Amint elindult a verseny, minden kétségem megszűnt és végig mosolyogva futottam le a távot, egyáltalán nem volt holtpont a futás során. Erőt adott, hogy tudtam, hogy a családom és a barátaim figyelik az applikáción, hogy éppen merre járok, illetve a távon szinte mindenhol szurkolók tömege támogatta a futókat. Amikor elértem a 33. km-t, már tudtam, hogy sikerülni fog teljesíteni a távot és innentől kezdve még gyorsabb tempót is tudtam menni. Miután áthaladtam a célvonalon, megláttam a nővérem és a párom, akik ott álltak és engem vártak telefonnal a kezükben, hogy megörökítsék a nagy pillanatot, amint beérek – én pedig vigyorogva szaladtam oda hozzájuk.
Egy biztos: szilárd elhatározás, kemény edzésmunka és kitartás kell a táv teljesítéséhez, ami rengeteg áldozattal és lemondással jár az élet egyéb területein, de úgy érzem, hogy az a felejthetetlen élmény, amit a célba érkezéskor kapunk – minden egyes percet megér. A futás megtanított a türelemre és a kitartásra, hiszen, ha valamit nagyon akarunk, azt elérhetjük az életben – és ez erőt ad, megnyugtat és felvidít a mindennapokban.
2019 SZEPTEMBER
Bán Andrea már több mint két évtizede fut, de most még nagyobb szerepet kaphat a futás az életében – ő volt szeptember első teljesítője, majd megérkezett Fábián Katalin levele is, aki örökre hálás lehet a dokijának. Radványi András már számtalan maratonnal bizonyította, érdemes volt felállni a fotelból, Szász Péter pedig sprinterként megfogadott valamit, amit örül, hogy nem tartott be. Van már „amerikai” csatlakozónk is, Dovák Krisztián voltaképpen helyben készülhet a New York-i maratonira. Az pedig szuper érzés nekünk is, hogy Teszler Gabriella éppen az 500 kilométeres kihívás miatt kapott futásaihoz új lendületet. Hozás Zoltán a futball helyett immár a futásra szavaz, a Lubics Szilviával közös kép is örök emlék lehet neki.
Szász Péter (Székesfehérvár)
A téli hosszú futások és a tavaszi hosszú versenyek után a nyárra csak rövid távok maradtak, és én nagyon megszenvedtem a meleget, így nehezen jött össze az 500 mostanáig, de összejött. Amiért ennyit (vagy többet) futok? Sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Nincs túlsúly, nincsenek betegségek, nem fáradok el semmilyen fizikai tevékenységtől. De azt a mai napig nem tudom, mi vett rá, mert annyira utáltam hosszút futni, hogy még sprinter koromban megfogadtam: 100 méternél többet soha...
2019 AUGUSZTUS
A nagy meleg dacára természetesen sokan futottak augusztusban is. Ágoston Piró négy gyermek mellett is tud időt szakítani a sportra, majd a számos magyar és nemzetközi verseny győztese, a hónap közepén a Korinthosz 160-on is diadalmaskodó olasz Enrico Maggiola is azt mondta, az ilyen kihívásokhoz szeret csatlakozni. Bodács-Bálint Éva már két évtizede fut, reméljük, a tavalyi térdműtét után az idén még többet tud majd sportolni. Nedjalkov Bea a 300 méteres atlétikai pályától mára eljutott a maratonig, Kovács Gábor pedig már másodszor teljesítette a Korinthosz 80-as távját. Bara Éva büszke lehet a félmaratonok utáni maratonjára, míg dr. Nagy Katalin már családi összejöveteleket is szervezhet a futóversenyekre. A hónap utolsó napjaiban csatlakozott Magyar István, aki maga sem hitte volna, hogy sprinterből mára hosszútávfutó lesz, Paulovicz Mariannát a futás szeretete mellett a természet szépsége is a szabadba csábítja, Gyöngyösi János Tibor pedig a Fuszekli futóklub tagjaként rója évek óta a kilométereket.
Györgyi Gábor (Budakalász)
Körülbelül öt-hat éve kezdtem futni. Mivel nagyon szeretem a természetet, futásaim kevés kivételtől eltekintve terepfutást jelentenek: ekkor igazán friss levegőn vagyok, távol a zajtól, forgalomtól; élvezhetem a kilátást, az erdőt, növényeket, néha állatokkal is találkozom, ráadásul a terepfutás mindig változatos. Ha igazán hosszú ultrát fut az ember, akkor ráadásul már hullámvölgyekkel, különböző nehézségekkel is meg kell küzdeni, amelyek mind nagyobb élménnyé és értékké tesznek egy ilyen teljesítést. Most épp az augusztus közepi terepultra, a Swiss Alps 100-ra (160 km + 9650 m szint) való felkészülés vége felé járok. Akár 100 km feletti terepfutóversenyeken is végig viszek magammal GoPro kamerát, hogy a felvételekből készült videókkal megoszthassam, átadhassam a versenyek gyönyörűségét, a teljesítés élményeit.
Hajnády Margó (Paks)
Hat éve kezdtem el futni, sok más sportot kipróbálva talán ez a sport, ami legközelebb áll a szívemhez. Abszolút hobbifutóként kezdtem, mára már a harmadik versenyemre készülök. Tavasszal teljesítettem a Vivicitta 21 km egyéni távját, őszre pedig készülök a WizzAir félmaraton úgyszintén 21 km-es egyéni távjára. Tehát ez az évem a félmaratoni felkészülésekről szól. Mottóm: 56 évesen is éld az álmaidat, hiszen minden fejben dől el, de a szíved visz tovább.
Vincze András (Göd)
Írhatom, hogy hivatali kötelességből is észre kellett vennem, hogy a Csupasport „Fussunk 500 kilométert az év végéig” felhívásunk, illetve egyben sportos játékunk abszolút főszereplői a nők. Mondjuk, ezen nem csodálkozom, mert a futás minden kihívását sokkal jobban bírják a hölgyek: kitartóbbak, nem nyafognak, célorientáltak. Ennek szellemében „első férfiúként” ezúton csatlakozom nagy tisztelettel e nagyszerű futótársasághoz, jelezve, hogy a csupasportos kihívás első pillanatától, azaz május elsejétől számolva július 14-ig 504.98 kilométert teljesítettem. Ha ez így megy tovább, akkor – a 2019-es edzések és versenyek eddigi átlaga alapján – december 31-ig meglehet a 3000 kilométer is. Klassz szám, tetszik – futok is utána!
