Az első nagy maratoni: rossz órával jó idő

K. Z.K. Z.
Vágólapra másolva!
2019.03.11. 16:03
Csaknem harmincöt éve már, hogy elrajtolt az első Budapest Maraton, ami az elromlott óra, a rossz rajtidőpont és a csendes nézők ellenére hatalmas sikert aratott.

Soha rosszabb divatot! – hirdette öles betűkkel, a teljes címlapot elfoglalva a Képes Sport 1984. április 17-én, utalva a két nappal korábbi 1. Ibusz-maratonira. A futás, a szabadidős sport ugyanis három és fél évtizeddel ezelőtt inkább divat volt, mint életforma, ugyanakkor a címlapra helyezés, illetve a Népsport tudósítása (a beszámoló nagyobb felületet kapott, mint az aznapi, 25 ezer néző előtt játszott Újpest–Vasas 4–1-es bajnoki!) is jelezte, valami elkezdődött. Hacsak nem az Ibusz volt a kiemelt partnere a sportlapoknak...

Csaknem egy év kellett hozzá, hogy a maratoniról szőtt álom valósággá váljon, hiszen 1983 májusában egyezett meg a három fél (a Magyar Atlétikai Szövetség, az Ibusz és igen, a KISZ KB), hogy tömegversenyt rendeznek futóknak – amely egyúttal országos bajnokság is lett.

A tömeg fogalmát már a Méta-staféta indulóinak létszáma is bőven kimerítette, hiszen 231 iskolai csapat nevezett tíz-tíz fővel. Ők valamivel 13 óra előtt indultak a Körcsarnoktól, maga a főesemény, a maratoni pedig 13.30-kor rajtolt a Budapest Sportcsarnok mellől. Mai szemmel nézve igen szokatlan az időpont, Békesi László MASZ-elnök (későbbi pénzügyminiszter) meg is jegyezte, hogy minden remek volt, leszámítva a rajt időpontját és azt, hogy a nézők nem nagyon akartak szurkolni.


Futapest-nevezés húsz forintért


Április 29-én rendezték az 1984-es Futapest-versenyt. A Képes Sport is támogatta az eseményt, a lapból kivágott szelvényekkel ingyen lehetett nevezni, a nevezési díj máskülönben húsz forint volt. Hogy ez sok vagy kevés? Nos, egy Lee Cooper farmernadrág 950 forintba került akkoriban, egy Kajla csoki 10 forint volt, egy kis üveges Márka üdítő pedig az öt forintot sem érte el. Ma azért nem lenne könnyű egy hasonló futóversenyre benevezni négy dobozos kóla vagy két tábla csokoládé árából...


A nagyobb gondot azonban az időmérés jelentette. Chipes indítás, pulzusos mérés, GPS-követés? Na persze… A verseny előtti napon érkezett meg egy hatalmas óra, amely a futók futóórájaként funkcionált volna – egy taxira szerelve. Bár a Seiko ma is a megbízhatóságot jelenti, ezen a versenyen nem hozott szerencsét, hiszen a harmadik kilométernél elhalálozott.

„Ilyen versenyt Magyarországon még nem készítettünk elő. Lényegében tíz kategóriában mintegy négyezren indultak, s először alkalmaztunk számítógépes adatfeldolgozást. A HTI-sek remekül dolgoztak” – dicsérte ugyanakkor a szervezést Baráth Béla, a versenyiroda vezetője. A HTI a Híradástechnikai Intézetet jelentette.

A maratoni versenyen magyar sikerek születtek: Kiss Zoltán 2:15:04-es idővel (hihetetlennek tűnik, de ezt a pályacsúcsot 35 év alatt sem sikerült túlszárnyalni!), Ladányiné Schaffner Antónia 2:40:10-es eredménnyel győzött (a legjobb külföldi, az algériai Reski negyedik lett a férfiaknál). Összesen 625 férfi és 25 női versenyző ért célba.

A Méta és az országos bajnokság mellett (egy újabb, harmadik útvonalon) rendeztek félmaratonit is kismaratoni néven – a férfiaknál brit, a nőknél Komjáthy Ágnes révén magyar siker született. A krónikások pedig feljegyezhették, hogy egy fiatalembert egy jókora kutya húzott kilométereken keresztül, talán megalapítva a ma már oly népszerű kutyás futást.

„Ha azt nézem, hogy mi olykor hózentrógerben és az akkor divatos utcai dorkóban edzettünk, sokkal rosszabb helyzetben voltunk, ugyanakkor nekünk lehetett sportállásunk, s állandóan edzőtáborokba jártunkemlékezett nemrég a sikerére Kiss Zoltán a maratonfutas.hu oldalon. – Az 1984-es győzelmemet kimondottan élveztem. Ha jól emlékszem, a 32. kilométer után maradtam egyedül, bár rajtam kívül senki sem tudhatta biztosan, hogy én vagyok elöl, mivel a felvezető autón lévő óra bedöglött, ráadásul akkor még két 21-es kört kellett teljesíteni, így a félmaratonisták és a lekörözöttek is ott voltak a pályán.”

A visszajelzések rendkívül pozitívak voltak: az Ibusz egy évtizedig kitartott névadó szponzorként, 1987-ben pedig már teljes jogú versenyként szerepelt a budapesti az AIMS naptárában.

A kilencvenes évek elején azonban a pénz elfogyott, két esztendő ki is maradt, de 1996-tól újra biztos pont a futók életében (igaz, tavasz helyett ősszel) a Budapest Maraton.

A világ változását pedig jól jelzi, hogy a tavalyi kétnapos fesztiválra 33 495 futó nevezett, ugyanakkor ha egy osztályban szerepelne a két együttes, finoman fogalmazva sem valószínű, hogy az Újpest–Vasasra kimennének 25 ezren...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik