Mivel az időjósok 16-18 Celsius-fokot prognosztizáltak az elmúlt hét végére, szombat reggel, amikor készülődtem a futásomhoz, azt gondoltam, már reggel is tavaszi idő lesz, így meglehetősen alulöltözötten (baseballsapi, bokazokni, kesztyű nuku, vékony, hosszú ujjú felső) vágtam neki a távomnak. Nehogy már túlizzadjak a téli tavaszban… Emiatt az első három kilométer elég didergősre sikerült, de bíztam benne, hogy lassacskán csak bemelegszem. A negyedik kilométernél be is következett, ugyanis ez a szakaszom sűrű, erdős rész, ahol olyan tükörjég fogadott, hogy a Futóbolond egyik hasonlata jutott az eszembe: balettozó pingvinként próbáltam egyensúlyozni és talpon maradni. Ugyanakkor szeretettel és irigykedve gondoltam kollégám Sacikának elnevezett „hóláncára”, bárcsak velem is lett volna egy ilyen csúszásgátló! Miután innen kikeveredtem, már kimelegedtem, és aztán csak élveztem a futást.
Vasárnap már nem dőltem be az előrejelzéseknek, téli szettben indultam el, így jobban tudtam a futásomra koncentrálni. Sokkal élvezetesebb volt, hogy nem „koccoltak” a fogaim minden talajérintésnél.
Ennyi bevezető után nézzük, miből lehetett a héten szemezgetni
A másik cikk pedig a lassú, laza futásokkal kapcsolatos. Annak idején, amikor elkezdtem futni, a helyi focipálya körül róttam a köröket, általában ugyanazokkal a futókkal. Volt két csajszi, aki végigdumcsizta az edzést, nem is csak időnként, hanem minden alkalommal. Akkor nem értettem, miért jó ez; hogyan tudnak ennyit beszélni (és futni), és miről, de ma már én is tudom, milyen jó.
Nagyszerű dolog lazán kocogni és egy csomó dolgot megbeszélni. Néha már túlzásba is esem. Futótársam a keményebb kapaszkodóknál jelezni szokott, most már csituljak el, mert kiköpöm a tüdőm. Nőként időnként nehezen élem meg, hogy el kell hallgatnom, de tudom, igaza van. Sík terepen meg úgyis folytatom :-)
Olyan gyakorlatokat mutat meg, amelyekhez csak lépcső kell, mégis nagyon jó láberősítők a későbbi hegymenetekhez, illetve azoknak, akiknek nincs lehetőségük a magaslati futásra.
S ha már előrejelzéssel kezdtem ezt a történetet, azzal is fejezem be: közeleg a jobb, tavaszias idő, de addig se legyen baj az itt még megtalálható hó, a sár, a jég. Menjetek ki, és – fussatok, fussatok!!!