Százötven évesen az Everest csúcsán

Miura Juicsiro továbbra is fáradhatatlan, és arra készül, hogy 86 évesen megmássza az Argentínában található, 6961 méter magasan fekvő Aconcaguát. Majd kilencvenéves korában, 2022-ben negyedszer is nekivág az Everestnek…

A japán hegymászó elsősorban arról vált híressé, hogy hetven-, majd nyolcvanévesen (négy szívműtéttel a háta mögött) is megmászta a Mount Everestet, amellyel természetesen a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült mint a világ legidősebb embere, aki meghódította a világ legmagasabb hegyét.

A kutatók azt mondják, odafent, nyolcezer méter magasan, a szélsőséges időjárási körülmények között olyan, mintha eleve hetven évvel idősebbek lennénk, vagyis Miura Juicsiro gyakorlatilag százötven évesen nézhetett le a csúcsról…

„Nem akartam elhinni, hogy tényleg sikerült. Legalább egy órát álltam ott, és bármennyire fáradt és kimerült voltam, az volt a világ legjobb érzése – mesélte később. – Az volt az álmom, hogy nyolcvanévesen megmásszam az Everestet, a hegyet, amelyet a legjobban szeretek és tisztelek. Folyamatosan csak ez járt a fejemben.

Ha van egy álmod, nem szabad feladni, mert az álmok valóra válnak.”

Ő volt egyébként az első ember, aki 1970. május 6-án lesíelt az Everest oldalán, igaz, kis híján belezuhant egy gleccserszakadékba – öt évvel később Oscar-díjas dokumentumfilm örökítette meg a nem hétköznapi teljesítményt. Utána viszont kissé elkényelmesedett, és súlyos egészségügyi problémákkal küzdött.

„Elveszítettem a motivációmat és nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Metabolikus szindrómával bajlódtam, túl sokat ettem és ittam, miközben alig mozogtam. Cukorbeteg voltam, valamint szív-és vesebetegséggel küszködtem.” – mesélte, majd hetvenévesen, kőkemény felkészülés után megmászta az Everestet. Az ő példája is bizonyítja, hogy kellő elszántsággal és kitartással akkor is elérhetjük, amit akarunk, ha időközben kissé elkényelmesedünk, és eltávolodunk az egészséges életmódtól.

„Szükség van célokra, teljesen mindegy, hogy azok kicsit vagy egészen nagyok. Háromszor is megmásztam az Everestet, és mindig különböző időskori betegségekkel bajlódtam, de leküzdöttem őket, mert volt egy célom. Ez hajtott, ez motivált abban, hogy legyőzzem a betegségeimet és a sérüléseimet.

Ha nem lett volna célom, biztos, hogy örökké tolókocsiban ragadok a medencecsonttörésem után. A célok tartanak fitten, ezek tartanak a csúcson .”