Ironman? A repülőgépen érintett meg igazán… Tudom, úszás, kerékpározás, futás, vagyis nincs benne repülés, de nekem mégis sorsfordító pillanat volt.
Mondhatom, minden a futással kezdődött a triatlon, az Ironman iránti vonzalom. Ebben a társaságban úgy tartják, az ember fut, egyre csak fut, aztán továbbfejlődik, és triatlonozni kezd.
A New York-i maratonit futottam le, és hazafelé tartottam. A hosszú repülőúton keresgéltem, milyen film megnézésével tudom eltölteni az időt, amikor rátaláltam a Hawaii szigetén rendezett híres Ironman-versenyek egyikét bemutató dokumentumfilmre. Hihetetlen élmény volt! Több versenyző felkészülését mutatta be, egyikük – emlékeim szerint – egy százkilós nagymama, a másik háborúban megsérült veterán volt, a harmadik a lányát veszítette el egy iskolai lövöldözésben, s az emlékére akarta végigcsinálni a versenyt. A felkészülés közben az életüket is megismerte a néző. Elmondhatatlanul megható sztorik voltak, a haverom mellettem a Dumb és Dumbert nézte röhögve, nekem meg potyogtak a könnyeim – van ilyen, más hatású filmeket választottunk. Iszonyú erővel hatott rám ez a film, azt hiszem, meg is néztem újra még ott, fent a levegőben, és ahogy landoltunk Ferihegyen, azonnal hívtam Kropkó Péter barátomat: figyelj, megéreztem, miről szól ez az egész, a repülőgépen elhatároztam, Ironman akarok lenni. Rendben, válaszolta, fél év múlva 70.3 lesz Budapesten. Ez a féltávú Ironman elnevezése a mérföldben mért össztáv miatt: 1.9 kilométer úszás, 90 kilométer biciklizés és egy félmaratoni, azaz 21.1 kilométer futás – az kezdésnek éppen jó lesz. Van idő felkészülni.
Azóta tudom: mindenki képes rá. Ez tényleg csak magadon múlik.
Amikor ott állsz a rajtnál, pontosan tudod, a verseny előtt futottál nyolcszáz, bicikliztél ötezer, úsztál hetven kilométert, és ennyi elég lesz, hogy célba érj.