1. A horgászok környezetvédők, óvják a vizek állat- és növényvilágát. A horgászok szervezetei jelentős anyagi áldozatvállalással pótolják, értékes halfajokkal gazdagítják a vizek halállományát.
2. Tilos a vízi és vízparti növényzetnek a horgászhely kialakításához, fenntartásához elengedhetetlenül szükséges és a helyi horgászrendben esetleg meghatározott mértékét meghaladó csonkítása, illetve irtása és a partvédelmi létesítmények megbontása.
3. Ha egész évben nem kifogható, védett vagy fokozottan védett halfaj kerülne horogra (vagy csalihalfogó hálóba), akkor azt igen nagy körültekintéssel kell a horogról levenni, vagy mélyre nyelés esetén a zsinórt a hal szája előtt elvágva a fogott halat haladéktalanul, gondosan kell a vízbe visszahelyezni.
4. A horgász köteles a horgászhelyét tisztán tartani, és azt a horgászat befejeztével tisztán hátrahagyni. Halat a vízparton vagy a vízen tisztítani nem lehet, vízparton kizárólag csak a kijelölt helyen. Szemetet, étel-, ital- és horgászcsali-maradékot vagy más hulladékot a horgászhelyen hátrahagyni tilos.
5. A horgász bevetett készségeitől csak annyira távolodhat el, hogy kapás esetén azonnal bevághasson. Ez a sportszerűség elve. Kivéve, ha a víz hasznosítója a helyi horgászrendben másként nem rendelkezik. Aki horgászhelyét elhagyja, készségeit köteles a vízből kivenni.
6. Tilos a horognak olyan mozdulattal való behúzása (rángatása), hogy az kívülről akadjon a hal testébe („gereblyézés”). Tilos olyan szereléket használni, amely eleve ilyen rendeltetéssel készült, ólomba rögzített nagyméretű egyes vagy hármas horog, a főzsinórra előke nélkül közvetlenül felkötött vagy a műcsali elé kötött egyes és hármas horog.
A pontokat hosszasan sorolhatnánk még, ám ezek a legfontosabbak. Ha valaki horgásznak nevezi magát, az viselkedjen is úgy!
Nyitrai Zsolt: Magyarország az egymillió horgász hazája
Futódressz a jelmez alatt – Csőre Gábor és a sport
