Borbély István: „Amíg élek, addig futok”

Azt mindenki tudja, hogy egy-egy híres profi sportoló milyen nehéz, olykor fájdalommal, küzdéssel teli utat tesz meg addig, amíg pályafutása csúcsaira elér, viszont a „kis emberek” nagy tetteit jobban összemossa az idő. Márpedig a Csupasport olvasói számára talán éppen a hétköznapi hősök lehetnek az igazi példaképek, azok, akik a maguk örömére, dicsőségére hagyják maguk mögött a métereket, kilométereket.

A sümegi, de Ausztriában buszsofőrként dolgozó Borbély István is ilyen hétköznapi ember, semmiben sem különbözik milliónyi honfitársunktól, viszont hobbifutóként az akaratával, elszántságával néhány év alatt messzire jutott – honlapunknak azt is elmesélte, hogyan, s hová szeretne eljutni.

„Eleinte egyáltalán nem gondoltam komolyan a futást – kezdődik a hivatásos sofőr története. – Kétezer-hatban jó, ha négyszer mentem el kocogni, viszont mint sokan mások, az új év alkalmából megfogadtam, elkezdek komolyabban futni. Betartottam. Az akkori páromtól ajándékba kaptam a futófelszerelést, s január harmadikán útnak is indultam.„

”Ausztriában négy falun átfutottam, ez elsőre tizennyolc kilométernyi táv volt. Nagy sikerélményt jelentett, hogy képes vagyok ilyesmire.„

”Innentől kezdve ahányszor hazalátogattam Sümegre, eljártam néhány helyi rutinos futóval mozogni. Elég jól ment a futás, a többiek pedig rábeszéltek, induljak el a kaposvári félmaratonin. Az a verseny volt a fordulópont: életem első félmaratoniját egy óra negyvenkét perc alatt teljesítettem – a tempóval együtt beleszerettem a futásba, a versenyzésbe.”

S innentől már nem volt megállás...

Borbély István magával és az idővel is versenyt futott, beszerzett egy futóórát, így ma már minden adatot rögzít, s az edzéseit is pulzusra, tempóra tudja elvégezni. Az első versenyt egymás után követte a többi.

„Szükségem volt a versenyzésre, és mint a legtöbb amatőr, én is nagyon szerettem volna egyszer a legjobbak között célba érni.„

”Tavaly júniusban aztán egymás után hat hétvégén is dobogós helyezést értem el. Először a keszthelyi, tíz kilométeres éjszakai futáson lettem a korosztályomban harmadik, majd a Balatonakaliban rendezett Napfelkelte félmaratonin abszolút második, míg a vonyarcvashegyi félmaratonit a kategóriámban sikerült megnyernem.”

S ki ne ismerné az ilyenkor jelentkező újabb motivációs érzést: a megszállott futó esetében a távok mindig csak nőnek...
„Az Ultra című film óriási élményt jelentett. A megjelenése óta tízszer láttam, először könnyek között indultam futni, s vágytam én is a hosszabb távra. Tavaly háromtagú csapatban a száztizenegy kilométeres Ultra-Tisza-tó versenyen indultunk el, és kategóriánkban harmadikként értünk célba. Ez óriási eredmény volt, hiszen sok profi csapat szerepelt ezen a versenyen, és mi, hobbifutóként kapaszkodtunk utánuk.”

Szeptemberben aztán Borbély István „hazai pályán” is megméretett, hiszen Sümeg hagyományos trailfutásán félmaratoni távon második lett a magyar válogatott terepfutó, Gyurkó Péter mögött, majd az egyik népszerű budapesti őszi maratoniversenyen két perccel négy óra alá vitte saját maratoniidejét, félmaratonin pedig Pápán a legjobb idejét produkálta egy óra huszonnyolc perces idővel.

A sportember nagy tófutásai során kipipálta már a Balatont, a Velencei-tavat, a Tisza-tavat, a Kis-Balatont, a Fertő-tavat, valamint a tatai Öreg-tavat is. Rengeteg célját elérte már, ám rengeteg újat tűzött ki maga elé, s hogy az álmait megvalósítsa, a munkája mellett rengeteget kell edzenie. Felkészülése már magasabb szintre lépett, mióta Garas Attila írja az edzésprogramját, sőt történetünk szereplője teljesítménydiagnosztikán is járt a Kardiológiai Intézetben, így már abszolút felkészülten vághat neki az újabb versenyeknek, így például...

„...a kétszáznegyvenhat kilométeres Spartathlon teljesítése az egyik nagy álmom. A legendás görögországi versenyre a szintidőket, teljesítéseket nézve elég szigorúak a kijutási feltételek, de...„

”...az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. Egyénileg a Balatont is szeretném körbefutni.„

”Ezért is teszek meg mindent annak érdekében, hogy folyamatosan fejlődjek. Amiben viszont versenytől, távtól, időeredményektől függetlenül biztos vagyok: amíg élek, addig futok!”