BL: erre most már nincs mentség, Csercseszov csapatát kiütötték

A Ferencváros–Klaksvík BL-selejtező tanulságait két népi bölcsességgel kezdenénk. Az egyik, hogy a jót könnyű megszokni, és amikor hozzászokik az ember, és természetesnek veszi, eszébe sem jut, hogy lehetne minden sokkal rosszabb is. A másik pedig, hogy amikor valaki hozzászokik a jó eredményekhez, a sikerekhez, természetesnek veszi azokat, hajlamos lesz az elkényelmesedésre, azt hiheti, innentől minden megy magától, kevesebb munkával, energiabefektetéssel is...

A meccs kezdésekor, körbepillantva a stadionban, látva a tömött lelátókat, eszünkbe jutott, mennyit változott a világ az elmúlt bő másfél évtized alatt. 2005-ben az UEFA-kupa-selejtező 1. fordulójában a fehérorosz MTZ-Ripo Minszk elleni mérkőzésre még ötezer néző sem volt kíváncsi az Üllői úton, a Nemzeti Sport akkori beszámolója szerint 4926-an látogattak ki arra a találkozóra, amely után aztán hat évig nem szerepelt az FTC a nemzetközi porondon, abban az időben zárták ki a klubot az élvonalból. Most, 2023-ban a veretesebbnek véletlenül sem nevezhető feröeri bajnok elleni BL-selejtezőre 18 187 drukker váltott jegyet. És az akkori ütött-kopott stadion helyett egy minden igényt kielégítő arénában, profi körítés mellett rendezték a találkozót: a stadion előtt szurkolói kamion, mini múzeummal, ajándékbolttal, büfével felszerelve, a szurkolók számára felvezető programok, a meccs műsorfüzetében megelevenedtek a klub bajnokcsapatának mezei 1903-tól napjainkig, a kezdőrúgást pedig a nemzet színésze, Bodrogi Gyula végezte el. Csakhogy a legjobb éttermekben sem ér semmit a kifogástalan tálalás, ha fogyaszthatatlan az étel, amelyet felszolgálnak...

18 éve a Minszk elleni párharc idején annyi gonddal küzdött a Ferencváros, hogy szinte már nem is volt meglepetés, hogy hazai pályán 2–0-ra kikapott a fehérorosz csapattól, szenzációnak semmiképp nem mondanánk, ahogy azt sem, hogy bár a visszavágón győzött, 3–2-es összesítéssel búcsúzott a nemzetközi porondtól az első körben. Most viszont egészen más volt a helyzet, hiszen míg feröeri oldalon egy félamatőr, munka mellett futballozó csapat lépett pályára (a középpályás, René Jonsen el is mondta az NSO Tv –nek, hogy nyolctól négyig villanyszerelőként dolgozik, utána megy az edzésre), addig a Ferencváros az elmúlt hetekben sorra jelentette be a több millió forintos fizetésért futballozó, esetenként százmilliókba is belekerülő válogatott játékosok szerződtetését.

„Villanyszerelőként dolgozom 8-tól 4-ig, utána megyek edzésre”

A napokban például Cristian Ramírezét, a hat év után visszatérő ecuadori balhátvéd az orosz sajtóban megjelent legóvatosabb becslések szerint is 1.2 millió euróba, vagyis 454 millió forintba került – szerdán a lelátón ülve valószínűleg ő maga sem hitte el azt, amit látott. Ugyanis már egy félidő után 3–0-ra vezetett a KÍ, és az eredmény már nem is változott a folytatásban.

A legfájdalmasabb az lehetett a ferencvárosi szurkolók számára, hogy helyzetet is alig-alig tudott kialakítani a teljesen elképzeléstelenül futballozó magyar bajnok. Mindent elmond a meccs képéről, hogy az FTC 66 százalékos labdabirtoklás mellett, 13 lövésből (melyek nagy része távoli, valódi gólszerzési eséllyel nem kecsegtető lövés volt) csak háromszor találta el a kaput, míg az ellenfél nyolc kísérletből hétszer.

Szó szerint semmi sem sikerült a Fradinak, amire nincs mentség. Szatnyiszlav Csercseszov vezetőedző és csapata csődöt mondott. Amikor a meccs végén a feröeri szögletnél olézott a közönség, az már a teljes megaláztatás volt. A Ferencváros 2019 óta minden évben bejutott valamelyik európai kupa csoportkörébe, és bár a különleges lebonyolítás miatt az Európa-konferencialigában erre még mindig megvan az esélye, ebben az évben mindent másképp csinált az FTC, mint az előző idényekben, és hiába a tavaszi El-nyolcaddöntő, néhány hónap alatt a csúcsról a mélybe zuhant a Csercseszov-csapat. Tavasszal már lejtőre került a szekér, és szerdán elérte a gödör alját.

A mélyebb elemzésnek nem itt és nem most van a helye, de azért röviden talán érdemes felsorolni azokat a futballigazságokat, melyeket levonhatunk tanulságként a Ferencváros elmúlt fél éve után.

1. Mindig csak a következő mérkőzéssel érdemes foglalkozni. Miközben a futballisták többsége a legtöbb nyilatkozatban unalomig szajkózza, hogy mindig csak az aktuális mérkőzésre fókuszál, Sztanyiszlav Csercseszov már tavasszal, a Leverkusen elleni Európa-liga búcsú után fennhangon arról beszélt, hogy az új idényben a Bajnokok Ligájában is reális célnak látja a nyolcaddöntőbe jutást. A meccs utáni értékelésünkben már akkor jeleztük, vigyázni kellene az ilyen kijelentésekkel, főleg azok után, hogy a Magyar Kupában az NB III-as Iváncsa kiverte a Ferencvárost, a bajnokságban pedig például a Kecskemét, Mezőkövesd duó ellen hat meccsen mindössze két pontra volt képes az FTC. Ilyen eredmények mellett szép csendben érdemes dolgozni, fölösleges Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőről beszélni...

2. Egy csapat kudarcaiért az első számú felelős mindig az edző. Tavasszal a bajnokságban volt egy ötmeccses nyeretlenségi sorozata Fradinak, amire azt megelőzően 11 éve volt példa, még Détári Lajos vezetőedzői időszakában, 2012-ben, de ebben a naptári évben, minden tétmeccset nézve egy hetes nyeretlenségi sorozatba is belefutott már a zöld-fehér csapat, és most is ötnél tart. Csercseszov minden egyes kudarc után elmondta, kielemezzük a hibákat, tanulni kell belőlük. Csakhogy jött a következő meccs, és nem változott semmi, ugyanaz az elképzelés nélküli ad hoc futball köszönt vissza újra és újra, mint amilyet szerdán is láthattunk.

Múlt héten Feröeren is azt mondta, hogy tanulni kell a gól nélkül végződött első felvonás tapasztalatiból és a budapesti mérkőzés majd egész más lesz. Hát tényleg más volt, a Fradi szempontjából sokkal rosszabb eredménnyel. A Ferencváros a 2023-as esztendőben fényévekre van attól a helyenként látványos, támadó felfogású futballtól, amit ősszel produkált. Az elmúlt hónapokban azonban rendre lehetett találni – annak aki keresni akart –, olyan kifogásokat, amelyekkel némileg meg lehetett magyarázni a kellemetlen vereségeket. Fáradtság, sok sérült, nem megfelelő talajú pálya, satöbbi. Viszont az, hogy az Üllői úton 18 ezer szurkolója előtt kevesebbszer találta el a kaput az FTC, mint a feröeri műfüvön (3, ill. 4 alkalommal) már megmagyarázhatatlan. Csercseszov szerda este még az utolsó sajtótájékoztatóján is arról beszélt, hogy az edzéseken nem látta előjelét ennek az eredménynek, és elemeznie kell a látottakat...

Ennek nem is lehetett más végeredménye, mint hogy a meccs után Kubatov Gábor klubelnök bejelentette, nem folytatják a közös munkát az orosz szakemberrel.

3. Egy hónap alatt nem lehet új csapatot építeni. A kudarcokért az edző az első számú felelős, de ha egy csapat ekkorát bukik, akkor az nem csak egy ember felelőssége. A Ferencváros 2019 óta annak is köszönhette a sikeres, rendre csoportkört hozó szerepléseit az európai porondon, hogy már a nemzetközi szereplés előtt fél évvel, a téli átigazolási időszakban kialakította azt a magot, amelyre nyáron épülhet az új csapat, felkészült a lehetséges távozókra és így a kupaszereplés előtt, nyáron sokat már nem kellett változtatni a kereten, készen állt a csapat az európai hadjáratra. Idén azonban a téli szerzemények többsége nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért és a sok sérült miatt is tíz új játékost szerződtetett a nyáron a klub, azonban a szűk egy hónapos nyári felkészülés alatt (úgy hogy az új játékosok folyamatosan érkeztek, többségük nem a Fradival kezdte a felkészülést) ennyi új szerzeményből nem lehet rögtön ütőképes csapatot faragni.

4. Sose becsüld le az ellenfeled, nem elég a pályára csak a mezt kivinni. A Ferencvárosnál mindenki meg volt győződve arról, hogy az FTC továbbjut, ami rendben is van, de az, hogy a klub a hivatalos csatornáin közli kedden, a Fradi a svéd bajnokkal játszik a következő körben, mert biztos, hogy szerdán továbbjut, az tiszteletlenség az ellenféllel szemben, és csúnyán visszaüthet, mint ahogy vissza is ütött. A játékosok már-már azt hihették ezt a meccset le sem kell játszani, nem kell futni, küzdeni, harcolni kilencven percen keresztül, mert a siker jön magától, elég csak felvenni a szép új mezt... Turi Géza, a feröeriek kapusedzője is azt érezte, hogy lenézték őket a ferencvárosiak. Pedig az elmúlt néhány év csoportkörös szereplései ellenére a magyar futball továbbra sincs olyan szinten, hogy bárkit is lebecsülhetnénk, még akkor sem, ha az ellenfél korábban a pályán még nem nyert párharcot a BL-selejtezőben (egyszer a koronavírus-járvány idején tudott továbbjutni, amikor a Slovan nem tudott pályára lépni ellene)...

A fentiek ellenére azt azért nem árt leszögezni, a nap ma is felkelt. A magyar futball számolatlan kijózanító pofont kapott már. A mostani ahhoz hasonlatos, amikor a 2016-os, bravúros Eb-szereplésünk után Bernd Storck csapata nem tudott győzni Feröeren, aztán kikapott Andorrában. Ám egy új edzővel, Marco Rossival sikerült egy teljesen új, sikeres időszakot kezdeni. A Ferencvárosnál most elsősorban a vezetőségen múlik, hogy megtalálják a kiutat a jelenlegi helyzetből, azt a szakmai vezetést, amely képes lesz újra fazont szabni a csapat futballjának. Ha a 2005-ös Minszk elleni égés, majd az egy évvel későbbi, NB I-es kizárás után is újra fel tudta építeni magát a Ferencváros olyan szintre, hogy sorozatban négyszer európai csoportkörben szerepeljen, most, amikor sokkal jobb anyagi helyzetben van a klub, sem érdemes temetni. Viszont az előző fél év hibáiból tanulni kell. A játék iránti alázattal, az ellenfeleket tisztelve kell dolgozni azért, hogy a mostani vereség ellenére a jövőben is közel telt ház előtt játszhassa a csapat az európai kupameccseit, amihez megfelelő eredmények kellenek – a jót könnyű megszokni, de megfelelő munka nélkül hamar vége lesz a jó világnak...

BAJNOKOK LIGÁJA, SELEJTEZŐ
1. FORDULÓ, VISSZAVÁGÓ
FERENCVÁROS–KÍ (feröeri) 0–3 (0–3)
Budapest, Groupama Aréna, 18 187 néző. Vezette: Smajc (szlovén)
FTC: Dibusz – Botka, S. Mmaee,Knoester, Civic (Marquinhos, 75.) – Baráth (Ben Romdan, a szünetben), Gojak (Makreckis, a szünetben) – Abu Fani, Zachariassen (Lisztes, 57.), A. Traoré (Owusu, 57.) – Varga B. Vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov
KÍ: J. Johansson – B. Petersen, Faerö, Forren – R. Joensen (Patrick Da Silva, 75.), Andreasen, D. Pavlovics (Hansson, a szünetben),Danielsen – Frederiksberg (Mikkelsen, 56.), Kassi (Gussias, 73.), Kronberg (Latif, 90+4.). Vezetőedző: Magne Hoseth
Gólszerző: Frederiksberg (8., 32. – az elsőt 11-esből), Kassi (45+3.)
Továbbjutott: a KÍ, 3–0-s összesítéssel

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!