Ricardo Izecson dos Santos Leite „Kaká”

nemzetisége:
brazil
63/23
születési hely:
Brasília
ideje:
1982.04.22.
pozíció:
irányító, csatár
magassága:
185 cm
súlya:
79 kg
jelenlegi klubja:
Real Madrid
korábbi klubjai:
Alphaville TC, Sao Paulo, AC Milan
sikerei:
ifjúsági brazil bajnok (1997, 1999), a Rio-Sao Paulo-kupa-győztese (2001), Sao Paulo állam bajnoka (2002), olasz bajnok (2004), európai Szuperkupa-győztes (2004, 2007), olasz Szuperkupa-győztes (2004), BL-győztes (2007), a FIFA Klubvilágbajnokságának győztese és a torna legjobb játékosa (2007), U-21-es vb-résztvevő (2001), világbajnok (2002), Arany-kupa-résztvevő és a torna álomcsapatának tagja (2003), Konföderációs Kupa-győztes (2005) és résztvevő (2009), vb-résztvevő (2006), az Év játékosa a brazil bajnokságban (2002), a brazil bajnokság aranylabdása (2002), az Év csapatának tagja Brazíliában (2002), az Év csapatának tagja Dél-Amerikában (2002), a FIFA-világválogatott tagja (2002), a Serie A legjobb fiatalja (2003), ötödik az Év játékosa Dél-Amerikában szavazáson (2003), tízedik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2004), az Év játékosa Olaszországban (2004, 2007), nyolcadik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2005), a BL legjobb középpályása (2005, 2007), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2004, 2005, 2007), a Serie A legjobb idegenlégiósa (2004, 2006, 2007), BL-bronzcipős (2006), a BL gólkirálya és legjobb játékosa (2007), az Év csapatának tagja az UEFA szerint (2006, 2007), aranylabdás (2007), az Év játékosa a FIFPro, a FIFA, az IFFHS és az El País szerint (2007), az Év csapatának tagja a FIFPro szerint (2006, 2007, 2008), az Év játékosa Brazíliában (2008)


Nem tipikusan brazil futballista-életpályája Ricardo Izecson dos Santos Leitéé (akit hatalmas szerencsénkre öccse elkeresztelt Kakára), hiszen a fővárosban született játékos édesapja mérnök, édesanyja tanárnő; azaz egy igen tehetős családban nőtt fel. Kaká már egészen fiatal korában roppant ügyesen nyúlt mindenféle labdához, így nyolcévesen már a Sumaré nevű kis klub igazoltja, majd miután a família Sao Paolóba költözött (éppen az SPFC stadionja, a Morumbi mellé), a fiú az Alphaville Tennis Clubban tanulta tovább a sportág alapjait. Alaposan rácáfolt ezzel arra a tézisre, hogy a brazil technika-varázslat, a jogo bonito csodáit kizárólag az utca porában vagy a strandon lehet elsajátítani! Egy alkalommal a kis egyesület fiataljai egy torna döntőjéig jutva megmérkőzhettek a Sao Paolo hasonszőrűivel, és ekkor figyeltek fel az SPFC-nél Kakára, akit hamarosan le is igazoltak.

Édesapja nagyon örült annak, hogy 12 éves fia a legendás klub alkalmazottja lett, hiszen az öreg világéletében a Sao Paolo nagy rajongója volt. A jól indult karrier 2000-ben kis híján tragikus véget ért, hiszen amikor Kaká eltiltása miatt nem utazhatott el egy ifjúsági mérkőzésre, nagyszülei medencéjében kívánta eltölteni a kényszerpihenőt, és egy fejesugráskor olyan pechesen ütötte be fejét, hogy ha nem viszik gyorsan orvoshoz, akár meg is bénulhatott volna… A történtek után nagyon mélyen vallásos lett, és mint később nyilatkozta, ez az eset tette őt felnőtté. Viszont negyed évet ki kellett hagynia, ami annyira visszavetette őt, hogy a fiatal irányító kiszorult az ifi kezdőjéből, ám fura módon mégis ennek köszönhette, hogy bemutatkozhatott a felnőttek között.

A korosztályos csapat ugyanis egy fontos mérkőzés előtt állt, ezért a sérüléshullámmal küszködő nagyok edzője, Alvarez nem a kezdőből Alyssont, hanem a kispadról Kakát vitte magával 2001 márciusában a Botafogo elleni Rio-Sao Paolo-kupa-döntőre. A mérkőzés vége felé 0:1-es állásnál a mester amolyan minden mindegy-alapon pályára küldte a 19 éves zöldfülű középpályást, aki villámgyorsan rúgott két gólt, és ezzel egy csapásra az egyik legnagyobb brazil ígéretté avanzsált. A klub, amely hét év után nyert végre valamilyen trófeát, a következő héten profi kontraktust kötött az (ex)ifistával, s Kaká a bajnokságot már a nagyok között játszotta végig. Hogy milyen hatásfokkal, azt mindennél jobban mutatja a debütáló szezonja végén elnyert Év játékosa-cím!

A Sao Paulo FC együttese a kilencvenes évek első felében még a világ egyik legjobb klubcsapatának számított, egymás után háromszor szerepelt a Libertadores-kupa döntőjében, ebből kétszer nyerni is tudott (1992-ben és 1993-ban), sőt, kétszer elhódította a Világkupát is. Amikor Kaká berobbant a felnőttek közé, két, európai és japán körútról hazatért "utolsó" mohikán, a zseniális Raí és a nem kevésbé tehetséges Leonardo, két 1994-es világbajnok között kapott szerepet a középpályán, de az akkori válogatottak (Rogério Ceni, Belletti, Ricardinho, 2002 vb-aranyosai) mellett már az új generáció képviselői is bontogatták szárnyaikat, elég legyen csak Julio Baptista, Gustavo Nery, Luis Fabiano, Fabio Simplício vagy druszája, Fabio Aurelio nevét említenem.

Ám a klub a kiváló keret ellenére sem nyert komolyabb címeket, sőt, súlyos anyagi gondokkal kellett megküzdeniük, a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést (igaz, félig-meddig megérdemelték, ugyanis nem kvalifikálták magukat a dél-amerikai BL-be, a Libertadores-kupába). Kakára viszont nem lehetett panasz, 2001-ben megmutathatta magát az utánpótlás-világbajnokságon, majd a következő év elején Bolívia ellen a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Nyáron (nem kevés médianyomásra) Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány magával vitte a közönségkedvencet az ázsiai világbajnokságra, ahol, ha Kaká nem is játszott sokat (Costa-Rica ellen 19 percet), de felírta magát a futball világtérképére.

Még nagyobb nevet szerezhetett volna magának, ha a fináléban is pályára lép, ám hiába táncolt (számára minden bizonnyal kibírhatatlanul hosszúnak tűnő, fájdalmasan csordogáló) perceket az oldalvonal mellett, Pierluigi Collina hamarabb lefújta a találkozót, mint mielőtt hősünk beállhatott volna. Sao Paolóba hazatérve az ifjú titán ősze ugyan pocsékul sikerült sérülései és kisebb formahanyatlása miatt, de ekkor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy nem sokáig marad Brazíliában: Leonardo, egykori játékostársa, aki ekkor már az AC Milan vezetőségében dolgozott "Dél-Amerika-felelősként", beajánlotta őt a mindenható Berlusconi elnöknél.

Mivel Kaká klubjának is nagy szüksége volt az irányítóért befolyó összegre, hamar megegyeztek az olaszokkal 8.5 millió euróban. A Real Madrid is érdeklődött a játékos iránt, de szerintük nem ért annyi pénzt… Carlo Ancelotti maestro az Ancona elleni bajnokin küldte először csatába az új igazolást, s bár a kis brazilt a szezon előtt igencsak féltették a bombaerős konkurenciától, Rivaldótól és Rui Costától, a sokdioptriás kontaktlencséket viselő Kaká olyannyira felvette a kesztyűt, hogy Rivaldót nemsokára elengedték a klubtól, a portugál pedig a kispadra szorult. A kőkemény mester egyébként főleg Kaká kedvéért vezette be a rombusz-rendszert, aminek csúcsán a brazil zseni játszhat a középpályások és a csatárok között, ott, ahol gyermekkori példaképei, Cerezo és a Socrates-öccs Raí is pengettek anno.

Szédületes passzaival, csodás cseleivel, bombaerős lövéseivel hamar közönségkedvenc lett Leonardo protezsáltja, aki a bajnokságban tízszer, a BL-ben négyszer volt eredményes. Ezek közül összesen hat ért győzelmet vagy pontokat! Ám a scudettót „hiába” nyerték fölényesen, a BL-ből a Depor a hazai 4:1 után (ahol Kaká duplázni tudott) idegenben egy fantasztikus mérkőzésen 4:0-ra kiütötte őket. Bár Kakával máris világklasszisként bánt az olasz média, de a galíciai visszavágón a veterán 1994-es világbajnok, Mauro Silva teljesen levette őt a pályáról. 2004 őszén (miután a klubvezetők kérésére Kaká kihagyta a Copa Americát) ott folytatták, ahol tavasszal abbahagyták: ő az átlagranglista, a csapat a tabella élén; elismerésül decemberben megválasztották az Év játékosának.

A válogatottban szép lassan alapember lett Ronaldinho mellett, de a Serie A-ban sem tétlenkedett, amit hét gólja és számtalan gólpassza jelez (játékának fontosságát nagyon jól jelzi, hogy az Inter elleni tavaszi szuperrangadón az ellenfél játékosai közül négyen is róla sárgultak be), és a BL-döntőben sem okozott csalódást. Kiosztott két asszisztot is a második és a harmadik milanos találat előtt, majd a hosszabbítás után magabiztosan értékesítette büntetőjét. Nyáron sem unatkozott, hiszen sokkal jobb kondíciókkal meghosszabbította szerződését egészen 2008-ig, emellett győzelemre vezette a selecaót a németországi Konföderációs-kupán, ahol Ronaldinho mögött kissé ugyan háttérbe szorult, de az argentinok elleni döntőben csodálatos gólt lőtt.

Nem csak ezért voltak meleg pillanatai: a válogatott edzésén egy fanatikus rajongója (természetesen egy fiatal leányzó) házassági ajánlattal környékezte meg. Válaszul Kaká, aki Olaszországban a legnagyobb szex-szimbólumok egyike, év végén elvette feleségül brazíliai távmenyasszonyát – a lányszobák ábrándozó lelkületű lakóinak legnagyobb bánatára. Tizenöt vb-selejtezőn láthattuk az irányítót (ennél többet csak Cafú kapottCarlos Alberto Parreirától, de ő is csak eggyel), aki ezeken ötször is a hálóba talált: Peru és Kolumbia ellen győzelmet, Uruguay ellen egy pontot ért eredményessége, Venezuelában pedig ő jegyezte a legfontosabb gólokat, az első kettőt.

Év végén az uefa.com szavazói szerint ő volt az elmúlt idény második legjobb karmestere, természetesen Ronaldinho mögött, a 2005-06-os idényben pedig nagy lendülettel készült a németországi világbajnokságra: a bajnokságban néha szinte a hátán vitte a vörös ördögöket, a BL-ben pedig a Fener (egy csodás szólógólt lőtt nekik), a Schalke és a Bayern ellen is világklasszisként futballozott. Különösen a bajorok elleni párharcban világlott ki, hogy mennyivel jobban, hasznosabban, szebben, ötletesebben és motiváltabban játszik, mint a németek üdvöskéje, a néha kissé túlértékelt Michael Ballack!

Klubjával nem sok sikert ért el, de a világbajnokságon kárpótolja majd magát – szólt a vélekedés tavasz végén, ám ez nagyon nem így történt. Az abszolúte esélyesként említett selecao karmestere a horvátok ellen zseniálisan kezdett, a csoportkör egyik legszebb találatát rúgta, majd az auszik ellen fejelt egy kapufát, de már szürkébb játékkal. A japánok ellen eltűnt a mezőnyben, Ghána ellen kimondottan rosszul ment neki, a franciák elleni kieséskor pedig egyértelműen csődöt mondott. A vége felé abszolúte lelkesedés nélkül tekerte a perceket, Parreira pedig látványosan nem találta Kaká helyét a csapatszerkezetben. Az új szövetségi kapitány, Carlos Dunga is így látta, így keretében rendre helyet szorított neki, sőt, Lucio sérülésekor Kaká viselhette a csapatkapitányi karszalagot is.

A vb után a Real Madrid eszelős összegeket kínált érte, és azóta is üldözik szerelmükkel, ám a brazil meghosszabbította milánói szerződését 2011-ig. Egyre gyengébb egyesületében a karmesterre egyre nagyobb teher kerül, ám jól vette az akadályokat: 2007-ben a futballvilág legmagasabb csúcsait is meghágta, aranylabdát nyert, a BL gólkirálya és legjobbja lett, ráadásul az összes fontosabb Év játékosa-szavazáson diadalmaskodott decemberben! A következő idényben nem tudta überelni teljesítményét, bár a bajnokságban 15 gólt termelt, a BL-ben szürkébben futballozott.

"A 2008-2009-es idényben szokása szerint hátán vitte a Milant, csatárként is megállva helyét, a vb-selejtezőkön is szórta a gólokat és az asszisztokat. 2009 elején 100 millió fontért sem igazolt a ManCitybe, talán ezért is adja át neki a csapatkapitányi karszalagot 2009 nyarán a visszavonuló legenda, Paolo Maldini" - írtuk róla a tavasz végén, ám júniusban megdöbbentő gyorsasággal a Real Madridhoz igazolt, mégpedig 65 millió euróért. Ezzel Zinedine Zidane mögött minden idők második legdrágább vétele lett. Évi fizetése kilencmillió euró, csak klubjától!

Carlo Ancelotti, aki bevallottan szerelmes "Ricky" játékába, kedvencét egy nyilatkozatában Michel Platinihez hasonlította, márpedig Olaszországban ez egyike a lehető legnagyobb elismeréseknek. „Nemcsak remekül irányít, de sok gólt is szerez” – indokolta bókját a tréner. Nemsokára itt az utánpótlás, hiszen Kaká nagyra nőtt öccse, Digao, a Sao Paulo U-csapataiban olyan kiválóan futballozott, hogy az AC Milan leigazolta, és jelenleg kölcsönjátékosként készíti fel a profilétre.