Mint égen a csillag – hazai és nemzetközi atlétasztárok a Gyulai Memorialon

A 100 méteres gátfutás országos csúcsát tartó Kozák Luca éppen a Gyulai Memorialon, két évvel ezelőtt döntötte meg először a magyar rekordot: 2020. augusztus 19-én 12.71 másodpercet futva adta át a múltnak Siska Xénia 1984 óta megközelíthetetlen eredményét (12.76). Aztán 2022. június 26-án ezen a csúcson is faragott egy keveset (12.70).

– Elégedett az idei szabadtéri szezonjával? Mégiscsak futott egy országos csúcsot.
– Tavaly sokkal kiegyensúlyozottabban ment, idén május-június környékén kisebb mélypontra is kerültem, nem jöttek azok az eredmények, amelyeket vártam. De szerencsére a június végi országos bajnokságon csak beérett a befektetett munka egy újabb országos csúcs formájában. Voltak jó és kevésbé jó versenyeim, s összességében azért nem volt ez rossz idény, mert előre tudtam lépni. És ne feledjük, még hátravan a szezon főversenye, az augusztus 15-én kezdődő müncheni Európa-bajnokság, amire több mint egy éve készülök.

– Nem zavarja, hogy már elvárják öntől a jó, akár a kiugró eredményeket?
– Egyáltalán nem, mert tudom, mire vagyok képes, milyen időeredményeket lehet tőlem várni. Nincs rajtam plusznyomás amiatt, mert várják tőlem, hogy jól fussak, sőt, ösztönöz is, mert én is várom magamtól. Szerintem reálisan el tudom magam helyezni a nemzetközi mezőnyben is.

– A eugene-i világbajnokságot kihagyta, de gondolom, követte az eseményt...
– Sportoló vagyok, természetes, hogy fáj, ha úgy kell végignéznem egy versenyt, hogy nem vagyok ott, pedig ott lehetnék. Sajnáltam, mert szerintem a vébé belefért volna a naptáramba, sőt így az volt a legnehezebb, hogy a júliust versenyek nélkül kellett kihúznom, miközben egy minialapozást sem lehetett beiktatni, mert közel az Európa-bajnokság, és a gyorsaság nem jött volna vissza. A eugene-i eredmények meg egyszerűen brutálisak voltak: korábban 12.76 volt a legjobb idő, amivel nem lehetett döntőbe jutni, most 12.52, a különbség több mint két tized, ami rengeteg!

– Egyetlen európai futó jutott be a fináléba, a brit Cindy Sember.
– A döntőbe jutás irreális cél, de a tizedik és a tizenhatodik hely közé valahova szerintem én is bekerülhettem volna. A lengyel Pia Skrzyszowska és a holland Nadine Visser például kifejezetten jó időeredménnyel sem jutott nyolc közé, Visser ezzel az idejével három éve, Dohában simán döntőzhetett, most meg tizenkettedik lett a középdöntőben. Az ő mostani teljesítményük nemhogy döntőt, de sok helyen dobogót ér. Az új, 12.12-es világrekord is nagyon kemény, majdnem harminc évig nem tudták megdönteni a bolgár Jordanka Donkova 12.21-es csúcsát, aztán az amerikai Kendra Harrisonnak 2016-ben egyetlen századdal sikerült, amiből most Tobi Amusan még nyolcat lefaragott. Ez elképesztő, de Eugene-ban amúgy is sokan futottak remek időt, nem csak egy-egy kiemelkedő eredmény született.

– A világbajnokság és az Európa-bajnokság időben közel van egymáshoz. Nehéz lett volna mindkettőre csúcsformában maradni úgy, hogy még az átállást is meg kell oldani közben?
– Azt tapasztaltam, hogy ez mentális kérdés, ha tudatosan készül rá az ember, hogy át kell állnia, akkor könnyebb. Voltak most is, akik vállalták, vállalják mindkét világversenyt, bár azt nem tudhatom, melyiket tekintik fontosabbnak. Hasonló volt 2016-ban is, amikor az amszterdami Európa-bajnokság után alig egy hónappal következett a riói olimpia, akkor is sokan vettek részt mindkettőn. Alapos szervezéssel lehet vállalni.

– A Gyulai István Memorial idén éppen az Európa-bajnokság előtt lesz. Jó az időzítés?
– Nagyon, mert az Eb legvégén futok majd, így a két verseny között lesz csaknem két hetem. Szeretem, ha van egy nagy viadal a főverseny előtt, ami kényelmes, sőt ideális. Az edzésmunka erősségéből visszavettem, a Gyulain már gyors leszek, szeretnék jó időt futni, mert egy jó futás után könnyebb odaállni az utolsó versenyre. Tavaly is hasonló volt a helyzet, amikor ez volt az olimpia előtti utolsó kiemelt viadal. Egyébként az ilyen stabil versenyekre könnyebb készülni, sőt, megadja az éves versenynaptáram ívét, hogy van három fix versenyem, az országos bajnokság, a Gyulai Memorial és az aktuális világverseny.

– Emlékszik az első futására a Gyulai Memorialon?
– Két számban is rajthoz álltam 2014-ben, 100 síkon a B-futamban indultam, és az előprogramban junior gáton, ami jól ment, éppen a korosztályos világbajnokság előtt volt a verseny. Hatalmas élmény volt Székesfehérváron futni, a Gyulai Memorial volt az első nemzetközi viadalom. Itt könnyebb belekóstolni a nemzetközi mezőnybe, hiszen mégiscsak otthon vagy, hazai közönség előtt futsz, a pálya mellett ott áll az edződ. A londoni vébén már délelőtt harmincezer ember kijött a stadionba, és egy folyamat, hogy ezt megtanuld kezelni. Szerintem a magyar atlétáknak óriási segítség ez a verseny, nekem is az volt, mert utána bátrabban mentem külföldre, nagyjából már tudtam, mi vár rám, mit kell tennem. Itt kezdtem megtanulni, milyen erős mezőnyben futni, olyanokkal, akiket addig csak a tévében láttam, akik a példaképeim voltak. Segít megtanulni kezelni, hogy igenis ott a helyed neked is, hiába fut melletted az ausztrál Sally Pearson és az amerikai Kendra Harrison, ők is ugyanolyan versenyzők, mint te.

– És felnőttként 100 gáton mikor versenyzett először?
– A rákövetkező évben. De a legemlékezetesebb a 2020-as országos csúcsom, éreztem, hogy valamikor meglehet, talán készültünk is rá Laci bácsival, de kifejezetten nem számítottunk arra, hogy már ott és annyival sikerül megdöntenem. Egyébként előtte, Turkuban 12.83-at futottam, és úgy voltam vele, ezután a Gyulai Memorialon akár 12.80 alá is bemehetek. Jól sikerült a bemelegítés, és a futamból annyi maradt meg, hogy miután elrajtoltam, az előttem futó Nadine Visser valahogy nem akart jobban elszakadni tőlem, pedig tudtam róla, hogy nagyon jó futó. Amikor beértem a célba, éreztem, hogy ez rendben volt, a kijelzőn láttam az ő idejét, és tudtam, hogy az enyém is közel lehet hozzá. Az a futás nagyon összeállt, technikailag jól kivitelezett mozgással, pedig gáton nagyon nehéz tökéletes futamot teljesíteni, hogy ki tudd hozni, ami benned van, mert apró hibák mindig becsúsznak. Akkor viszont nem hibáztam, ahogyan idén sem, amikor a 12.70-et futottam. Nem tudom, mit hoz a jövő, de a két évvel ezelőtti Gyulai Memorial a mai napig a kedvencem, és valószínűleg az is marad, mert az első országos csúcsom mindig emlékezetes marad.

– Most mi a célja Székesfehérváron?
– Szokás szerint jó kis mezőny lesz, az olimpiai bajnok Jasmine Camacho-Quinn-nel, valamint Nia Alival és Kendra Harrisonnal. Tavaly 12.85-ös idővel hetedik lettem, ami jól mutatja a mezőny erősségét. Szeretnék 12.80 körül futni, vagy bemenni alá, mert jó jel lenne az Európa-bajnokság előtt, amelyen már a középdöntő is kemény lesz, és egészen biztosan jobb idő kell majd a döntőbe jutáshoz, mint 2018-ban Berlinben kellett. A legutóbbi Eb négy éve volt, azóta alaposan megerősödött a női gátfutás mezőnye, tizenketten biztosan esélyesek a nyolcas döntőbe jutásra, de lehet, hogy még többen...

FEHÉRVÁRI SZTÁRPARÁDÉ

Gyulai István Memorial néven 2011-ben rendezték meg először azt a nemzetközi atlétikai versenyt, amely mára az egynapos viadalok kategóriájában a világ ötödik legjobbjává avanzsált. Az augusztus 8-án sorra kerülő idei Gyulai Memorialon is világklasszisok sorát láthatjuk Székesfehérváron. Napestig tartana felsorolni a sportág csillagait, akik a Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj történetében megfordultak Budapesten, majd Székesfehérváron – kiemeltünk nyolcat a legnagyobbak közül.

ARMAND DUPLANTIS (rúdugrás)
Egyéni csúcs: 621 cm (2022, világcsúcs)

A svéd rúdugró minden versenye világcsúcskísérletbe torkollhat, jelenleg ő az atlétika egyik legnagyobb sztárja. Először jön Székesfehérvárra, a júliusi világbajnokságon 621 cm-es világcsúcsot ugrott, ráadásul szabadtéren. A Mondo becenevű atléta 22 évesen olimpiai, világ- és Európa-bajnoknak, valamint összetett Gyémánt Liga-győztesnek mondhatja magát. Számában egyeduralkodó, míg riválisai azért harcolnak versenyről versenyre, hogy átvigyék a hat métert, neki saját magával és a világcsúccsal kell küzdenie.

MUTAZ ESSZA BARSIM (magasugrás)
Egyéni csúcs: 243 cm (2014)

A katari magasugró nevéhez fűződik a Gyulai Memorial történetének egyik legizgalmasabb pillanata: 2018-ban előbb átvitte a 240 centit, amivel a mai napig tartja a versenycsúcsot, majd három kísérletet tett a 246-os világcsúcsra. A három próbálkozásából egyszer hajszál híján átvitte a lécet, mire egyszerre szisszent fel a fehérvári közönség. A 31 éves Barsim már mindent megnyert, amit lehet, olimpiai bajnoki címe mellé három világbajnoki aranyérmet is begyűjtött, a legutóbbit néhány héttel ezelőtt Eugene-ban.

JUSTIN GATLIN (100 méter)
Egyéni csúcs: 9.74 mp (2015)

Kevesen voltak képesek arra, hogy felvegyék a versenyt a legendás Usain Bolttal a legrövidebb sprinttávon, az amerikai Justin Gatlin volt az egyikük, aki a pekingi világbajnokság döntőjében egyetlen századdal kapott ki legyőzhetetlen jamaicai ellenfelétől. Az idén 40 éves Gatlin tavaly vonult vissza, de legjobb éveiben, 2015-ben és 2017-ben is indult Székesfehérváron, mindkét alkalommal nyert is. Azért 2004-ből neki is van egy olimpiai bajnoki címe, 2005-ben és 2017-ben pedig a világbajnokságon állhatott a dobogó tetejére.

ASAFA POWELL (100 méter)
Egyéni csúcs: 9.72 mp (2008)

A Gyulai Memorial első évének legnagyobb sztárja volt, a 2011-es, még budapesti viadalon futott 9.86-os ideje 2021-ig versenycsúcs volt. A jamaicai atléta nagyon szerette a magyarországi viadalt, még 2016-ban is ellátogatott Székesfehérvárra, ahol második lett. Egykori kétszeres világcsúcstartóként sohasem nyert olimpiát és világbajnokságot egyéniben, csak váltóban, viszont pályafutása alatt 97 alkalommal törte át a tíz másodperces határt 100 méteren, amire rajta kívül senki sem volt képes.

GIANMARCO TAMBERI (magasugrás)
Egyéni csúcs: 239 cm (2016)

A sportág egyik legszínesebb egyénisége, aki éveken át az ugrásai mellett azzal tűnt fel, hogy csak az arca egyik felén vágta le a szakállát. Imád kommunikálni a közönséggel, igazi showman, az utolsó ugrásai után nem maradhat el a szinte védjegyévé váló hátraszaltó. Az olasz csúcstartó 2017-ben már járt a Gyulai Memorialon. Fedett pályán világ- és Európa-bajnok, szabadtéren olimpiai és Európa-bajnok, tokiói sikere emlékezetes volt: a sportág történetében először ketten kapták meg az aranyérmet a rivális Mutaz Essza Barsimmal együtt.

DAVID RUDISHA (800 méter)
Egyéni csúcs: 1:40.91 perc (2012, világcsúcs)

A kenyai futó az egyetlen ember a világon, aki képes volt 1:41 alatt futni a 800 métert, a londoni olimpián csak ámult a világ. A 2016-os Gyulai Memorial legnagyobb sztárja volt, és 1:43.35-tel fel is állította a máig élő versenycsúcsot. Egy hónappal ezután, Rióban megvédte olimpiai bajnoki címét, korábban pedig szerzett két világbajnoki aranyat is. A következő évtől már nem voltak kiemelkedő eredményei, kipróbálta magát edzőként, belenézett az éjszakai életbe, legutóbb 2019-ben hallatott magáról, amikor sértetlenül megúszott egy közúti balesetet, autójával nekiment egy busznak.

SHELLY-ANN FRASER-PRYCE (100 méter)
Egyéni csúcs: 10.60 (2021)

A Zsebrakétának is becézett jamaicai sprinter 35 évesen sokadik virágkorát éli, júliusban ötödik világbajnoki aranyát szerezte meg 100 méteren, ami a versenyszám történetében egyedülállónak, de a sportágéban is kuriózumnak számít. A legrövidebb távon 2008-ból és 2012-ből is van olimpiai aranya, négy éve már anyukaként versenyez, és tavaly járt a Gyulai Memorialon, amelyen 10.82-vel a második lett Elaine Thompson-Herah mögött. Idén 10.67-tel vezeti az éves ranglistát, és még az is lehetséges, hogy megdönti honfitársa 10.71-es versenycsúcsát.

VALERIE ADAMS (súlylökés)
Egyéni csúcs: 21.24 (2011)

A női súlylökés legendája 2016-ban járt a fehérvári versenyen, amit meg is nyert 20.19-cel, ez a mai napig versenycsúcs. Az új-zélandi versenyzőt a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpián sem tudta legyőzni senki, Rióban ezüst jutott neki Márton Anita előtt, tavaly Tokióban pedig bronz. Közben szabadtéren és fedett pályán is szerzett négy-négy világbajnoki aranyat. Férjével két gyermeket nevelnek, idén márciusban jelentette be a visszavonulását, a továbbiakban húga, a paralimpiai bajnok Lisa felkészülését irányítja.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 6-i lapszámában jelent meg.)