Meg sem állna 16 méterig – Yulimar Rojas, a hármasugrás új királynője

Számos olyan történetet hallottunk már, hogy egy világraszóló eredményt elérő sportoló szegénységben született és nőtt fel, arra ösztönözve őt, hogy kitörjön belőle. A venezuelai Yulimar Rojas története még ezek közül is kiemelkedik, s nemcsak azért, mert egy nyomornegyedből jött, de ma már vitán felül a legnagyobb egyénisége a női hármasugrásnak, 26 éves korára mindent megnyert, minden világrekordot tart, és bárhol indul el, szinte előre oda lehet adni neki az aranyérmet. Két és fél éve senki sem tudta legyőzni, a belgrádi fedett pályás világbajnokságon pedig kereken egy méterrel ugrott nagyobbat a második helyezettnél.

Gyerekkorát Pozuelosban, egy ranchitóban töltötte – nagyjából olyasmi, mint Brazíliában a favela –, ahová szüleivel és hat testvérével azért költözött, mert édesapja a helyi olajvállalkozásnál talált munkát. Már kiskorában elhatározta, hogy kitör a mélyszegénységből, és sikerei nyomán a családja 2014-ben valóban jobb körülmények közé kerülhetett. Korábbi házukat nem sokkal később elpusztította egy vihar, és Yulimar első sikerei után megígérte édesanyjának, hogy vásárol majd neki egy házat, igazi kőfalakkal... A családjához egyébként a mai napi rendkívül erős kötelék fűzi.

A BELGRÁDI VILÁGCSÚCS

Első edzői szerint a szegénységből való kitörés csak azért sikerülhetett neki, mert már fiatalon elhagyta az országot, amelyben a kitartás sajnos nem elég: Venezuelában nem juthatott volna hozzá sem megfelelő minőségű ételhez, sem orvosi ellátáshoz, de úgy általában semmihez sem, ami a profi sportolói életformához szükséges.

A nyolc centi híján két méter magas Yulimar gyerekként is nyurga volt, ezért akkoriban röplabdázó szeretett volna lenni, miután látta a 2008-as venezuelai olimpiai csapatot, amely egyébként pont nélkül, utolsó előttiként zárta a pekingi nyári játékokat. Azonban a környékükön nem volt rá lehetősége – ahogy megfelelő edző híján a kosárlabdázással is hiába próbálkozott. Egykori bokszoló mostohaapja vette rá, hogy menjen sportiskolába és atletizáljon – választása gyorsan próbára is tette az eltökéltségét, mert nekik kellett homokgödröt ásniuk egy zsidótövis árnyékában, hogy egyáltalán gyakorolni tudjanak.

Az első verseny, amelyen elindult, egy súlylökőviadal volt, amit a karcsú lány megnyert, és megkapta élete első szöges cipőjét, de az ugrás már akkor is sokkal jobban érdekelte, és jónak is bizonyult benne. Olyannyira, hogy egészen fiatalon elkezdték nemzetközi versenyekre nevezni, amivel egyetlen gond volt csupán: mivel még nem volt nagykorú, az édesapja, akivel megromlott a kapcsolata, nem adott neki engedélyt Venezuela elhagyására...

A tehetségének azonban semmi és senki sem tudott gátat vetni, 15 évesen korosztályos országos csúcsot ért el magasugrásban, ám hogy végül a hármasugrást választotta, abban közvetve szerepet játszott a hazájában legendaként tisztelt Asnoldo Devonish is, aki Rojas tokiói sikeréig Venezuela egyetlen olimpiai érmes sportolója volt. 1952-ben Helsinkiben férfi hármasugrásban lett bronzérmes, 15.52 méteres eredményénél Rojas (eddig) kétszer ugrott nagyobbat – nőként. Viszont sohasem találkozhatott vele, mert a kis Yulimar alig volt egyéves, amikor Devonish elhunyt.

A váltás nem volt azonnali, Rojas a magasugrás után előbb távolugrással próbálkozott, sőt, 2014-től mindkettőt igyekezett komolyan venni, és néha már hármasugrásban is elindult, ami annyira megtetszett neki, hogy kérlelni kezdte az edzőjét, hadd váltson versenyszámot. Az engedélyt megkapta, amivel mester és tanítványa is jól járt: rögtön korosztályos országos csúcsot döntött úgy, hogy bevallása szerint csak ugrált a versenyen, a szabályos technikát addig senki sem tanította meg neki. Még tinédzser volt, amikor a 2015-ös felnőtt országos bajnokságon távol- és hármasugrásban is országos rekorddal nyert, és már nemzetközi szinten is figyelemre méltó eredményeket ért el.

Élete és sportpályafutása 2015-ben vett gyökeres fordulatot. A helyi és korosztályos sikereknél többre vágyott, ezért a Facebookon ismeretlenül ráírt a legendás olimpiai bajnok kubai távolugróra, Iván Pedrosóra, aki akkor már évek óta a legjobbakkal dolgozott Spanyolországban. Megkérdezte tőle, nem csatlakozhatna-e az elitcsapatához, s gyorsan megkapta az igenlő választ, mert Pedroso már pontosan tudta, kicsoda is Yulimar Rojas.

Nem kellett sokat várni a kiugró eredményekre: Rojas 2016 év elején Portlandben már fedett pályás világbajnoki címet szerzett, a riói olimpián pedig ezüstérmet, csak 19 centivel ugrott kisebbet a nála csaknem 12 évvel idősebb kolumbiai Caterine Ibargüennél. Akkortól kezdődött kettejük versengése, a fiatal tehetség a versenyszám addigi vitathatatlan uralkodója ellen. „Csodálom őt, rendkívüli sportoló, aki rengeteg sikert ért el magának és hazájának – mondta róla Rojas, aki közben hivatalosan is Barcelonába tette át székhelyét. – Ugyanakkor a baráti viszonyt megtartani ebben a helyzetben nem könnyű, mert óriási a rivalizálás kettőnk között. Szomszédos országból származunk, Kolumbiából és Venezuelából, így hatalmas az elvárás mindkettőnkkel szemben.”

Aztán 2017. augusztus 7-én visszavágott Ibargüennek, két centivel legyőzte a londoni atlétikai vb döntőjében, s az első venezuelai lett, aki atlétikai vb-aranyat szerzett. De nem örülhetett felhőtlenül, hazája ugyanis még nem volt túl a hónapok óta tartó, halálos áldozatokkal is járó tüntetéshullámon.

Sportolói pályafutásában innentől nem volt megállás: 2020 februárjában javított először világrekordot Madridban, az orosz Tatjana Lebegyeva 2004-es, 15.36 méteres fedett pályás csúcsát ugrotta túl hét centivel, majd a dohai világbajnokságon már simán, több mint fél méterrel győzte le a csak bronzérmes Ibargüent. Egyszer s mindenkorra jelezte a világnak: új királynője van a női hármasugrásnak.

A tokiói nyári játékokon már első kísérletére olimpiai csúcsot ugrott, s még rá is tudott tenni, végül 15.67 méteres világrekorddal nyert. Itt nem volt vége, hiszen alig fél év múlva 15.74-gyel nyerte meg harmadik fedett pályás világbajnoki címét Belgrádban, amiből edzőjének, Pedrosónak egyébként öt van, őt szeretné behozni. Sokkal érdekesebb viszont, hogy mindössze 26 centire került a 16 méteres álomhatártól, aminek elérésére még sohasem volt valós esélye senkinek a női mezőnyben. Rojas feltűnése előtt még a 15 méter átlépése is kiemelkedő eredménynek számított, ami neki ilyen fiatalon már legalább harminc alkalommal sikerült.

„Semmi sem lehetetlen, a tizenhat méteres álomhatár elérése sem, csak keményen kell dolgozni érte. Én lépésről lépésre értem el a céljaimat, és az a mottóm, hogy ha hittel csinálod, elérhetsz bármit. Minden okkal történik, és néha úgy érzem, én arra születtem, hogy tizenhat métert ugorjak, ez motivál nap mint nap. Az atlétika a világ legszebb sportága, ez a rekord pedig bennem van!” – nyilatkozta a belgrádi fedett pályás világbajnokság után. Semmi kétség, nincs nála jobb női hármas­ugró. És hogy ő mit gondol magáról?

„Yulimar Rojas bátor, vidám és elkötelezett ember, aki mindig belead mindent. De mindenekelőtt igazi harcos, akit az élet megtanított arra, hogy egyvalami számít igazán: a boldogság.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 2-i lapszámában jelent meg.)