Szoboszlai Dominikból is a legjobbat hozta ki Arne Slot

Vasárnap épphogy elkezdődött a Liverpool huszadik bajnoki címének megünneplése, a brit közszolgálati adó, a BBC délután töredelmesen bevallotta, hogy harminc szakértője közül egy sem tippelte előzetesen aranyérmesnek a Mersey-parti csapatot. Leszámítva talán egy maroknyi elfogult Liverpool-szurkolót, aligha voltak sokan, akik nem a BBC-hez hasonlóan vélekedtek 2024 nyarán, amikor – nem túlzás kijelenteni – korszakváltás zajlott le a patinás csapat élén Jürgen Klopp távozásával.

Ahhoz, hogy megvizsgáljuk a Liverpool bajnoki címének körülményeit, érdemes még korábbról felfejteni a szálakat, mert az új tréner, Arne Slot nyilván telitalálatnak bizonyult, ám a klubvezetési stratégiát is fontos beemelni az egyenletbe. Merthogy a legendás német edző, aki harminc év után hozta el ismét a bajnoki címet az Anfieldbe – az elsőt a Premier League-érában –, és akivel a gárda egy Európa-liga- és három Bajnokok Ligája-döntőt játszott (2019-ben meg is nyerte ez utóbbi sorozatot), már 2024 januárjában bejelentette, az évad végén elhagyja a csapatot. És ha hinni lehet a híreknek, a döntésével a klubvezérkart is meglepte, amelynek így alig néhány hónapja maradt arra, hogy megtalálja és szerződtesse a tökéletes utódot. Tavaly tavasszal két újhullámos sikeredző is azonnal képbe került, mégsem Xabi Alonso vagy az azóta a Manchester Unitedet átvevő Ruben Amorim lett a befutó. És itt érhető tetten a valóban okos és tudatos irányítás, ugyanis a portugál edzőt végül azért tanácsolták el, mert ragaszkodott a három középső védős és két támadó szellemű szárnyvédős rendszeréhez, miközben a Liverpoolnál már az ifiktől kezdve más filozófia szerint játszanak, és nem akarták megbontani a rendszert. Amorim amúgy meg is sértődött, és „bosszúból” gyors tárgyalásra beugrott a West Hamhez, ám Liverpoolban ez már a kutyát sem érdekelte.

Szoboszlai Dominik sikerével az angol élvonalat is kipipálhatta a magyar labdarúgás, az európai csúcsbajnokságok közül 2025-ig ugyanis csak a Premier League aranyérme hiányzott. Az MTI és az M4 Sport gyűjtését felhasználva összeszedtük, hogy az évtizedek óta a legjobb négy bajnokságként számon tartott angolt, spanyolt, németet és olaszt mely magyar játékosok nyerték meg korábban. Legutóbb Lisztes Krisztián Werder Bremennel elért Bundesliga-aranyának örülhettünk 2004-ben, de térben és időben nem kell sokat utazni, hogy újabb magyar sikerekre leljünk: Hrutka János és Szűcs Lajos 1998-ban a Kaiserslauternnel lett bajnok. Schaffer Alfréd és Szabó Péter 1920-ban a Nürnberggel, Sztáni István 1959-ben a Frankfurttal, Tóth Gyula 1968-ban szintén a Nürnberggel ünnepelhetett. Spanyolországban Puskás Ferenc a hatvanas évek első felében a Real Madriddal ötször, Kubala László a Barcelonával az ötvenes években négyszer (csapattársa volt Szegedi Simatoc Miklós is), Kocsis Sándor és Czibor Zoltán kétszer-kétszer (1959, 1960), Plattkó Ferenc pedig egyszer (1929) nyert bajnoki címet a katalánokkal. Olaszországban Nyers István a gólkirályi címe mellett kétszer bajnokságot is nyert az Interrel, 1953-ban és 1954-ben, az 1926-os olasz bajnok Juventus tagja volt Hirzer Ferenc és Viola József. Fábián II József a sorozatban négy Serie A-trófeát besöprő Grande Torinóval 1948-ban, míg Schubert Gyula 1949-ben lett aranyérmes. Amíg Fábián II József 1948 nyarán továbbállt, Schubert Gyula sajnos rajta volt a repülőgépen, amely minden idők egyik legjobb csapatának vesztét okozta a Superga-hegyen néhány fordulóval az idény zárása előtt.   M. D.

A fókuszba ugyanis már az akkoriban talán kevésbé ismert Arne Slot került, akivel a Feyenoord azért csak bajnok lett Hollandiában 2023-ban, és mire megérkezett a Liverpoolhoz, a helyi kupát is elhódította. Ezzel együtt természetesen vele sem tűnt bajnoki címre esélyesnek a csapat, azok után meg pláne nem, hogy a nyári átigazolási időszakban kizárólag a sérülékeny Federico Chiesa csatlakozott erősítésként a kerethez.

Slot azonban a legkiválóbb németalföldi iskolát képviselve tökéletesen felkészült szakember, aki úgy érkezett meg a klubhoz, hogy megnézte az előző idény összes (!) edzéséről készült felvételt, így nemhogy ismerte a keretet, de az első pillanattól tudta, hogyan vegye át a stafétát Klopptól. Nem véletlen, hogy már a bemutatkozó mérkőzésén, július végén a csapat amerikai túráján a Betis ellen a 4–2–3–1-es felállást alkalmazta, amellyel aztán letarolta a Premier League-et, és Szoboszlai Dominikot áthelyezte abba a szerepkörbe – a támadósor tengelyébe, a tízes posztra –, amelyben a magyar válogatott csapatkapitánya végigjátszotta az évadot. Nem mellesleg a Slot-éra első gólját Szoboszlai szerezte, amivel egyébként le is győzték a sevillai csapatot.

Hogy aztán a Liverpool igába hajtson mindenkit ezzel a szisztémával. Mert bár a 4. fordulóban becsúszott egy váratlan hazai vereség a Nottingham ellen, az év hátralevő részében egyetlen csapat sem tudta legyőzni Szoboszlaiékat semmilyen fronton, és az új naptári évre egyértelművé vált, nemcsak Anglia, hanem a világ egyik legjobb csapata formálódott Slot keze alatt.

A holland szakvezető voltaképpen mindenkiből kihozta a legjobbat, így Szoboszlai Dominikból is, aki Klopp idején ugyan nagyon profin, zokszó nélkül játszott szélsőt vagy lépett vissza a hatos pozícióba védekezni, az új rendszerben kivirult és szinte nélkülözhetetlenné vált. Jóllehet időnként érkeztek a fanyalgások kívülről, hogy több gólt kellene szereznie, alapvetően csak egy-egy mérkőzésen teljesített valamivel a megszokott, igen magas szint alatt, és ha csak azt nézzük, hogy az idényben kizárólag a Ligakupa 3. fordulójában (ekkor kezdte a sorozatot a Liverpool) kispadozott végig egy mérkőzést – tehát az összes többi meccsen, amelyen keretbe került, kezdett vagy becserélték –, máris kiderül, mennyire fontos láncszeme a csapatnak.

Szoboszlai Dominik az első magyar futballista, aki angol élvonalbeli bajnoki címet szerez. Pontosabban az első magyar válogatott játékos, aki felért a szigetország klubfutballjának csúcsára, mert ha kiszélesítjük a keresési spektrumot, azt látjuk, hogy magyar származású labdarúgók értek el korábban is sikereket a ködös Albionban. A magyar apa gyerekeként született Anders Limpar 1991-ben lett bajnok az Arsenallal, igaz, akkor még nem Premier League-nek hívták az angol sorozatot, hanem Football League First Divisionnek, de a lényegen ez nem változtat. A következő évben szintén egy magyar apa gyermeke, Imre Varadi lett angol bajnok a Leeds United színeiben – ez volt egyébként a First Division utolsó idénye, az 1992–1993-as bajnokság már Premier League néven futott. Tekintve, hogy azóta viszont még magyar származású játékos sem lett bajnok, Szoboszlai Dominik az első honfitársunk, aki PL-címet szerzett. Egy osztállyal lejjebb már találunk magyar bajnokokat: a tragikus sorsú Fülöp Márton 2007-ben a Sunderlanddel, a következő évben Gera Zoltán a West Bromwichcsal, 2011-ben pedig Buzsáky Ákos a QPR-ral lett a Championship bajnoka. Ha azt vizsgáljuk, kik voltak a legnagyobb magyar (származású) trófeahalmozók Angliában, megint csak Limpar neve bukkan fel az első helyen, a svéd válogatott futballista az Arsenallal és az Evertonnal is nyert FA-kupát, sőt utóbbival a Szuperkupát is elhódította. A képzeletbeli dobogó második fokán talán már Szoboszlai áll, hiszen a bajnoki cím mellett tavalyról van Ligakupa-elsősége is, de azért csak talán, mert a magyar anyától származó Tim Howard a Manchester Uniteddel nyert FA-kupát, Ligakupát és Szuperkupát is. Az amerikai válogatott kapus viszont bajnoki címet sohasem szerzett Angliában. Szoboszlait megelőzően egyedül Kozma István nyert a magyar válogatott játékosok közül jelentős trófeát Angliában – FA-kupát a Liverpoollal 1992-ben –, míg az emigráns magyar szülők gyerekeként Angliában született Vic Halom a Sunderlanddel nyert FA-kupát (1973), a szlovák válogatott Németh Szilárd a Middlesbrough-val Ligakupát (2004).

A bajnoki címet eldöntő vasárnapi meccsen például két gólpasszal járult hozzá a Liverpool 5–1-es sikeréhez a Tottenham ellen, így az idény 45 tétmérkőzésén hét gólnál és nyolc gólpassznál jár, és ha valamelyik mutató elérné a két számjegyet, a legkeserűbb fanyalgóknak sem maradna muníciójuk vele szemben. Persze mindig van lehetőség a javulásra, de ha abból indulunk ki, hogy az előző, a bemutatkozó idényét 45 tétmérkőzéssel fejezte be Liverpool-játékosként, és végül hét gólig és öt gólpasszig jutott, máris előrelépést tapasztalunk. Fontos kiemelni, hogy az idén a sérülések is elkerülték – ami egyébként újabb jó pont a kiválóan rotáló Slotnak –, és főleg a tavaszi szezonra tudott igazán jó teljesítményt letenni az asztalra. Kloppnál a 2024 januári sérülését követően szinte csak az Európa-ligában nyújtott kiemelkedőt a tavasszal, míg a bajnokságban a visszatérése után csak egyetlen meccset játszhatott végig, a záró fordulókban pedig alig kapott játékperceket.

Szintén fontos fejlődési tényező, hogy Szoboszlai az idei számait sokkal erőteljesebb kettős terhelés alatt érte el, hiszen az említett El helyett a Bajnokok Ligájában játszott a nemzetközi porondon, és ne felejtsük el, a Liverpool a megújított és plusz két meccset hozó alapszakaszt megnyerte.

Hogy mit hoz a jövő Szoboszlainak és a Liverpoolnak, egyelőre kérdéses, de ha a klubvezérkar tartja magát ahhoz a tervéhez, hogy a nyáron valóban megerősíti a keretet (például Kerkez Milossal), az idén látott mag köré építendő csapat valóban félelmetesnek ígérkezik. A Liverpool ebben az évadban leginkább azért szaladt zátonyra más frontokon, mert összességében a kerete nem volt elég mély a söpréshez. A BL nyolcaddöntőjében így is ki-ki meccset vívott a dúsgazdag és szintén nagyon okosan felépített PSG-vel, az FA-kupában a másodosztályú Plymouth ellen vérzett el, de úgy, hogy gyakorlatilag a tartalékok álltak ki – Szoboszlai például a keretben sem volt, és talán ez a meccs volt Slot egyetlen melléfogása –, a Ligakupában pedig döntőt játszott a csapat.

A legfontosabb sorozatban, a bajnokságban, amelyben mindig a legkiegyensúlyozottabb együttes ér révbe, nem volt kérdés a Liverpool sikere. Négy fordulóval a vége előtt, de már a bajnoki címmel a tarsolyban a „vörösök” nemcsak a pontok, hanem egyéb fontos mutatók tekintetében is vezetik a mezőnyt: az övék a legtöbb szerzett gól (80), kapura lövés (591), kaput eltaláló lövés (216), nagy helyzet (136) és a legmagasabb várható gólszám (xG: 75.5).

Ez nem a véletlen műve.

Hanem Arne Sloté és a Liverpoolé.