„Amíg az ember maga nem kerül közel a halálhoz, nem ismeri igazán. Tudtam, hogy koronavírusos vagyok, de csak hónapokkal később, lábadozás közben értettem meg igazán, mi is történt. Amikor visszamentem kontrollra, a szakorvosom azt mondta: »Szerintem nem tudja, milyen közel volt«. Mikor megkérdeztem, mihez, azt válaszolta: »A halálhoz«.
Mindig is próbáltam vigyázni az egészségemre, és merem állítani, hogy ötvenhét éves létemre jó karban voltam. Rendszeresen sportolok, edzőterembe járok, odafigyelek az étkezésemre, és az alkoholért sem voltam oda soha. Jó társaság mellett meg tudok inni egy sört vagy egy pohár bort, de sosem jártam el inni. Mielőtt covidos lettem, a megfázás is elkerült.
Egy pénteki edzésen kezdődött, a Crewe elleni meccs előtt, amit végül le sem játszottunk. Először csak iszonyúan fáradt lettem, amit egy pokoli éjszaka követett. Hajnalra átizzadtam az ágyneműmet, és reggel pozitív lett a tesztem. A következő négy-öt napban szörnyen éreztem magam, és ez csak a kezdet volt.”
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!