UEFA-jelentés: Magyarország jól kezelte a pandémiás válságot

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) kiadta legfrissebb jelentését az európai klubfutballról (UEFA Club Licensing Benchmarking Report), vagyis az országok és klubok közötti összehasonlítást elsősorban szervezési és pénzügyi szempontból. Saját megfogalmazása szerint az összeállítás időszerű és részletes elemzést ad arról, hogy az európai klubfutball hogyan tudott kilábalni a világjárványból, dokumentálva a jelenlegi európai verseny-, játékos- és pénzügyi helyzetet, mindenekelőtt a 2021–2022. évi bajnoki idényt figyelembe véve. Ahogyan az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin a riporthoz fűzött előszavában írja:

„Büszkén mutathatom be Önöknek a 14. UEFA Club Licensing Benchmarking-jelentést, amely sportágunk erejének és ellenálló képességének ékes bizonyítéka.”

A több mint hétszáz futballklub és mind az ötvenöt tagország pénzügyeinek elemzésével a jelentés átfogó képet igyekszik adni a klubok pénzügyeiről a világjárványt megelőző, a járvány alatti, illetve utáni helyzet alapján. A riport arra mutat rá: a pandémia okozta jelentős bevételkiesés ellenére az európai futball iránti érdeklődés még sohasem volt ilyen nagy, amit a klubok rekordszintű befektetései és bevételei is bizonyítanak a 2022-es pénzügyi évben. Mint fogalmaznak: a legrosszabb forgatókönyveket a versenyszervezők erőfeszítései és a klubtulajdonosok folyamatos befektetései révén ez idáig sikerült elkerülni, mindazonáltal a bevételek visszatérésével a fenntartható költséggazdálkodás és a mérleg feltőkésítése minden eddiginél fontosabb a klubok pénzügyeinek stabilizálása szempontjából.

Az európai ligák felében nincs több 12 csapatnál

A 170 oldalnyi adathalmazban és info­grafikában, amelyeket az UEFA összeállított, mi elsősorban a magyar vonatkozásokra hívnánk fel most a figyelmet. Nyilván nem a legfontosabb, mindenesetre érdekes összehasonlítási szempont az élvonalbeli bajnokságokban a csapatok létszáma, a Magyarországon is érvényben lévő 12 csapatos első osztály ugyanis már nem is olyan ritka, mint gondolnánk: immár tíz országban ennyi csapat alkotja az élvonal mezőnyét, sőt tizennyolc európai országban ennél is kevesebb. És az elmúlt három évben 33 európai országban (ez 60 százalékos arány) változtattak a létszámon (nyilván ebben a járványnak is szerepe volt), így az, hogy az NB I hét éve 12 csapatos, már-már az állandóság, stabilitás jele.

Általános kontinentális jelenség, hogy nőtt a pályára lépő játékosok száma. Az európai kupákban például a kezdő tizenegy játékos meccsenkénti pályán töltött ideje átlagosan 75 százalékról 71 százalékra csökkent. A magyar bajnokságban a kezdők a játékpercek 68 százalékát töltik a pályán. Az UEFA ezt úgy kommunikálja, hogy a klubok immár jobban, okosabban szétosztják a terhelést a keret játékosai között, valójában azonban nyilván arról van szó, hogy a járvány idején előbb ideiglenesen három helyett öt cserelehetőséget engedélyeztek a szabályok, aztán ez így is maradt, vagyis többet tudnak cserélni a csapatok. Erre is van grafikon a riportban: nem meglepő módon átlagban 2.8-ról 4.5-re nőtt a meccsenként csereként beálló játékosok száma.

Hazánkban a 2021–2022-es bajnoki idényben az MTK küldte pályára a legkevesebb (24) játékost, a Kisvárda pedig a legtöbbet (40). A szabolcsiak ezzel az európai mezőnyben is az élbolyba tartoznak, például a Barcelona is csak 38 labdarúgót játszatott. Lehet olyan olvasata a jelenségnek, hogy ezek a csapatok nagyobb merítésből keresik a minőséget, legalábbis szembeötlő, hogy abban az idényben az MTK éppen kiesett, a Kisvárda viszont ezüst­érmes lett. Másfelől arra is rávilágít: ha adott fix pénzmennyiséget a klubok kevesebb játékos bérére költenének el, vélhetően jobb játékosokat tudnának megfizetni.

Kevés a fiatal, rövid távúak a szerződések

A korosztályonkénti bontásban viszont már sok probléma felfedezhető. A magyar bajnokságban a húsz éven aluli játékosok aránya mindössze négy százalék, ennél kevesebb csak öt országban (bár úgy tudjuk, a jelenlegi idényben ez már nyolc százalék körül mozog). Ami viszont még rosszabb jel: a kiemelten fontos, 20–23 éves korosztályban, amikor tulajdonképpen eldől, lesz-e valakiből jó futballista és érdemes-e fejleszteni, a játékosok aránya csak 16 százalékos, ennél csak a görögöknél rosszabb a helyzet (14 százalék). A törököknél például 49 százalék, de még a rangosabb bajnokságok közül is a hollandoknál 42, franciáknál 32, a belgáknál 33, a németeknél 29, az osztrákoknál 35. Vagyis máshol sokkal inkább megkapják a lehetőséget és a bizalmat a 20 és 23 év közötti futballisták.

Szintén nem túl jó jel, hogy az NB I-es játékosok 47 százalékának egy éven belül lejáró szerződése van (legalábbis a riport elkészítésekor így volt). Ennél csak Ukrajnában van több ilyen labdarúgó (57 százalék), és nyilván ez azért nem jó, mert a kluboknak nincs biztosítva a jövőjük. Mi vagyunk továbbá a listában a két ország egyike (Lengyelország mellett), amelyben egyetlen játékosnak sincs négy évnél hosszabb távú szerződése.

Mindenképpen pozitívum viszont, hogy a tíz ország közé tartozunk Európában, amelyben a vezetőedzők több mint kilencven százalékának van UEFA Pro licences edzői képesítése.

Noha az UEFA-jelentés szerint a klubok túl vannak a pandémia okozta pénzügyi krízisen, a világjárvány a klubokat és ligákat egyaránt érintette, méretüktől függetlenül, és a futball az UEFA 55 tagországának csaknem mindegyike szenvedett a világjárvány hatásaitól. Ez minden szinten igaz volt – az amatőrök körében, a profi kluboknál és a nemzeti csapatoknál is. A 2020-as és 2021-es pénzügyi évben a világjárvány miatt majdnem minden országban csökkentek a labdarúgás bevételei. Az egyetlen kivétel: Magyarország. Míg az angol, a német és a spanyol ligában egyaránt 13-13, az olaszban 15, a franciában 18 százalékos volt a bevételkiesés, a csúcsot pedig a lengyel bajnokság jelenti 21 százalékos csökkenéssel, az NB I az egyetlen, amelyben nőttek a bevételek, méghozzá 14 százalékkal. Igaz, az UEFA-riportban is kiemelik, jórészt a támogatások révén, vélhetően a közszolgálati tv-közvetítésekből származó jogdíjakra gondolhatnak. És az is igaz, hogy ez a bevételnövekmény elsősorban nem a labdarúgást, hanem a covid elleni védekezést szolgálta.

Hazánk több kategóriában a felsőházban

Az országok közötti összehasonlításokban hét további kategóriában vagyunk benne az európai top 20-ban. Huszadikak vagyunk a légiósok alkalmazásában, az NB I-es játékosok 44 százaléka külföldi (kétes dicsőség). A 18. helyen állunk azzal, hogy a bevételek 55 százalékát fordítják a klubok a játékosok bérére, ezért sem biztos, hogy piros pont jár. Azért viszont már igen, hogy 17. helyen vagyunk a pandémia alatti bevételeket tekintve, 170 millió euróval. A 16. helyen vagyunk a tekintetben, hogy az NB I-es csapatok idényenként átlagban 31.9 játékost játszatnak (ez az adat igazából nem árul el sokat a futballunk állapotáról). A 15. helyen tartanak minket számon a 303 millió eurós eszközbázisunkkal. A 10. helyen van a magyar futball a sajáttőke-arányos beruházások tekintetében a 2021-es pénzügyi évben (175 millió euró). És első helyen vagyunk a pandémia alatti 26 millió eurós, adózás előtti bevétellel.

És lehetne még lapokat teleírni a 170 oldalnyi adatsor elemzésével. Igyekeztünk a legfontosabb szempontokra fókuszálni, az érdekesebb infografikák magyarosított verzióját megtalálják itt az oldalpáron, de természetesen biztatjuk olvasóinkat a további mazsolázgatásra a kimeríthetetlen adathalmazban.