Tim Howard

nemzetisége:
amerikai
37/0
születési hely:
North Brunswick
ideje:
1979.03.06.
pozíció:
kapus
magassága:
195 cm
súlya:
88 kg
korábbi klubjai:
North Jersey Imperials, New York/New Jersey MetroStars, Manchester United
sikerei:
angol Ligakupa-győztes (2006), FA-kupa-győztes (2004, 2009), Community Shield-győztes (2003), U-17-es vb-résztvevő (1997), U-21-es vb-résztvevő (1999), olimpiai résztvevő (2000), Konföderációs Kupa-résztvevő (2003, 2009), vb-résztvevő (2006), Arany-kupa-győztes (2007), az Év kapusa az MLS-ben (2001, 2002), az Év csapatának tagja a Premiershipben (2004), az Év játékosa az USA-ban (2008)

Tim Howard, akinek édesanyja, Fekete Eszter révén magyar vér is csörgedez ereiben, 2003 nyarán érkezett némi meglepetésre a nem túl magasan jegyzett USA-beli bajnokságból a Premiershipbe, és még meghökkentőbb módon kiszorította a világ- és Európa-bajnok Fabian Barthezt a Manchester Unitedből. Azonban nem tudta hosszú ideig élvezni menedzsere, Sir Alex Ferguson bizalmát, így nem sokáig tartott első angliai tündöklése.

A serdülő korában még középpályásként és kosárlabda-játékosként tevékenykedő Tim első komolyabb klubja a harmadosztályú North Jersey Imperials volt, és itt debütált a felnőttek között 1997-ben a sokszoros U-válogatott legényke. Egy évvel később már a New York/New Jersey MetroStars profija, ám itt eleinte csak kiegészítő embernek számított. Bár korábban eltöltött egy hosszabb "tanulmányutat" az AC Milannál is, csak 2001-re verekedte be magát a New York-i csapatba, de ekkor olyan jól játszott, hogy két szervezet is megválasztotta az Év kapusának. Helye volt az MLS All-Star gárdájában is, ráadásul jótékonykodásai miatt kiérdemelte az "Év humanitáriusa" címet is a New York Times-tól.

Meglepően bőkezű adakozása és segítő tevékenysége betegségével függ össze: a ritka Tourette-szindrómában szenved, melynek legfőbb jellemzője az ún. tikk, amikor is váratlan és heves izomrángások kapják el a beteget. Részt vett a 2000-es ausztráliai olimpián, két év múlva a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, de az ázsiai világbajnokságra nem vitte ki Bruce Arena mester, hiszen a rutinos öregek, Brad Friedel és Kasey Keller akkor még túl nagy konkurenciát jelentettek számára – pedig hősünk például az equadoriak elleni felkészülési meccsen kiválóan védett. 2003 sok szenvedésért kárpótolta: egyrészt ismét ő lett a legjobb kapus az MLS-ben, másrészt ott lehetett, sőt parádézott a Konföderációs Kupán.

A habot a tornán az jelentette, hogy a sokat bizonytalankodó világ- és Európa-bajnok Fabian Barthezt leváltani kívánó Manchester 3.2 millió eurót kínált érte. Élete nagy lehetőségének tartott ezt az amerikai, egy nyilatkozata szerint: „Szerencsés vagyok. Kevés ember kap ilyen nagy lehetőséget, mint én most. Nagyon örülök ennek”. A United menedzsere, Sir Alex Ferguson sem győzte dicsérni őt: „Hatalmas termetű és olyan gyors, mint Peter Schmeichel. Úgy látszik, méltó utódja lesz a gólvonalon. Ha olyan nagy és gyors vagy, mint a repülő dán, akkor mindened megvan a kapussághoz”.

Howard a fentieknek megfelelően zseniálisan mutatkozott be Albionban, hiszen a Premiershipben többször is megválasztották a hónap kapusának, először rögtön szeptemberben. Már a bemutatkozása sem volt mindennapi, hiszen a hagyományos Community Shielden, azaz az előző év bajnokának és FA-kupa-győztesnek presztízsmérkőzésén a tizenegyespárbajban kivédte Robert Pires sorsdöntő lövését. Bár ősz végére, tavaszra kissé visszaesett formája, Barthezt magabiztosan a kispadon tartatta majd el is adatta Fergusonnal.

Nem sokkal ezután utolérte a kopasz francia "átka": a Bajnokok Ligájában az FC Porto elleni mérkőzésen az utolsó percekben kiejtette BennI McCarthy szabadrúgása után a labdát, éppen Costinha elé, aki köszönte szépen és értékesítette a kipattanót, eldöntve így a mérkőzést és kiütve a vörösöket... Bár a bizalom nem ingott meg iránta véglegesen a vezetőkben, 2004 kora őszén Howard többször is potyázott (ezek közül főleg a Lyon elleni volt szörnyű), így nem meglepő módon „Fergie” a tartalék Roy Carrolt tette meg helyette első számú kapussá.

Igaz, ő sem a kiegyensúlyozottság szobra, így Howard később kapott még lehetőséget, de önbizalmát veszítve ezeken a mérkőzéseken sem tudott hibátlan teljesítménnyel előrukkolni. Hiába szólt szerződése egészen 2009-ig, a holland kapusfejedelem, holland Erwin van der Sar érkezése és egy végigkispadozott idény után 2007 januárjában kölcsönadták az Evertonnak, akik nyáron 4.2 millióért végleg megvásárolhatták az amerikai-magyar portást. Mivel klubjában egyre jobb teljesítményt nyújtott, a 2006-os világbajnokság után elnyerte az új kapitány, Bob Bradley bizalmát is.

A 2007-es Arany-kupán kezdő volt, majd a vb-selejtezők során is az övé maradt a fontosabb mérkőzéseken a Brad Guzannal szemben megvédett 1-es mez. 2008-ban érdemei elismeréseképpen az Év játékosává választották meg hazájában. 2009 tavaszán bosszút állt Alex Fergusonon: az FA-kupa elődöntőjében a tizenegyesrúgások során kivédte az első két manchesteri büntetőt. A bajnokságban sem lehetett rá panasz, hiszen nála többször egy kapus sem húzta le többször a redőnyt, azaz hozta kapott gól nélkül a 90 percet a 2008-2009-es idényben.