Búcsú a Berbatov, Villa, Eto'o csatártriótól

Mintha négy keze lett volna olykor (Fotó: Reuters)

TIM HOWARD

Az ideális kapustermet Howardnak édesanyja, Fekete Eszter révén magyar vér is csörgedez az ereiben, és pár mondatot tud is magyarul, és a mellére tetováltatta a nagyszülők, Fekete Pál és Éva nevét. A Manchester Unitedben lett közismert, előtte volt próbajátékon a Milannál, de Sir Alex Ferguson bízott meg benne először a topcsapatok vezetői közül. Talán korai volt a nagy ugrás az akkor 24 éves kapusnak, a remek kezdés után kölcsön-, majd eladták az Evertonnak, amelyben egészen 2017-ig védett, remekül, összesen 413 mérkőzésen, és még egy gólt is szerzett: a Bolton ellen a saját 16-osán belülről talált be – Bogdán Ádámnak! Mindez semmi volt ahhoz képest, amit időről időre a válogatott színeiben művelt, a 2014-es világbajnokságon a belgák elleni 15 védése azóta is tornarekord. A magyar-amerikai kettős állampolgár Howard az amerikai csapatban 121-szer szerepelt, három vb-n láthattuk. Összességében rengetegszer ült a US Team kispadján, hiszen Brad Friedel, Kasey Keller és Brad Guzan is a vetélytársa volt. Kétszer volt az Év játékosa odahaza, és 2016-ban maga is hazaigazolt, a Colorado Rapidsban vezetett le. Innen is vonult vissza a 815. hivatalos mérkőzése után, negyvenévesen!. 2002 és 2017 között szerepelt a címeres mezben (a búcsúévében Arany-kupát nyert a válogatottal), ma már kedvese majdnem olyan híres a közösségi oldalakon, mint ő.

„Nagyon tehetséges sportoló a fiam – mondta az édesanyja a FourFourTwo-nak –, ezt ajándékként kapta a Jóistentől. Pont azért irányítottuk a foci felé, mert úgy éreztük, hogy ott nagyobb a lehetőség az érvényesülésre, mert kevesebben vannak. Nagyon szerette a kosárlabdát is, de több millió gyerek kosárlabdázik az országban.”

Karrierje már csak azért is megsüvegelésre méltó, mert Tourette-szindrómában szenved, és sokat segített már fiatal korában sorstársainak. Ma már klubtulajdonos és klubvezető a másodosztályú Memphis 901-nél.

BL-adatbankja itt!

DARIJO SRNA

A horvátok mindig mosolygós védőlegendája 2005-ben futott be, amikor a válogatott alapemberévé vált, senki sem játszott nála több vb-selejtezőn, és házi gólkirály lett öt találatával!

Ekkor már a Sahtar légiósa volt, az ukránok alig 1.2 millió euróért vették meg 2003-ban a Hajduk Splittől, és egészen 2018-ig ott is futballozott; tízszeres bajnokként és nyolcszoros Ukrán Kupa-győztesként engedték csak el a Cagliarihoz, de annyi egyéb érmet nyert még, hogy alig engedték át a határon, amikor elköltözött. Érdekes, hogy 2016 végén majdnem megkapta élete legnagyobb esélyét, az akkor 34 éves játékost majdnem, de tényleg csak majdnem elvitte a Barcelona. Srna kipihenten érkezett a Serie A-ba, hiszen 2017 szeptemberében csaknem egyéves eltiltást kapott tiltott szerek használatáért, végül 28-szor lépett pályára a Cagliari színeiben. A válogatottban utoljára a 2016-os kontinenstornán szerepelt, összesen 134-szer (ezzel rekorder), a Sahtarban pedig összesen 536 hivatalos mérkőzésen, az ukrán klub érdemei elismeréseként visszavonultatta a 33-as mezszámát. „Azt mondtam az elnöknek, hogy boldogabb lennék az ukrán bajnoki címmel, mint a Barcelonában egy BL-győzelemmel. Nem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha távozom” – mondta a nevezetes csábítás és az azt követő hosszabbítás után. Érdekes, hogy Howardhoz hasonlóan ő is szokott jótékonykodni, neki az egyik testvére súlyos beteg, góljai után mindig neki üzent. Srna két vb-n és két Eb-n szerepelt, ma nem meglepő módon a Sahtarnál segédedző.

PHILIPPE SENDEROS

A svájci védő kora egyik legnagyobb hátvédje lehetett volna, ha kissé szerencsésebb és sokkal kevésbé sérülékeny. Legszebb éveit az Arsenalban töltötte, de a Milanban és az Evertonban, majd a Fulhamben, az Aston Villában, a Valenciában, a Rangersben és a Houston Dynamóban is megfordult, mielőtt haza nem tért az FC Chiassóhoz egy búcsú(fél)idényre. A válogatottban 57-szer szerepelt, feje volt a 2006-os vb-n legendásan hatékony védőkvartettnek, de csak addig, amíg Stephan Lichtsteiner véletlenül le nem rúgta. Ilyen peches volt a szerb anyától (Zorica Novakovics) és spanyol apától (Julian Senderos) származó bekk, akit hívott annak idején a Juventus, a Bayern München és a Real Madrid is, de ő kitartott Arsene Wenger mellett. Összesen három világbajnokságon lehetett ott a 34 évesen retiráló játékos. Egykori védőtársa, a 32 esztendős Johan Djourou, aki felnőtteknek való filmjelenettel sokkolta a nagyérdeműt, egy éve klub nélküli már, talán lassan ő is bekerül a sorozatunkba.

CRISTIAN ZACCARDO

Az egyik legismeretlenebb világbajnok is szögre akasztotta vérfoltos cipőjét: az 1981-es születésű olasz legény a Bologna és a Palermo után felcsapott légiósnak a Wolfsbughoz, majd a Parma és a Milan után jött a Carpi és a Vicenza, levezetésként pedig a máltai Hamrun Spartans és a San Marinó-i Tre Fiori. Igazság szerint a Milanban nem ment neki, de a válogatottban 17-szer szerepelt, a 2006-os nagy menetelésnek kezdőként vágott neki a védelem jobb oldalán, ám öngólja (az Egyesült Államok ellen képeskönyvbe illően tökéletes kapáslövéssel talált a kapuba) megpecsételte gyakorlatilag egész squadrabeli karrierjét. A védelem és a középpálya közepén és szélein is bevethető volt, és nehezen szakadt el a futballtól, két utolsó kalandja között kimarad fél-fél év.

2008-as portréja itt!

MICHEL BASTOS

Igazi bal oldali mindenes volt, amúgy jó brazil módra a most 36 éves, bombalábú játékos, akit anno a Feyenoord kiengedett a keze közül, így a Lille-ben futott be, a Lyonból lett válogatott, 2010 körül a Real Madrid, a Juventus és a Manchester United is hívta – maradt, 2013-ban a Schalke, majd az al-Ain következett. Nem kallódott el, mert kölcsönkérte a Roma (ahol lille-i felfedezője, Rudi Garcia ült a kispadon), itt heveny Lazio-gyalázással mutatkozott be, ennek ellenére csak fél évig maradt. 2014-ben hazatért, az América, a Palmeiras és a Sao Paulo is látott benne fantáziát. Akárcsak Dunga szövetségi kapitány: Bastos tíz válogatottságába belefért egy vb is, 2010-ben, ekkor Marcelo távollétében végig kezdő volt. Egykoron Roberto Carlos méltó utódaként tartották számon, de a nagy átigazolási hercehurcák közben egyre rosszabbul futballozott, utoljára a Schalkében villogott, marasztalták, ám a fizetésben nem tudtak megegyezni a felek, és túl magas bére miatt mindenképpen el akarta adni az érte pedig 18 millió eurót adó OL. Így lett a topcsapatokból Emírségek.

RICCARDO MONTOLIVO

Csak 34 esztendős, de szögre akasztotta az ilyenkor szokásos motyót a 66-szoros olasz válogatott karmester, Montolivo is – így utólag, sérülékenységébe belegondolva, kész csoda ennyi válogatottság. Egy vébé és egy Eb fért bele ennyi fellépésbe, pechjére a világbajnoki cím után lett válogatott, pedig félig német lévén (édesanyja révén) külön öröm lett volna számára ősei földjén bearanyozódni. Panaszra oka nincs: Atalanta, Fiorentina, Milan, 17 idény a profik között, és leesett még egy Konföderációs Kupa-bronzérem is. Montolivo védőből lett középpályás, nem is igazi irányítóként, hanem hátravont karmesterként érezte jól magát, gyakran és sikerrel lőtt kapura a 16-os elől is. A Transfermarkt szerint kerek 500 mérkőzést játszott karrierje során 74 kanadai ponttal, és közel harminc alkalommal szenvedett súlyosabb sérülést. Pluszt egyet még a vb-n, de nem testileg: „Azt gondolom, ki lehet jelenteni, a Milan az oka annak, hogy abbahagytam a pályafutásomat. Még csak esélyt sem adtak nekem, hogy elköszönjek a szurkolóktól”. Nem hosszabbították meg ugyanis a 2019 nyarán lejáró szerződését, máshol meg nem akart játszani, erre mérgében novemberben visszavonult.

BASTIAN SCHWEINSTEIGER

Mi történik, ha ihletett pillanatunkban összegyúrjuk David Beckham haját Fredrik Ljungberg színpompás tollazatával, Ronaldo zsírpárnás pofiját Ronald Koeman fizimiskájával, és hozzáadjuk Stefan Effenberg arcélét? Megkapjuk Bastian Schweinsteiger profilját! – írtuk a harcos középpályásról egy 2005-ös BL-adatbankban, Jupp Heynckes szerint „Schweini” modern kori gladiátor, akinek helyén a szíve és az esze, tökéletes labdarúgó, a legalázatosabb, akivel valaha dolgozott. Visszavonulásakor remek cikkben vázolták fel a kollégák a karrierjét (ITT), csak a sarokköveket járjuk körül: majdnem húsz év a Bayern Münchennél, a felnőttek között félezer tétmérkőzés 168 kanadai ponttal, a 18. hely a müncheni Hírességek Csarnokában, nyolc bajnoki címmel és egy Bajnokok Ligája-arannyal; majd egy kis angliai kaland és egy FA-kupa-arany a Manchester Uniteddel, aztán közel három nagyon szép év Chicagóban. No, és a válogatott: 121 fellépés 63 kanadai ponttal (mindenes középpályásként!), négy Eb-részvétel három éremmel, három vb-részvétel két bronzzal és egy arannyal – fantasztikus pályafutás áll a 35 éves Schweinsteiger mögött. Testvére, Tobias is nagy tehetségnek indult, de csak a Bayern-tartalékig jutott, aztán edzőnek állt Münchenben, ma a HSV-nél segédedző; alighanem Bastian is edzői pályára lép a közeljövőben.

JÚLIO BAPTISTA

Mi tagadás, bennünket is meglepett kissé az őserő brazil támadómindenes, aki ugyan egyszer már majdnem visszavonult, legalábbis sokáig nem volt klubja, miután leszerelt az Orlando Citytől 2017 elején, de másfél év után újra cipőt húzott, és nem is akárhol: Kolozsváron. Egészen márciusig tartott a kaland, aztán kis gondolkodás után tényleg retirált. Játszott a Sao Paulóban, a Sevillában, a Real Madridban, az Arsenalban, a Romában, a Málagában és a Cruzeiróban is, a válogatottban 48-szor szerepelt, de csak egy vb-mérkőzés jutott neki, 2010-ben (akkori életrajza itt), holott 2001-ben mutatkozott be először a selecaóban. A nagy dobása a Real Madridban lett volna, itt támadóként, támadó középpályásként és szélsőként is szerepelt a „Bestia”, de nem lett alapember Roberto Carlos, Robinho és Ronaldo oldalán, ezt a 2006-os vb-je bánta. Az Arsenalban négy gólt vágott a Liverpoolnak, de ott sem volt maradása, Rómában már jobban ment neki. Mégis: kicsit elpocsékolt tehetség az övé.

DIMITAR BERBATOV

Némileg hasonló cipőben járt a bolgárok egyik legjobb támadója, a magának nagy nevet a CSZKA Szófia, Bayer Leverkusen, Tottenham, Manchester United, Fulham, Monaco útvonalon szerző Berbatov, aki most 38 éves, azaz éppen annyi idős, mint Baptista, és 2018 április elsején hagyta ott az indiai Kerala Blasterst. Roppant sikeres karriert hagy maga mögött, két fájdalma lehet: két BL-ezüstérem (egy a Bayerrel, egy az MU-val) és az, hogy – bár a válogatottban 78 mérkőzésen 48-szor volt eredményes – csak egy nagy tornára jutott ki, még a 2004-es Eb-re. Fénykora 2010 körülre tehető, volt angol gólkirály, háromszor jelölte a FIFPro az év legjobbjai közé, és hétszeres bolgár aranylabdás. Angliában ma is nagyon népszerű, nincs kizárva, hogy menedzserként is szerepet kap ott egyszer.

SAMUEL ETO'O

Szintén 38 esztendős, és nem akármilyen pályafutást hagy maga mögött a legprímább kameruni támadó, és nem azért, mert több tízmillió eurót gurigázott össze magának: volt a Real Madrid elpocsékolt tehetsége, remekelt a Barcelonában állandó durcáskodása és Pep Guardiola-fóbiája ellenére is (199 mérkőzésen 130 gól és 40 gólpassz), majd amikor elcserélték az Interrel Zlatan Ibrahimovicért, az olaszokat bajnoki címhez és BL-aranyhoz segítette (a katalánokkal háromszoros La Liga- és kétszeres BL-győztes lett, akkori életrajzát itt tekinthetik meg). Az Inter után rosszul választgatott: Afrika Romáriója 27 millió euróért az Anzsihoz került, igaz, évi nettó húszmillió eurós fizetést mi sem utasítottunk vissza, harmincéves labdarúgóként sem, aztán jött még egy felvillanás a Chelsea-ben, de sem az Everton, sem a Sampdoria nem járt jól vele aztán. Harmincon túl következett a lezárás, két török kaland után Katarban, még igencsak becsületes gólterméssel (az Antalyaspor színeiben előbb ezüst-, majd bronzcipős lett), mert a zseni az zseni. Eto'ót négyszer (2003, 2004, 2005, 2010) választották meg Afrika legjobb labdarúgójának, Kamerunnal olimpiai bajnok lett, két ANK-t nyert (két másik tornán meg gólkirály lett, a sorozat legjobb góllövője 18 találattal), 118 válogatott fellépése során majdnem feleennyiszer volt eredményes.

DAVID VILLA

A spanyol legény sokkal jobban gazdálkodott az adottságaival: nem volt túl technikás, nem volt bombalábú, nem táncoltatta a fülén a labdát... csak szórta a gólokat két marékkal, azaz két lábbal és fejjel. Megfordult a Sporting Gijónban, a Real Zaragozában, a Valenciában, a Barcelonában, az Atlético Madridban, a New York Cityben és a Melbourne Cityben, mielőtt Japánba igazolt, és hogy, hogy nem, de 38 évesen már szintén nem aktív. A katalánoknál 119 mérkőzésen 72, a Valenciában 219 fellépésen 149, Madridban 47 találkozón 20 kanadai pontot szerzett, New Yorkban majdnem minden mérkőzésére jutott egy gól vagy assziszt, Japánban 29-szer lépett pályára, és 13 gól vágott. No, és a spanyol válogatott! Két meccs hiányzott csak a 100-hoz, erre jutott 59 hálórezgetés, 12 gólpassz, továbbá egy-egy világbajnoki és kontinensbajnoki arany, Eb-s aranycipő, vb-s bronzlabda és ezüstcipő.

Spanyol bajnok a Barcával és az Atléticóval is, Király-kupa-győztes a Zaragozával és a Valenciával, 2011-ben BL-aranyos, négyszeres spanyol gólkirály, a legvégén, karrierje utolsó fellépésén még Császár-kupa-győztes lett a Vissel Kobével – Andrés Iniesta és Lukas Podolski oldalán. Villa azon kevesek egyike, akik elmondhatják magukról, hogy öt kontinensen is eredményesek voltak tétmérkőzésen.

A KISPADON
név/életkor/legismertebb klubja/utolsó klubja/válogatottság

Király Gábor,43, Hertha, Haladás, 108/0

Bűn lett volna kihagyni a magyar válogatott (Dzsudzsák Balázzsal együtt) szereplési rekorderét, aki karrierje vége felé végre kijutott egy nagy tornára. A Haladással nyitott és zárt, a vége nem lett dicsőséges, de emlékezzünk csak a szépre: bravúrok, legendás szürke melegítőalsó, Hertha-legendaság, Aston Villa, Crystal Palace, West Ham, Burnley, Bayer Leverkusen, 1860 München, Fulham, csodás pályaív volt!

Ezequiel Lavezzi, 34, Napoli, Hopej China Fortune, 69/1

Nem tartozott kora legjobb támadói, szélsői közé, de a Napoliban és a PSG-ben is megállta a helyét, majd 31 évesen elugrott Kínába légióskodni, hogy még ükunokájának se kelljen dolgoznia, lásd az évi tízmillió eurós nettó bért. A válogatottal olimpiai bajnok lett, 2014-ben majdnem világbajnok.

Tim Cahill, 40, Everton, Jamshedpur, 108/50

Sokan őt tekintik Óceániai legjobb labdarúgójának, noha Európában „csak” a Millwall és az Everton volt az osztályrésze, bár mindkét helyen megállta a helyét. Utóbbiba veteránként még visszatért egy könnyű kalandra, Kínában is megfordult, Indiából vonult vissza. Leginkább a válogatottból ismerjük, 2006-tól négy világbajnokságon is szerepelt, hazája első vb-gólját szerezte.

Peter Crouch, 38, Liverpool, Burnley, 42/22

Ugyan sokan csak robotos, nevetséges gólörömére emlékeznek, de a Liverpoolban 42, a Stoke Cityben 61, a Tottenhamben 24, a Portsmouthban 33 gólt vágott, láthattuk őt a 2006-os és a 2010-es vb-n is. Karrierje során 58 millió eurót fizettek érte, alighanem ő minden idők legjobb, két méter fölötti támadója. Hacsak – a nála amúgy egy centivel magasabb (202 cm), robusztusabb – Jan Koller le nem pipálja...

Luís Fabiano, 39, Porto, Vasco da Gama, 45/28

A brazil csatár nem nőtt ilyen magasra, de a válogatottban sokszor szerepelt, nyert Copa Américát és Konföderációs Kupát, a 2010-es vb-n három gólt lőtt. Kiheverte balul sikerült rennes-i kalandját, a Portóban és a Sevillában bizonyított, karrierje végén a kínai másodosztály gólkirálya lett. 2009-ben nem engedte el a Sevilla a Milanhoz, két évre rá a Sao Paulóhoz igazolt: 45 ezren várták a repülőtéren!

Daniele Bonera,38, Milan, Villarreal, 16/0

A squadra azzurra szürke védelmi mindenese volt 2001 és 2004 között a sokoldalú Bonera, olimpiai bronzérmes, majdnem Eb-szereplő 2004-ben, és az utolsó pillanatban maradt le a 2006-os és a 2010-es vébéről, illetve a kettő között rendezett kontinenstornáról. Nagyon sérülékeny volt ugyanis az egykori U21-es Eb-győztes, aki 2006 és 2015 között szolgálta a Milant; ma ugyanott segédedző.

Glen Johnson,35, Liverpool, Stoke City, 54/1

Minden idők egyik legjobb angol jobbhátvédje lehetett volna a West Ham neveltje, aki a Chelsea-ben is megfordult, no, és egyszer a rendőrségen is, mert nagyon el kellett lopnia egy WC-ülőkét. Úgy látszik, kevés volt a jutalom a két vb- és egy Eb-szereplésért, angol bajnoki címért, FA- és Ligakupa-aranyéremért...

EGYÉB HÍRESEBB VISSZAVONULT LABDARÚGÓK

név/nemzetiség/életkor/legismertebb klubja/utolsó klubja/válogatottság/egyéb

Jonas, brazil, 35, Benfica, Guarani, 12/3, brazil és portugál (2x) gólkirály

Danny, portugál, 36, Sporting CP, Marítimo, 38/4, 30 millió eurót fizetett érte a Zenit

Gareth McAuley, északír, 40, Rangers, 80/9, 2016-os Eb-résztvevő

Francisco Rodríguez, mexikói, 38, PSV, Lobos, 106/1, 3x vb-r.

Mark González, chilei, 35, Liverpool, Magallanes, 56/6, vb-r., Copa América-győztes

Reinaldo, brazil, 40, PSG, Brasiliense, a PSG tízmillió eurót fizetett érte 2003-ban

Dmitrij Szicsov, orosz, Marseille, Pjunik Jereván, 47/15, 2002-es vb-r., Eb-bronzérmes (2008)

Raffaele Palladino, olasz, Juventus, Monza, 35, 3/0, U19-es Eb-gy.

Florent Sinama-Pongolle, francia, 35, Liverpool, Saint-Pierroise, 1/0, U17-es vb-győztes, aranycipős és aranylabdás, BL-gy.

Emanuele Calaio, olasz, 37, Napoli, Salernitana, 2004-ben 4 millióért vette meg a Serie C-s Napoli

Sergio Pellissier, olasz, 40, Torino, Chievo, 1/1, 515 meccs a Chievóban, 139 góllal

Manu del Moral, spanyol, 35, Atlético Madrid, Rayo Majadahonda, 1/0, U20-as vb-ezüstérmes

Katlego Mphela, dél-afrikai, 35, R. Strasbourg, Royal Eagles, 53/23, vb-r., ANK-r. (3x)

Óscar Pérez, mexikói, 46, Necaxa, Pachuca, 57/0, Konföd. Kupa-gy., Arany-kupa-gy. (3x), vb-r. (1998, 2002, 2010), a Copa América ezüst- és bronzérmese

Josszi Benajun, izraeli, 39, Arsenal/Chelsea/Liverpool, Beitar, 102 (rekord)/24

Siyabonga Nomvethe, dél-afrikai, 42, Udinese, AmaZulu, 81/16, 4x ANK- és 2x vb-r.

Ruben Schaken, holland, 37, Feyenoord, HBS, 7/2

Stijn Schaars, holland, 35, PSV, Heerenveen, 24/0, U21-es Eb-gy., vb-ezüstérmes, Eb-r.

Arnold Kruiswijk, holland, 35, Anderlecht, Vitesse, 2x U21-es Eb-gy.

Malik Fathi, német, 36, Szpartak Moszkva, Baleares, 2/0

Mikel Alonso, spanyol, 39, Sociedad, Real Unión, 2012-ben visszavonult két évre, Xabi Alonso testvére

Teko Modise, dél-afrikai, 37, Orlando Pirates, Cape Town, dél-afrikai, 55/10, vb-r., Konföd. Kupa-r.

Benoit Trémoulinas, francia, 35, Dinamo Kijev, Sevilla, 5/0, El-gy. (2x), 2016 óta sérült

Jonathan Walters, ír, 36, Ispwich, Burnley, 54/14, Eb-r. (2x)

Younes Kaboul, francia, 33, Tottenham, Watford, 5/1, a karrierje során 32.5 millió eurót fizettek érte

Miguel Britos, uruguayi, 34, Napoli, Watford

James Morrison, skót, 33, West Bromwich, 46/3, volt angol U-vál.

Cristián Díaz, argentin, 33, Vasas, Concepcion FC

Victor Anichebe, nigériai, 31, Everton, Pejcsing BSU, 11/1, olimpiai ezüstérmes

Ken Ilsö, dán, 33, Bochum, Adelaide United, vál. kerettag volt, kábítószer-használat miatt eltiltva

Gabriel Agbonlahor, angol, Aston Villa, 33, 3/0, 12 PL-idény a Villával

Rob Green, angol, 39, Chelsea, 12/0, vb- és Eb-r., 638 profi mérkőzés

David Lafata, cseh, 38, Sparta Praha, 41/9, 6x cseh aranycipős, a liga gólrekordere, 2x Eb-r.

Ján Durica, szlovák, 39, Lok. Moszkva, Dukla Praha, 91/4, vb- és Eb-r.

Volkan Demirel, török, 38, Fenerbahce, 62/0, 17 idény a Fenerben, Eb-bronzérmes

Sabri Sarioglu, török, 35, Galarasaray, Göztepe, 44/1, 15 idény a Galatában, Eb-bronzérmes

Anderson, brazil, 33, Manchester United, Demirspor, 9/0, az MU 30.5 millió eurót adott érte a Portónak, olimpiai bronzérmes, az U17-es vb aranylabdása, Copa América-gy., BL-gy.

Artem Fedeckij, ukrán, 34, Sahtar Doneck, Karpati Lviv, 53/2, UEFA-kupa-gy., Eb-r.

Tom Högli, norvég, 35, FC Bruges, Tromsö, 49/2, szerepelt Lappföld válogatottjában is

Frode Kippe, norvég, 41, Liverpool, Lilleström, 8/0

Kjetil Waehler, norvég, 43, Wimbledon, Sogndal, 31/1, ez a harmadik visszavonulása

Björn Helge Riise, norvég, Fulham, Sogndal, 35/1, El-ezüstérmes, John Arne Riise testvére

Dariusz Dudka, lengyel, 36, Auxerre, Lech Poznan, 65/2, vb-r., Eb-r. (2x)

Jakub Wawrzyniak, lengyel, 36, Panathinaikosz, GKS Katowice, 49/1, Eb-r. (3x)

Igor Gyenyiszov, orosz, 35, Zenit, Lok. Moszkva, 54/0, vb- és Eb-r.

Hadnagy Attila, magyar, 39, Sepsi OSK, ma a Sepsi ügyvezető igazgatója

Oszama Havszavi, szaúdi, 35, Anderlecht, al-Vahda, 138/7, vb-r.

Aaron Hughes, északír, Aston Villa, Heart, 112/1, 455 PL-meccs kiállítás nélkül védőként, Eb-r.

Jonathan Spector, amerikai, 33, Manchester United, Hibernian, 36/0, vb- és Konföd. Kupa-r., Arany-kupa-gy.

Sebastian Ramhorn, svéd, 23, Kalmar, ikertestvérével, Johannal egyszerre vonult vissza ugyanabból a csapatból, szintén súlyos térdsérülés miatt!

Markus Rosenberg, svéd, 37, Ajax, Malmö, 33/6, vb-r., Eb-r. (2x)

Steve von Bergen, svájci, 36, Hertha, Young Boys, 50/0, vb-r. (2x), Eb-r.

Tranquillo Barnetta, svájci, 34, Bayer Leverkusen, St. Gallen, 75/10, vb-r. (3x), Eb-r. (3x)

Marc Janko, osztrák, 36, Porto, Lugano, 70/28, osztrák gólkirály és Év játékosa, Eb-r.

Nastja Ceh, szlovén, 41, FC Bruges, Drava Ptuj, 46/6, 2002-es vb-r.

Szasa Ilics, szerb, 42, Partizan Beograd, szerb (8/0), szerb és montenegrói (17/3) és jugoszláv (12/0) válogatott is volt, 11x szerb bajnok, vb-r.

Nathan Bernardes Soares, brazil, 20, Milan, tavaly otthagyta a Milant, hogy DJ-nek álljon

Cristián Munoz, argentin, 42, Boca Juniors, Universidad de Concecpión, Libertadores-kupa-gy. (2x), U20-as vb-gy., utolsóként vonult vissza azok közül, akik valaha is egy csapatban futballoztak az argentin legendával, Diego Maradonával