Cseh csodagyerekből klublegenda – ő az Avalanche örökös 23-asa

Milan Hejduk a családja körében

A LEGNAGYOBB ELISMERÉS

„Ez a legnagyobb egyéni elismerés, amit az egész pályafutásom alatt kaptam. Nagyon különleges érzés!” – mondta elérzékenyülve a ceremónián Hejduk, és akkor itt álljunk is meg egy pillanatra.

A még mindig csak 41 esztendős korábbi kiváló jobbszélső ugyanis tudniillik a valaha volt egyik legnagyszerűbb cseh jégkorongozó, s mint ilyen, az alábbi, viszonylag menő eredménylistával rendelkezik: 1994-ben az év újonca Csehországban, az NHL-ben 1999-ben az év újonccsapatának tagja, háromszoros All Star-válogatott, 2003-ban a liga legjobb plusz-mínusz-mutatóval bíró játékosa, gólkirálya, asszisztkirálya egy személyben. És ezek tényleg „csak” az egyéni díjak, mert csapaszinten aztán végképp az elit elitjei közé tartozik: Stanley-kupa-győztes, valamint a csehek aranycsapatának meghatározó tagjaként olimpiai bajnok, olimpiai és világbajnoki bronzérmes... Szóval ha Hejduk szerint még ezeknél is nagyobb dolog az, hogy visszavonultatták a mezét, akkor az nagyjából mindent elmond az elismerés jelentőségéről.

Mondjuk, ha megnézzük, micsoda elit társasághoz csatlakozott, akkor halkan hümmögünk, hangosan csettintünk, és még hangosabban mondogatjuk: így azért érthető a dolog. A cseh fenomén 23-as meze ugyanis a hatodik, amelyet a coloradói franchise nyugdíjaz, öt elődje pedig – időrendben – a következő: Joe Sakic, Peter Forsberg, Patrick Roy, Adam Foote, és Ray Bourque – talán hallottak már róluk...

RÁADTÁK, RAJTA RAGADT

Milan Hejduk természetesen még az egykori Csehszlovákiában látta meg a napvilágot 1976. február 14-én, az Elba partján fekvő kisvárosban, Ústi nad Labemben, itt is kezdett el jégkorongozni, majd átkerült a 200 km-rel arrébb fekvő Pardubicébe, ahol rögtön első felnőttszezonjában elnyerte az év újonca címet. Az elismerésnél is jóval nagyobb eredmény volt, hogy ennek köszönhetően felfigyeltek rá a tengerentúli játékosmegfigyelők, így már 1994-ben, 18 évesen draftolta őt az Avalanche jogelődjének számító Quebec Nordiques – igaz, ahogy az még abban az időben gyakran előfordult az európai és a posztszovjet országok játékosaival, csak viszonylag későn, az újoncbörze negyedik körének 87. helyén foglalták le a játékjogát. Más kérdés, a Nordiques aztán egy szezonnal később be is fuccsolt és átköltözött Coloradóba...

Az „odaát” egyre ígéretesebb számokat produkáló fiatalembert azonban mindez nem különösebben zavarta: Hejduk még négy évig, az 1998–1999-es szezonig a Pardubicéban pallérozódott tovább, ami rendkívül jót tett neki: mielőtt végleg átment volna Denverbe, már a csehek történelmi, első és mindmáig egyetlen olimpiai bajnoki aranyérmével a zsebében (1998) és cseh bajnokként, önbizalomtól duzzadva érkezett meg első coloradói edzőtáborába. Ahol aztán: „rám adtak egy 23-as mezt, és valahogy rajtam ragadt...”.

Szóval valahogy így kezdődött minden.

EGY PÁLYAFUTÁS, EGY CSAPAT

A zöldfülű klubnál akkor még nem tudhatták, hogy a Sziklás-hegység lábainál éppen egy igazi szupercsapat van épülőben – méghozzá a komplett NHL-történelem egyik legzseniálisabb együttese. Igaz, hogy az Avalanche-nél ekkor már olyan korszakos egyéniségek játszottak, mint a két csatáristen, a csapatkapitány Joe Sakic és Peter Forsberg, a védelemben Adam Foote, a kapuban pedig minden idők egyik legjobbja (és legőrültebbje), Patrick Roy; de a kirakós előbb Hejduk érkezésével, majd a Boston Bruins kapitánya, Ray Bourqe (és a szezon utolsó harmadában Rob Blake) leigazolásával lett teljes 2001-ben.

Akinek megadatott, hogy láthatta játszani „Azt A Coloradót”, az pontosan tudja, maga volt a csoda, aki pedig nem... nos, az kezdje el szépen feltúrni az internet és a videomegosztók bugyrait archív felvételek után, mert ez az Avs tényleg a hokitörténelem egyik legnagyszerűbb brigádja volt. És hogy ez nem holmi hagymázas ömlengés részünkről, az tavaly, úgymond, hivatalosan is bebizonyosodott: a liga centenáriumi évében az NHL 100 esztendejének 20 legjobb csapata közé választotta.

Visszatérve Hejdukra: a cseh klasszis hamar felnőtt a kis túlzással már akkor legendának számító társaihoz, második idényében 99 meccsen 81 pontot szerzett a főcsoport-döntőig menetelő Avsnél, az aranyszezonban pedig pont per meccs átlagot hozott a nagydöntőben végül a New Jersey Devilst hétmeccses thrillerben legyőző, így a franchise első és egyetlen Stanley-kupa-sikerét elhódító coloradóiaknál.

A cseh ikonnak azonban egyénileg még ezt követően is volt feljebb: a 2002–2003-as idényben gyakorlatilag a liga totális egyeduralkodójává vált, 89 meccsen 103 egységig jutott, ezzel ő lett a gól- és asszisztkirály is egyszerre, végleg beírva magát a legnagyobbak közé.

Milan Hejduk teljes tengerentúli pályafutását az Avalanche-nek szentelte: mind a 14 NHL-szezonját a Coloradónál húzta le, 1132 meccsen 881 pontot szerzett, nincs olyan játékos, aki nála többször viselte volna a klub mezét. Ezt természetesen a franchise is díjazta: csodálatos pillanat volt, amint a január 9-i, természetesen telt házas ceremónián a családjával a jég közepén, a vörös szőnyegen reflektorfényben szipogó csatár mezét a közönség szűnni nem akaró ovációja közepette húzták fel a mennyezetre, s egykori játékostársa és jó barátja, az azóta a klub igazgatójaként tevékenykedő Sakic ölelte át először, hogy gratuláljon neki...