Vince Carter remekelt, elbukott Sacramentóban a Cavs

Charlotte Hornets–Boston Celtics 91–102

Tatum kellett a végén. Ismét a korábbi sikereket eredményező védekezését hozta a Boston, támadásban Kyrie Irving (21 pont, 8 gólpassz) és Al Horford (20 pont, 8/11 mezőnyből, 4/6 tripla) húzta a szekeret, de a harmadik negyedben jött egy hullámvölgy és a félidei 16 pontos előny teljes egészében elillant. A záró etapban aztán a két vezér mellé fellépett az újonc Jayson Tatum is, az ő sebessége pedig már sok volt a Charlotte-nak, volt alley-oopja, gyors indításból zsákolása, voltak büntetői és egymaga tíz pontot szerzett ebben a kulcsfontosságú időszakban. Ez döntőnek bizonyult, a Hornetsnek nem akadt válasza, így bár a harmadik negyed megingása miatt szorosabb lett a vége a vártnál, hozni tudta a kötelezőt Brad Stevens alakulata – most rangadóra készülhet, back-to-back fogadja a Houstont.

Egy jó negyede volt a Charlotte-nak. A nagyszünet előtt elsősorban védekezésben voltak komoly gondjai a hazai együttesnek, ám a harmadik játékrészben 7/23-as mezőnymutatón tartották a Bostont Howardék, így visszajöttek a meccsbe. A záró etapban aztán ezen az úton haladtak volna tovább, Irving „bekerítése" és lassítása volt a fő cél, a megnyíló területeket viszont kiválóan használta ki Tatum, így ez nem bizonyult sikeres receptnek. Összességében egy másodpercig sem vezetett a Hornets ezen az estén, Walkernek 22 dobás kellett a 24 ponthoz, Howardot támadásban eltüntette a nagyon agresszíven védekező Baynes, más pedig egyáltalán nem tudott alkotni, a 36.8 százalékos mezőnymutató végül nem bizonyult elégnek a sikerhez.

A Hornets legjobb dobói: Walker 24/12, Williams 13/3, Kidd-Gilchrist 13
A Celtics legjobb dobói: Irving 21/9, Horford 20/12, Tatum 18

Indiana Pacers–Dallas Mavericks 94–98

Fordított szereposztás. A Dallastól azt szokhattuk meg idén, hogy ha szorosan alakul a végjáték, akkor jó eséllyel kikap, ha magabiztosnak tűnő előnye van a negyedik negyedben, valószínűleg akkor is kikap, idegenben pedig különösen igaz mindez, hiszen sorozatban nyolc vereségnél járt a társaság vendégként. Ezúttal azonban fordult a kocka, ugyan öt perccel a vége előtt még hat ponttal vezetett a Pacers, a meccset egy 14–4-gyel zárta le a Mavs – gyakorlatilag mindenki hozzászólt, majd az utolsó bő fél percben, 94–94 után Barnes küldött a helyére egy büntetőt, Stephenson eladott labdájából az újonc Dennis Smith Jr. dobott clutch kosarat, Collison elrontott hármasa után pedig Ferrell állította be a végeredményt. A siker kulcsa a hidegvér mellett az ismét jól záró védekezés volt, sikerült lelassítaniuk az Indianát (akik nem dobtak rosszul, csak keveset) és a saját szájízük szerint alakítani a ritmust, emellett 50 százalék felett céloztak mezőnyből, így back-to-back sikert könyvelhettek el.

Hiányzott Oladipo. A Pacers térdsérüléssel bajlódó vezérét másfél órával a meccs előtt tette parkolópályára a hazai alakulat, majd azt is bejelentette, hogy a Bulls ellen sem fog játszani – pedig most is borzasztóan hiányzott a játéka, a sebessége és a pontereje. Nélküle egyáltalán nem tudott rohanni az Indiana (három pont leindításból) és nem tudta diktálni a tempót, a helyén kezdő Lance Stephenson ugyan nagyon sokoldalú volt (16 pont, 7/12 mezőnyből, 15 lepattanó, 5 gólpassz), de sem ő, sem más nem tudta pótolni Oladipót, ráadásul az utolsó öt percben borzalmas támadójátékot mutattak be, ami végül a vereségükhöz vezetett. Márpedig sok idejük nincs, mert szombat hajnalban a kiváló formában lévő Chicagóhoz látogatnak.

A Pacers legjobb dobói: Turner 16/3, Collison 16/6, Stephenson 16/6
A Mavericks legjobb dobói: Nowitzki 15/3, Barnes 13/3, Ferrell 13/6

Atlanta Hawks–Washington Wizards 113–99

Az első győzelmi sorozat. Az idei szezon során először tudott egymás után két mérkőzést megnyerni a ligautolsó Atlanta, méghozzá ismét komoly tűzerőt felvonultatva – Schröder volt a vezér, Ilyasova és Belinelli a két fő fegyver, de rajtuk kívül még hárman jutottak tíz pont fölé és a 28 gólpassz, valamint a 16 támadópattanó is sokat segített. Ennek végül a negyedik negyedben lett meg az eredménye, a játékrész elején egy 11–2-es rohammal meglépett a Hawks és innentől már be is osztotta ezt az előnyt, végül 35-23-ra nyerte ezt az időszakot – a hajrá nagyon simán alakult, volt 18 pont is a távolság. Mike Budenholzer alakulata most már meccsek óta egész jól néz ki, egy újabb győzelemmel elkerülhetne az utolsó helyről, ráadásul a hírek szerint Dewayne Dedmon folytathatja a kosárlabdát, január első felében visszatérhet.

A kötelezők nem mennek. Karácsonykor nagy győzelmet aratott a Boston ellen a Wizards, ám ahogy azt már megszokhattuk, a papíron kötelező meccset ezúttal sem tudta behúzni – jelenleg csak 9–10-re áll az 50 százalék alatt álló csapatokkal szemben, ez a fő gond náluk az idei szezonban. Scott Brooks bízott az alapvetően magasabb és erősebb szerkezetében, de így is elvesztették a lepattanózást, majd amikor a negyedik negyedben három hátvédes felállásra váltott, az is a Hawksnak feküdt jobban – a tréner szerint nagyon rosszul védekeztek, lassúak voltak, ráadásul úgy tűnt, hogy a hazaiak jobban is akarták ezt a győzelmet. Az esetükben talán jó hír, hogy az élcsapatnak számító Houstonnal és a kiváló formában lévő Chicagóval találkoznak még a héten...

A Hawks legjobb dobói: Schröder 21/3, Ilyasova 20/9, Belinelli 19/6
A Wizards legjobb dobói: Beal 20/6, Morris 18/6, Porter 15/3

Chicago Bulls–New York Knicks 92–87

Megharcolt érte a Bulls. Ez nem a hazaiak meccse volt, az első félidőben már tizenöt pontos hátrányban is voltak és végig futottak az eredmény után, mielőtt a negyedik negyedben végül sikerült fölénybe kerülniük. 86–86-nál, három perccel a vége előtt Holiday kiegyenlített és itt megtört a jég, a támadásban kis túlzással már csak vegetáló (az utolsó öt és fél percben összesen három pontot szerző...) Knicks képtelen volt reagálni, Dunn megtalálta a palánk alatt Markkanent, majd Jack elrontotta az egyenlítőnek szánt büntetőt, hogy aztán az említett Dunn viszont 7.8 másodperccel az órán ne hibázzon a vonalról. A Bulls pocsék támadójátékot mutatott be ezen az estén, egyetlen jól dobó játékosa sem akadt, Nikola Mirotic négy pontja jelzésértékű, de így is be tudta húzni a találkozót, ami szintén az - már a keleti „alsóház” élén vannak Portisék, igaz, innen komoly lépés lenne elérni a középmezőnyt.

Nincs változás. Ugyan sokáig úgy tűnt, hogy végre nyerhet egy meccset idegenben a New York, a negyedik negyed közepén teljesen összeomlott a társaság – végül mindössze négy triplát süllyesztettek el csapatszinten, ez volt a legnagyobb különbség (a Bulls 10-et) amellett, hogy náluk sem akadt egyetlen igazán kiemelkedő teljesítmény sem. Az elég alacsony színvonalú összecsapás után 50 százalékos mérleggel utazhatnak tovább San Antonióba, ahol szintén nem mellettük szólnak az esélyek – pokoli hetek várnak a csapatra, most eldől, hogy valójában lehet-e esélyük a rájátszásra.

A Bulls legjobb dobói: Dunn 17/3, Markkanen 12/6, Lopez 11, Holiday 11/9
A Knicks legjobb dobói: Porzingis 23/3, Lee 17/9, Jack 11

Minnesota Timberwolves–Denver Nuggets 128–125 – hosszabbítás után

Jimmy Butler döntött. Ezen a meccsen egyértelműen a pihentebb és otthon játszó Minnesota diktált, volt már 19 pontos előnye is a gárdának és három perccel a negyedik negyed vége előtt is vezetett még kilenc egységgel, úgy tűnt, hogy behúzza a rangadót. A Denver azonban felszívta magát és hosszabbításra mentett, ahol már sem a megsérülő Jeff Teague, sem a kipontozódó Karl-Anthony Towns nem segíthetett a Minnyn, megtette ezt viszont Jimmy Butler: a nyáron érkező swingman a csapat 14 pontjából 12-t dobott a ráadásban, a „maradék" kettőt az ő gólpasszából szerezte Jamal Crawford, nem túlzás kijelenteni, hogy egymaga hozta le ezt az időszakot. A végén ugyan elrontott egy büntetőt, de a Nuggets nem tudott élni az eséllyel, így a Wolves mégis behúzta a derbit, Butler (39 pont, 10/20 mezőnyből, 16/18 büntető) mellett Gibson és az 5/8 triplát beverő Wiggins emelhető ki, a gárda pedig ezzel a sikerrel megerősítette nyugati negyedik helyét – 19–6-ra állnak a konferencia ellen és 7–1-re a divízióban, ráadásul zsinórban ötödik győzelmüket aratták.

Back-to-back nem működött a védekezés. Az előző három találkozón egyaránt ízekre szedte az aktuális ellenfél játékát a Nuggets, a back-to-back második felén viszont ez most nem sikerült – az első félidőben 71 pontot kaptak, nem nagyon volt miről beszélni. Ezt csak extra támadójátékkal tudták ellensúlyozni ők is, ezzel tudtak visszajönni és végül nagyot harcolva hosszabbításra menteni, de ott egy dobással rövidnek bizonyultak, így elbukták a rangadót. Érdemes kiemelni a back-to-back második felén 46 percet játszó és egyedüli irányítóként is hatékonyan dolgozó (21 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz, 1 eladott labda) Jamal Murrayt, de rajta kívül még hárman jutottak húsz pont fölé, a kiváló egyéni teljesítményekkel tudták szoros csatára kényszeríteni a Minnesotát.

A Timberwolves legjobb dobói: Butler 39/9, Wiggins 21/15, Gibson 20
A Nuggets legjobb dobói: Barton 28/12, Lyles 23/12, Jokics 22/3

New Orleans Pelicans–Brooklyn Nets 128–113

Rondo franchise-rekordja. Igazi hamisítatlan Rondo-show-t láthattunk ezen a találkozón, a Pelicans irányítója ugyanis bár megállt két pontnál, egymaga 25 (!) gólpasszt osztott szét, ami egészen brutális teljesítmény, karriercsúcs és egyben franchise-rekord – az már csak hab a tortán, hogy mindezt harminc játékperc alatt hozta, nem tartott sokáig (ezt és a húsz Pelicans-mezben lejátszott meccset tekintve sem), hogy beírja magát a klub történelmébe. Az ihletett napot kifogó irányítónak persze kiváló célpontjai voltak, Anthony Davis (33 pont, 4/4 tripla, 11 lepattanó, 6 blokk), DeMarcus Cousins (27 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz), E'Twaun Moore (20 pont, 4/5 tripla) és Jrue Holiday (23 pont, 10/17 mezőnyből) is remekelt, a gárda összességében bőven 50 százalék felett célzott és már a nagyszünetig eldöntötte a győztes kilétét – addigra 23 pont volt közte, nem nagyon maradtak kérdések. Az egyetlen izgalom már csak az volt, hogy Rondo megdönti-e Chris Paul 22 gólpasszos csúcsát és amint ez megtörtént, állva tapsolta őt a publikum – gálaesttel hangoltak a Dallas elleni találkozóra.

Partner volt a Nets. Nem nagyon nehezítette meg Rondo és a Pelicans dolgát a vendégcsapat, Kenny Atkinson szerint a védekező mentalitás most teljes mértékben hiányzott náluk, így pedig nem lehetett esélyük a győzelemre. Nik Stauskas 7/10 triplája azért jól mutat és a harmadik negyedben egy 17–0-s rohammal a cseresor adott egy halvány reményt nekik, de aztán a New Orleans rendezte a sorokat és a még így is tetemes előnyére építve válaszolni tudott – szombat hajnalban Miamiban folytatják idegenbeli túrájukat.

A Pelicans legjobb dobói: Davis 33/12, Cousins 27/6, Holiday 23/9
A Nets legjobb dobói: LeVert 22/9, Stauskas 21/21, Acy 18/12

Oklahoma City Thunder–Toronto Raptors 124–107

Most ennyire volt erő a Raptorsban. Az előző esti dallasi vereség után csak egy jó kezdésre futotta a Torontótól, az első negyedben még 38 pontot dobtak a vendégek, aztán szép fokozatosan „alulra" kerültek és érvényesítette akaratát az OKC. A Lowry, DeRozan páros 7/26-ot hajított mezőnyből, ezúttal Ibaka sem tudott segíteni, egyedül Valanciunas közelijei és Miles 6/12 triplája emelhető ki pozitívumként – a lepattanózást 52–34-re vesztették el, kaptak 18 pontot leindításból és nagyjából a harmadik negyed végére el is dőlt, hogy vereséget szenvednek. Az első félidőben bemutatott 23–2-es rohamra büszkék lehetnek, de Dwane Casey szerint sem most, sem a Mavs ellen nem érdemeltek győzelmet, szombat hajnalban, a Hawks elleni hazai derbin viszont muszáj lesz javítaniuk.

Száguld a Thunder. Ugyan komoly gödörbe került az első félidőben a hazai csapat, fejben nem ingott meg és felállt a 23–2-es mélyütésből – a nagyszünetben már vezetett Billy Donovan alakulata, a második félidőben pedig egyértelműen fölényben játszott. Russell Westbrook (30 pont, 8 lepattanó, 13 gólpassz) mellett Paul George (33 pont, 7/10 tripla) is megállíthatatlan volt, Carmelo Anthony (8/15 mezőnyből, 4-4 lepattanó és gólpassz) és Steven Adams (8/9 mezőnyből, 9 lepattanó, 4 labdaszerzés) is hozta, amit kell, az OKC pedig sorozatban hatodik győzelmével 12–3-ra áll decemberben – óriási lépésekben zárkózik felfelé és üldözi a Minnesotát.

A Thunder legjobb dobói: George 33/21, Westbrook 30, Anthony 18, Adams 18
A Raptors legjobb dobói: Miles 20/18, Valanciunas 16, DeRozan 15

Sacramento Kings–Cleveland Cavaliers 109–95

Blama. Nem sikerült javítania a Cavsnek a GSW elleni karácsonyi vereség után, ugyanolyan pontatlan és gyenge támadójátékkal rukkolt elő az együttes, mint akkor. LeBron James ugyan hozott egy tripla-duplát (16 pont, 10 lepattanó, 14 gólpassz), de csak 6/17-et dobott mezőnyből és ez jelentette a fő problémát, ugyanis nem volt, aki kosarat szerezzen – Love 23 pontján és Smith 5/7 tripláján kívül semmi jó dolog nem történt a Clevelanddel támadásban, ez pedig Sacramentóban sem fért bele. Különösen a negyedik negyedre fogyott el a lendület, amikor nem hogy közelíteni nem tudtak Jamesék, de tovább nyílt az olló és nagyjából három perccel a vége előtt el is dőlt, hogy lefőtt a kávé – hétvégén a Jazz otthonába látogat a gárda, ahol már javítania kell, mert ismét két meccs a lemaradása a Bostonhoz képest.

Felállva tapsolták Air Canadát. Messze legjobb meccsét játszotta idén a nyáron Sacramentóba igazoló Vince Carter, ugyanis a már 40 éves veterán 24 pontot szórt 10/12-es mezőnymutatóval, 4/5 triplával, közte több fontos kosárral a negyedik negyedben. Vele senki nem tudott mit kezdeni a Cavs részéről és húsz másodperccel a vége előtt felállva tapsolta a sacramentói közönség, amikor lejött a pályáról –mellette Willie Cauley-Stein (17 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) és Bogdan Bogdanovics (16 pont, 6/9 mezőnyből, 8 gólpassz, 4 labdaszerzés) villogott leginkább, de a vezér és a sztár vitathatatlanul Air Canada volt ezen az estén. Érdekesség, hogy WCS és Bogdanovics szintén a kispadról érkezett, mert Dave Joerger alacsony szerkezetű kezdőt rakott össze, így karrierje során először került be az első ötösbe Malachi Richardson és Frank Mason is.

A Kings legjobb dobói: Carter 24/12, Cauley-Stein 17, Bogdanovics 16/9
A Cavaliers legjobb dobói: Love 23/9, James 16, Smith 15/15

Golden State Warriors–Utah Jazz 126–101

Pusztító harmadik negyed. Az első félidőben igencsak akadozott a hazaiak gépezete, nagyszünetig mindössze 48 pontot raktak a táblára, ugyanakkor a védekezésük most is rendben volt, hiszen még így is vezettek. A GSW-nél idén többször erős harmadik negyedben aztán beindult Durant (21 pont, 6 pattanó, 4 gólpassz, 3 blokk), két nagy zsákolással felpörgette csapatát, és 20 pont fölé hizlalták az előnyt – a negyedik negyedben a húzóemberek már nem is nagyon játszottak. Green 25 perc alatt ismét flörtölt a tripla duplával (14 pont, 8-8 pattanó és gólpassz), a cseresorból Young, McCaw, Casspi, Iguodala, Bell és West is remekelt – a hazaiak emellett annak is örülhettek, hogy Pacsulia visszatért, Curry pedig valószínűleg még az idei naptári évben teszi meg ugyanezt.

Egy félidő volt a Jazzben. A mérkőzés elején szépen alkalmazkodott ellenfele stílusához a Jazz, jól védekeztek, igyekeztek lassítani a játékot, és ebben akkor partner volt a GSW is. Amikor azonban üzemi hőmérsékletre melegedett a hazaiak támadójátéka, azt nem tudták lekövetni egyik oldalon sem: védekezésben nagyon hiányzott Rudy Gobert, támadásban pedig most besült Mitchell (6/17 mezőnyből, 3 gólpasszra 3 eladott labda), innentől kezdve nem járt jól a labda, nem voltak meg a megszokott helyzetek, ebből jött ki egy 6/23-as triplázás, amivel manapság már kevés helyen lehet nyerni.

A Warriors legjobb dobói: Durant 21/6, McCaw 18/3, Thompson, Young 15/9-15/9
A Jazz legjobb dobói: Hood 26/6, Mitchell 17/3, Favors 17

Los Angeles Lakers–Memphis Grizzlies 99–109

Megtört a jég? Utolsó öt meccséből négyet vesztett el a Grizzlies, köztük néhány nehezen emészthetőt, például a 24 órával korábban Phoenixben, most viszont a végig szorosan alakuló mérkőzés negyedik negyedét egy 13–3-as rohammal kezdték és nem is néztek vissza. Marc Gasol ezúttal keveset vállalt támadásban, hátul viszont jól játszott (11 pont, 9 pattanó, 5 gólpassz, 3 blokk), a támadójátékot Tyreke Evans intézte: 32 pontot szórt, kiharcolt 15 büntetőt, 7-7 pattanót és gólpasszt jegyzett, rá nem volt válasza a hazaiaknak. Mellette az erőcsatár Martin (20 pont, 8 pattanó) lejátszotta Kyle Kuzmát, a kispadról pedig Deyonta Davis majdnem hibátlan dobásokkal jutott el 14 pontig. A Memphisnél ezzel talán átszakadt egy lelki gát, kell is a mentális erő a következő, Warriors elleni mérkőzésre.

Ez nem az idei Lakers volt. Nincs egyszerű szezonja Lonzo Ballnak, de az látszik, hogy amikor nincs a csapatban, akkor vannak gondok a játékszervezéssel. A vállsérülés miatt hiányzó irányító nélkül borzasztóan akadozott a rendszer, mindössze 14 gólpasszt osztottak ki, ennek legfőbb vesztese Kyle Kuzma volt, aki egy 4/24-es (közte egy 1/11-es tripla) mutatóval végzett, vastagon benne volt a 8/28-as triplázásban. Ingram hiába támadta a gyűrűt, 5/11-gyel büntetőzött és 4 gólpasszára 5 eladott labda jutott, messze volt a hatékonytól, a kezdőbe kerülő Jordan Clarkson pedig kintről ugyan jól tüzelt, de így nem nagyon maradt játékkreáló a Los Angeles második vonalában, ez pedig a negyedik negyed elején visszaütött. A Lakers zsinórban negyedik buktáját nyelte be, és a Clippers ellen sem ők az esélyesek.

A Lakers legjobb dobói: Ingram 23, Clarkson 22/15, Caldwell-Pope 16/3.
A Grizzlies legjobb dobói: Evans 32/6, Martin 20, Harrison 15.