Világbajnok súlyemelőnk háromezer ember előtt lopta el a dél-afrikai show-t

„Az Arnold Classic-sorozatról bevezetőként mindenképpen tudni érdemes, hogy az erősemberek közül egy szelektált körnek van lehetősége elindulni, lévén ez meghívásos verseny. A világ legjobbjait keresik és találják meg, és mivel nemcsak egy versenyről, hanem egy showműsorról is beszélünk, nem elég, ha valaki erős és jó. Tudni kell kommunikálni, egy kicsit szerepelni, jó értelemben véve eladni magunkat, hiszen nagy a médiaérdeklődés és a nézőközönség. A névadó Arnold Schwarzenegger pedig akármihez nem adja a nevét: kikötötte, hogy ennek kell a legnehezebb versenynek lennie. Ennek megfelelően találták ki a számokat, amelyek nehézségi fokban a sportági világbajnokságnak megfelelő World's Strongest Man fölé vannak belőve. Csak viszonyításképpen mondom: lengő súlyban itthon héromszáznyolcvan-négyszáz kilogramm az induló súlyhatár, a World’s Strongest Manen már négyszázötven, az Arnold Classicon viszont ötszáz kilogramm. Előttem egy magyart hívtak meg, én az idén már kettőn is rajthoz állhattam. Az afrikai versenyen a tizenkét fős mezőnyben a hatodik helyen végeztem, az ázsiai viadalon, amelyet Hongkongban rendeztek meg, a még erősebb mezőnyben nyolcból a hetedik lettem. Sajnos kisebb sérülést szenvedtem, és a szeptember végi, európai versenyről így most lemaradtam.”

A dél-afrikai viadalon, május 28-án Nagy Ákos háromezer néző előtt kérte meg a párja kezét, a szervezők pedig már most meghívták őt a jövő évi versenyre.

„Egész nap sokan követik figyelemmel a többórás küzdelmünket, de sok minden egyebet is, hiszen ez óriási rendezvény, különféle sportágak versenyeivel. Viszont az utolsó számra bemegyünk a nagyszínpadra, ahol legalább tíz kamera forog és a fő attrakciót a testépítők gálája jelenti. Több ezer néző a helyszínen, az első sorokban több tucatnyi díszvendég, élükön Arnold Schwarzeneggerrel. Mi vagyunk ilyenkor a fő betétprogram, de a show amúgy az övék. Mondjuk Dél-Afrikában a lánykéréssel ezt nekem sikerült egy kicsit ellopnom tőlük. És nem is került sokba. Csupán egy üveg borba, hogy a szpíkertől húsz másodpercre elkértem a mikrofont. Először persze szabadkozott, de amikor elárultam neki, hogy mire készülök, már belement.”

A tatabányai sportember érzi még magában az erőt a folytatásra, de tisztában van vele, hogy a teste jelzéseit figyelembe kell vennie.

„Nagyszerű készítmények állnak a rendelkezésemre, az orvosi háttér már nagyon komoly szinten áll, a szervezetem jól reagál a rehabilitációra. Viszont egyre sűrűbben, szinte folyamatosan jönnek a sérülések, mert az én százharminc kilós testsúlyom ehhez a sporthoz nem túl meggyőző. Azért itt több száz kilókat emelünk, mozgatunk, cipelünk, ez nem tréfadolog. Hol a bicepszemet kell visszavarrni, máskor porcleválás miatt kell megműteni, a szakadásokat, húzódásokat nem is számolja az ember, azzal megtanul együtt élni, sokszor edzeni és versenyezni. Nyolc-tíz nagyon komoly viadalt rendeznek évente, és bizony eljön az ember életében az a pillanat, amikor tudnia kell abbahagyni. Amikor elérkezik arra a határra, hogy már ne a saját egészségét veszélyeztesse valami maradandó károsodással. Úgy tervezem, hogy még egy szezont végigcsinálok, és akkor negyvenévesen befejezem. Jövő májusban elmegyek az afrikai Arnold Classic-ra, ha már olyan mély nyomokat hagytam magam mögött az idén. Különben meg 1997-ben ott lettem kétszeres junior világbajnok, tehát kedvelem a helyet, és úgy látszik, hogy a hely is kedvel engem. Aztán lesz még pár verseny a nyáron, tatabányaiként pedig stílszerűen a Bányász-napon tekintem befejezettnek életem versenysportos részét.”

Nagy Ákos súlyemelőként hozzászokott az extrém edzésmunkához, ezen az erősemberek közé csöppenve sem változtatott.

„Hasonló az edzésmunkám, mint súlyemelőként, bár itt a versenyek több órán keresztül tartanak, ami jobb állóképességet kíván, és teljesen másfajta mozgásokat is végzünk. De közös még mindkettőben, hogy az étkezésünkre és a tápanyagszükségletünkre kiemelten figyelnünk kell. Ezért külön öröm számomra, hogy a támogatóim között tudhatom a vezető táplálékkiegészítő-gyártó BioTechUSA-t, amelynek a termékskáláján minden olyan dolgot megtalálok, amire szükségem van. És nemcsak a fizikai erőállapot fenntartására vagy növelésére alkalmas kiegészítőket, hanem az állóképességi termékeket éppen úgy, mint a rehabilitációt elősegítőket. Esetünkben ez egy öt-hat éves kapcsolat, és nem egyirányú, mert kíváncsiak a véleményemre, tapasztalataimmal részt veszek a termékfejlesztésben. Táplálék-kiegészítő fronton számomra az idei évnek két igazán nagy meglepetése volt. Az egyik az Endurance termékcsalád egyedülálló sókapszulája. Én korábban minden versenyem végére begörcsöltem, hiszen öt-hat számról beszélünk, amelynek lebonyolítása órákon keresztül tart. Idén jött ki a cég Multi Salt névre hallgató sókapszulája, aminek lelkes híve lettem, mert életemben először nem görcsöltem be. A másik hasonló élmény ebben az évben a magas fehérjetartalommal bíró, de hozzáadott cukor és tartósítószer nélkül készített Protein Gusto funkcionális élelmiszer termékcsalád, ami a reggeli étkezéseimben hozott minőségi változást. A sztereotípiákkal ellentétben vannak olyan erősemberek, akik a napjukat nem két grillcsirke elfogyasztásával kezdik. Én is közéjük tartozom. Nem vagyok olyan nagy evő, a reggelivel pedig világ életemben hadilábon álltam. Eddig, mert most végre megtaláltam a nekem való megoldást.”

Nagy Ákos tizenhat évvel ezelőtt tagja volt az olimpiára készülő magyar válogatottnak, Sidney-ben azonban nem állhatott pódiumra. Miként azt követően sem.

„Kétezerben olimpiai kerettag voltam, Sydney előtt egy vk-versenyen csak a későbbi olimpiai bajnok tudott megverni. Itthon a szakvezetés azonban nem szavazott bizalmat a feltörekvő fiatalnak. Inkább jó barátomat, Stark Tibit vitte ki a harmadik olimpiájára. Pedig akkor már nagyon közel voltam az ő eredményeihez. De úgy voltak vele: fiatal vagyok, ráérek, majd eljön az én időm. Hát, nem jött el. Kicsit megtört az addigi lelkesedésem, a 2001-es vállműtétemet követően lényegében abbahagytam a profi szintű súlyemelést. Pedig még itthon is jó erős mezőny tagja lehettem. Szorongattuk egymást rendesen, négyen tudtunk négyszáz kilogramm fölötti összetett eredményt. Most egyetlen egy ilyen súlyemelő van Magyarországon.”

Talán a mostani, az élsportra jutó kiemelt anyagi támogatás mellett lett volna ideje és lehetősége, hogy igazán kifussa magát.

„Talán igen, de inkább nem. Nem érzem úgy, hogy sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha mondjuk Rio előtt élek át hasonlót. Athénra talán még így is odaérhettem volna, de ismerve az ott történteket, olyan nagyon nem hiányzik, hogy abból magyar súlyemelőként kimaradtam. Én személy szerint nem bántam meg, hogy a sportkarrier mellett párhuzamosan elkezdtem építeni a civil életemet, és amikor olyan helyzetbe kerültem, akkor váltottam. Azzal mindig tisztában voltam, hiszen úgy nőttem fel, hogy súlyemelőként a sportból nem tudok majd megélni és egzisztenciát teremteni magamnak. Biztosítási ügynökként kezdtem dolgozni, majd a főiskola elvégzését követően a bankszférába kerültem. Idővel aztán visszataláltam a gyökerekhez, most ismét a biztosítási szférában vagyok.”

Közben azért a sporttól sem szakadt el: a súlyemelést népszerűsítendő tavaly megalapította a Veres Győző Súlyemelő Akadémiát.

„A sportág az athéni olimpia óta vegetál itthon, nem tudott talpra állni. És ahelyett, hogy belemennék mélyebb elemzésbe és kritikába, inkább megállapítom: úgy látszik, hogy ez így jó, mert érdemi változás azóta sem történt. A konditermek egyre nagyobb közönséget vonzanak, ennek köszönhetően a súlyok emelésének egyre nagyobb a respektje. Ebből viszont a magyar súlyemelés semmit sem profitál. Nem tudjuk meglovagolni ezt a népszerűséget, hovatovább ötszáz súlyemelőnk maradt, és ebbe minden korosztályt beleszámítottam. A szélmalomharcot értelmetlennek tartva inkább saját klubot alapítottam, és a magunk útját járjuk. A létszám folyamatosan változik, de nyolc-tíz ember mindig akad, aki rendszeresen jár. Abszolút szabadidős tevékenységet végeznek, semmi kényszer, de aki akar, az persze versenyezhet, mert minőségi képzést nyújtunk. Budapesten edzünk, de a versenyeken Tatabányát képviseljük. Van egy huszonnégy éves vak fiúnk, Matics Ádám, hasonlóról még csak nem is hallottam, pedig már benne vagyok a sportágban harminc éve. Kerestem, de nem találtam a szakirodalomban arra vonatkozó fejezetet, hogy egy vakot hogyan tanítsunk meg súlyt emelni. Nálunk ugye speciális mozgásra van szükség, aminek elsajátítása a másoláson alapul. Az edző megmutatja, a tanítvány megcsinálja. Ez így működik. De hogy működik, ha olyannak kell megmutatnom, aki ezt nem látja? Nem volt egyszerű, és óriási kitartásra volt szükség tőle, amíg kézzel szó szerint centiméterenként összeraktuk a mozgását. Most már versenyeken indul, és nagyon büszkék vagyunk rá.”

Névjegy
Nagy Ákos
súlyemelő
erősember versenyző
okl. sportmenedzser
a CrossFit TRAFó súlyemelés szakmai vezetője
BioTechUSA szponzorált versenyző
nagyakos.hu

Született: 1978. május 2.
Eredmények:
2x junior súlyemelő világbajnok
3x The Worlds Strongest Man versenyző

Social media kontaktok:
facebook.com/nagyakosstrongman
instagram.com/akosnagystrongman