Fotó: Balogh László
A FOTÓRA KATTINTVA KÉPGALÉRIA NYÍLIK!

 

 

 

A szegedi fedett uszoda évtizedeken át olyan volt, mint Columbo felesége: rengeteget beszéltek róla, csak éppen senki sem látta. Folyamatosan napirenden volt az építése, és folyamatosan el is halasztották, eközben a helyi vízilabdacsapat továbbra is méltatlan körülmények között, az 1978-as átadása óta lényegében változatlanul kinéző sátras uszodában pólózott – és nyert például LEN-kupát 2009-ben. A klub ráadásul később kénytelen volt Hódmezővásárhelyre vinni a Bajnokok Ligája-mérkőzéseit, mert bár kétségkívül megvolt a varázsa a sátras uszodának, ez azonban keveset nyomott a latban a nemzetközi hitelesítésnél.

A több évtizedes várakozás azonban véget ért.

Na, nem Columbo felesége bukkant fel, hanem Szegeden felépült végre a Tiszavirág Sportuszoda, amelyet Märcz Tamás, a férfiválogatott szövetségi kapitánya az ország egyik, ha nem a legszebb uszodájának nevezett. Miután bejártuk az impozáns létesítményt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy valóban nincs párja a komplexumnak, amely a nemzetközi összevetésben is megállja a helyét.

Csúcskategóriájú uszodát csúcskategóriájú mérkőzéssel illik átadni, tudta ezt a Magyar Vízilabda-szövetség is, amely magyar–szerb találkozóval avatta fel a létesítményt. Ugyan mindössze felkészülési mérkőzésről beszélhetünk, azért ez a két válogatott minden körülmények között presztízscsatát vív egymással. A két biztos olimpiai résztvevő csapat háromnapos közös gyakorlását zárta le a hivatalos mérkőzés, és valójában már negyedszer küzdöttek meg egymással a felek, csak az első hármat edzésnek könyvelték el.

Märcz Tamás beváltotta lapunknak tett ígéretét, miszerint egészen biztosan avat újoncot a szerbek ellen, ráadásul rögtön kettőt is avatott. A balkezes Burián Gergely és a center Sánta Dániel egyaránt góllal mutatkozott be a válogatottban, utóbbi ráadásul első szegediként játszott az új uszodában – azért egészen biztosan megkapja majd a zrikát klubjának ügyvezetőjétől, a háromszoros olimpiai bajnok Molnár Tamástól, amiért az ő egykori sapkaszámát viselte a debütálásakor…

Különböző okokból egyik csapat sem a legerősebb összeállításában játszott, különösen a mieink összeállítása volt felforgatott, miközben azért a szerbeknél jó néhány olimpiai bajnok ott volt a vízben. Az mindenesetre látszott, hogy a játékosok kemény munkával töltötték az elmúlt napokat, mindenki mozgott már frissebben is a medencében.

A szerbek lőtték az első gólt, majd a magyar válogatott átvette az irányítást, mindenesetre az ellenfél azért végig látótávolságon belül maradt. A mieink közül előbb a centerek, majd a balkezesek villogtak, Gyárfás Tamás különösen elemében volt. A magyar válogatott többször is vezetett három góllal, a harmadik negyed végére azonban a szerbek utolérték a mieinket.

Ebben volt némi szerepe annak, hogy a szünetben beállt a kapuba Braniszlav Mitrovics, aki egyrészt a szerbek jobbik kapusa, másrészt jobban is ismeri a magyar válogatott játékosait, hiszen évek óta az OB I-ben véd. Ha már itt tartunk: az ellenfél tizennégy fős meccskeretében tíz olyan játékos volt, aki valaha megfordult a magyar bajnokságban…

Közülük kettő, Milos Csuk és Andrija Prlainovics tett arról, hogy a szerbek kétgólos előnnyel forduljanak az utolsó négy percre. A magyar válogatott kissé elfogyott a végjátékra, és bár darált becsülettel, már nem voltak pontosak a megoldások, a különbség így tovább nőtt. Az utolsó pillanatban Manhercz Krisztián még lőtt egy üres kapus, egész pályás gólt, ezzel alakult ki a végeredmény.

A szerbek 13–10-re nyertek, de a sosem látott összeállításban pólózó magyar válogatott három negyeden át kitűnően tartotta magát, az eredménynél pedig sokkal fontosabb, hogy a csapat végigdolgozta a hetet – aztán remélhetőleg legközelebb már teljes létszámmal gyakorolhatnak és játszhatnak.

  Märcz Tamás: Jó mérkőzés volt

„Jó mérkőzés volt, aki nézte, szerintem nem csalódott. Szakmailag is lehet mire használni, mindkét csapat beleállt keményen. Jól kezdtünk, amire lehet számítani egy szerb csapat ellen, hogy nagyon kemény tempót diktál rögvest az elején, nem történt meg. Úgy érzem, fizikailag a végére bedaráltak minket. Úgy érzem, vannak még tartalékaink, akik nem voltak itt. Nem mintha nem lennék elégedett azokkal, akik ma a vízben voltak. Kicsit súlyban, erőben fölénk nőttek a szerbek, igyekeztünk ezt mozgással kompenzálni. Szerettem volna természetesen nyerni, egy picit több koncentrációval ez meg lehetett volna, de legalábbis sokkal közelebb lehetett volna a két csapat. Szerettük volna, hogy minél több csapat kerettagja itt lehessen, akik a peremén voltak a válogatottnak, azokról tapasztalatokat szerezzünk, hogy tudjuk őket használni, szükség esetén bevetni őket” – értékelte a meccset és egyúttal az edzőtábort is Märcz Tamás szövetségi kapitány. 

VÍZILABDA
FÉRFI VÁLOGATOTT

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–
SZERBIA 10–13  (6–4, 2–2, 1–3, 1–4)
Szeged, zárt kapuk mögött.
Vezette: Kun Gy., Putnikovics (szerb)
MAGYARORSZÁG:
Vogel Soma – MANHERCZ K. 3, Erdélyi, Sedlmayer, Mezei 1, Zalánki 1, Angyal. Csere: Sánta 1, Pohl, Burián 1, Pásztor M., GYÁRFÁS T. 3, Nagy Ádám. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
SZERBIA:
G. Pijetlovics – Sz. Mitrovics 1, PRLAINOVICS 3, Vucsinics 1, D. Pijetlovics 1, MILOS CSUK 2, F. Filipovics 1. Csere: B. MITROVICS (kapus), Randjelovics 1, Drasovics 2, Velkics, Dedovics 1, Sz. Rasovics, Szubotics. Szövetségi kapitány: Dejan Szavics
Gól – emberelőnyből:
12/5, ill. 7/3
Gól – ötméteresből:
1/0, ill. 1/1
Kipontozódott:
Angyal (25. p.), Drasovics (30. p.)