A tusnádfürdői Buzánszky Jenő Sportteraszon, a Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Sport közös sátrában arésztvevők – Gór-Nagy Miklós világbajnok vízilabdázó,Magyarország korábbi New York-i külgazdasági attaséja,a Magyar Vízilabda-szövetség sportszakmai vezetője, Tromler Miklós LEN-kupa-győztes, korábbi francia és marokkói bajnok pólós, hazánk marokkói nagykövete, valamint Ballai Attila, a Nemzeti Sport lapigazgatója – arról beszélgettek Őri B. Péterrel, lapunk szerkesztőjével, vajon tovább íródik-e a magyar pólósok évszázados hőskölteménye? Japánban éppen zajlik a férfi és női vb, s mindkét csapatunk negyeddöntős. A cél a párizsi kvalifikáció, ehhez döntőt kell vívni; az igazi diadal persze az aranyérem, az aranyérmek megszerzése lenne. Korábban három „hármas évben”, 1973-ban, 2003-banés 2013-bana férfiaknak ez már összejött...
Szóba került persze a minapi, amerikaiak elleni világkupabronzmeccs; a házigazda Egyesült Államok elleni (megnyert) találkozó utolsó 4.37 percét műhiba miatt újra kellett játszani, és a különös ráadás amerikai sikert hozott. E bosszantó emléket a keddi, magyar–amerikai vb-negyeddöntőben akár a maga javára is fordíthatja Varga Zsolt együttese. Téma volt a 26–21-es magyar sikert hozó, Japánnal vívott fukuokai női vb-találkozó is; erre az eredményre Gór-Nagy Miklós szerint nincs szakmaimagyarázat... Tromler Miklós megvédte a női szakágat, szerinte a csapatunk alighanem olyan mentalitással ugrott vízbe, hogy „legyen több a gombóc, mint kevesebb”, de ez még mindig jobb, mintha „fényévnyi”, 15–20 gól különbség van az ellenfelek között.
A moderátor arra is kíváncsi volt, miként került a két pólós a külügyi pályára. Tromler azt mondta, ez egy véletlen találkozás volt, s ha már „bekerült a külügy hálójába”, adott magának két próbaévet. A kísérlet bevált, s ma már Marokkóban képviseli hazánkat. Gór-Nagy Miklós tudatosan készült a sport utáni civil életre, és olyan pályát keresett, ahol továbbra is képviselheti hazánkat – írt egy motivációs levelet, amit Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszer örömmel fogadott. Noha New Yorkból hazatért, továbbra is miniszteri főtanácsadóként dolgozik, s a külügy, az MVLSZ, illetve az Eger összefogásában a minap juttattak el felszereléseket Ukrajnába.
Tromler Miklós röviden bemutatta Marokkó vízilabdaéletét. Arrafelé a sportág amatőr alapon működik, évente magyar segítséggel szerveznek egy tornát; idén 7 országból 11 csapat vett részt, női és férfi egyaránt. A férfibajnokság négy szereplővel zajlik, a magyar nagykövet felkérésre szállt be az egyik csapatba, és az egynapos „bajnoki rájátszásban” győzelemre vezette együttesét.
Ami a magyar szövetséget illeti, új vezetőség állt munkába, a cél a jelen gazdasági körülmények között az eddigi szint megtartása lesz. Gór-Nagy szerint „a vízilabda a sport dzsessze”, azaz magas a szakmai nívója, de kevesen értik, keveseket vonz, ezért a szövetség fontos feladata a bázis szélesítése. Fontos azonban, hogy az értékeket, a hagyományokat nem szabad félredobni, „nem a szabályváltoztatás a jövő útja”. Szerinte a pólónak jelenleg is 15 millió szurkolója van, ezt Ballai Attila kissé vitatta, ő úgy vélte, a kor követelményeihez igazítva kellene racionalizálni.