Vízilabda: új edzésmódszerrel és az olaszokkal készül a vb-re női válogatottunk

MINTHA DÉZSÁBÓL ÖNTÖTTÉK VOLNA, úgy szakadt az eső péntek délelőtt a Margitszigeten, ám szerencsére a reggeli villámok továbbálltak, így a szabad ég alatt készülhetett a magyar és az olasz női vízilabda-válogatott a vasárnapi egymás elleni mérkőzésre – no meg a júliusi olimpiai kvalifikációs világbajnokságra. Már az érkezésnek is megadták a módját a mieink, vadonatúj szponzorautókkal gurultak be a Hajós uszoda parkolójába, a járműveken természetesen vízilabdás piktogram virít.

„Bízom benne, hogy az emberelőnyös játék jobban megy, mint a parkolás” – jegyezte meg tréfásan Bíró Attila szövetségi kapitány, majd hozzátette, ezután nem lesz mentségük a késésre játékosoknak.

„Ne árulja el a lányoknak, de folyamatosan fokozzuk  a terhelést” – mondta a szakember, akiről köztudott, hogy nem vezényelt még két egyforma felkészülést a válogatottnak. Az elmúlt napokban is új módszert próbált ki, a kondi- és az úszóedzéseket vegyítve két csoportban dolgoztak pólósaink. Amint végeztek a tízperces úszásadaggal, Ágó Renáta erőnléti edző már várta őket a parton súlyzókkal és medicinlabdákkal, majd kezdődött minden elölről… Aligha ezt a szakaszát élvezik a legjobban a felkészülésnek a játékosok, mégsem panaszkodnak, elvégre pontosan tudják, a világbajnoki végjátékban aranyat érhet a jó erőnlét.

Az olaszokkal közös edzésen azért a labda is előkerült, annál is inkább, mert a csaknem egyórás gyakorlás után „kétkapuztak” a felek. A csapatkapitány Keszthelyi Rita kiváltságos bánásmódban részesült, Tóth László másodedző esernyője alatt húzhatta fel az úszósapkát, amíg Szilágyi Dorottya a közösségi felületekre készülő videó kedvéért balettmozdulatokat mutatott be a parton. Szokásukhoz híven szinkronban csobbantak a kerettagok, mielőtt elkezdték róni a hosszokat, majd következtek a lövőgyakorlatok, Neszmély Boglárkát és Magyari Aldát is megdolgoztatták a mezőnyjátékosok.
Utóbbinak olyan próbálkozást is kellett védenie, amelyet a másik kapura szántak (a kettőt egymás mögött kötötték ki), de látványos gólokból is akadt jó néhány – szívderítő volt, ahogy a szép megmozdulások után dicsérték egymást a lányok. A fórok megjátszása valóban jobban sikerült, mint a parkolás: rosszkéz- és kapásoldalon is hárman támadtak és ketten védekeztek, az akciók pedig többnyire úgy zárultak, hogy a szélső vagy a hátsó megtalálta labdával a centert.

Noha Bíró Attila már az edzés előtt leszögezte, hogy még az út elején járnak a mieink, olajozottan működött a gépezet, a szakmai stáb rövid instrukcióit annak rendje és módja szerint hajtották végre a játékosok. Rybanska Natasa rendkívül hatékony volt centerben, Dömsödi Dalma lövéseit mintha zsinóron húzták volna a hosszú felsőbe, Keszthelyi pedig nemes egyszerűséggel világklasszis, de ezt már jó ideje tudjuk.

„Ez a játék!” – hangzott el többször is a kapitánytól, márpedig ha ő meg volt elégedve a látottakkal, nekünk sem lehet okunk a panaszra. Biztosra vesszük, hogy válogatottunk nem fedte fel taktikai repertoárját az olaszok előtt, és várhatóan a vasárnap esti barátságos mérkőzésen sem teszi meg, amely a riválist ismerve csak a nevében lesz barátságos. Célkeresztben Fukuoka és az olimpiai kvótaszerzés, ám addig még történik egy s más válogatottunk háza táján, a világkupa Long Beach-i nyolcas döntőjére Anzión és Montrealon keresztül vezet az út.