Két olyan csapat szállt vízbe a berlini világkupa döntőjében, amely előzetesen nem tartozott a legesélyesebbek közé, de a megfiatalított magyar és a világversenyen harmadik helynél jobb pozícióban még nem végző ausztrál válogatott is teljesen megérdemelten jutott el a fináléig.
Elvis Fatovic együttese óriási meglepetésre a negyeddöntőben legyőzte a horvátokat, az elődöntőben pedig három napon belül másodszor is megtréfálta a házigazda németeket, így az ausztrálok történetük első nemzetközi kupadöntőjére készülhettek.
Märcz Tamás újjáépített csapata eközben mérkőzésről mérkőzésre egyre jobb teljesítményt nyújtott, az együttes folyamatosan magával vitte a pozitívumokat az előző napi mérkőzésből, a hibákat ugyanakkor kiküszöbölte. Az összeálló játék az elődöntőben, az olimpiai bajnok szerbek legyőzésével csúcsosodott ki. Persze azt a magyar válogatott minden tagja tudta: a torna legerősebb csapatának megverése akkor ér sokat igazán, ha utána sikerül megszerezni az aranyérmet is.
A magyar csapat a döntőre még egy szintet emelt a játékán, válogatottunk az első perctől az utolsóig rendkívül stabil védekezést mutatott be. Az ellenfél az első két negyedben mindössze két gólra volt képes, azt is csak emberelőnyből. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az emberhátrányos védekezés rosszul működött volna, csupán azt: akcióból esélye sem volt az ellenfélnek a gólszerzésre. Helyükön voltak a blokkok, a magyar csapat rengeteg labdát is szerzett, ráadásul Kardos Gergely ihletett formában védett.
Az egyaránt egy-egy góllal megnyert, óvatos támadójátékot hozó első két negyed után robbantott a válogatottunk, amely Manhercz Krisztián vezérletével hatgólos előnyt harcolt ki. Az egyre jobban elbizonytalanodó ausztrálok és a nem lazuló magyar koncentráció előrevetítette, hogy az utolsó negyedre már nem maradnak izgalmak. A válogatott szépen lehozta az utolsó nyolc percet is, a rendkívül magabiztosan, 10–4-re megnyert finálé után pedig boldogan ünnepelhetett a csapat valamennyi tagja, a szövetségi kapitánynak pedig még a vízbe dobást is sikerült elkerülnie.
A magyar válogatott 1979, 1995 és 1999 után negyedszer nyerte meg a világkupát, a tizenhárom fős, 24 év átlagéletkorú keret tagjainak – a 2013-ban világbajnoki címet nyert Bátori Bence kivételével – ez volt az első győzelme válogatott szinten. Mint ahogyan a csapatot másfél éve vezető Märcz Tamás is először ünnepelhetett aranyérmet a tavalyi világbajnoki második hely és az idei világliga-ezüst után.
A balul sikerült Európa-bajnokág után alighanem mindenki lelkének jót tett ez a siker.
VÉGEREDMÉNY
1. MAGYARORSZÁG (Bátori Bence, Manhercz Krisztián, Jansik Dávid, Jansik Szilárd, Kardos Gergely, Kovács Gergő, Mezei Tamás, Nagy Ádám, Német Toni, Pásztor Mátyás, Pohl Zoltán, Vogel Soma, Zalánki Gergő), 2. Ausztrália, 3. Szerbia, 4. Németország, 5. Horvátország, 6. Egyesült Államok, 7. Japán, 8. Dél-Afrika
KÜLÖNDÍJAK
Gólkirály: Gavril Szubotics (Szerbia). A legjobb kapus: Moritz Schenkel (Németország). A legjobb mezőnyjátékos: Aaron Younger (Ausztrália). A döntő legjobb játékosa: Kardos Gergely
FÉRFI VÍZILABDA VILÁGKUPA, BERLIN
DÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–AUSZRÁLIA 10–4 (2–1, 2–1, 4–0, 2–2)
Berlin. V: Margeta (szlovén), Sztavridisz (görög)
MAGYARORSZÁG: KARDOS – MANHERCZ K. 4, Pásztor 2, Jansik D., Német T., Kovács Gergő, ZALÁNKI 2. Csere: Jansik Sz., Mezei, BÁTORI 2, Pohl. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
AUSZTRÁLIA: Dennerley – G. Ford, Younger 1, B. Edwards, L. Edwards, Campbell, Howden. Csere: Kayes 1, Power 1, Hollis, A. Ford 1. Szövetségi kapitány: Elvis Fatovic
Gól – emberelőnyből: 4/4, ill. 11/3
Gól – kettős emberelőnyből: 2/0, ill. –
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. –
Kipontozódott: Pohl (26. p.), Jansik Sz. (29. p.)
MESTERMÉRLEG
Märcz Tamás: – Amikor a mérkőzés előtt odaléptem a beugráshoz, nagyon jó érzés fogott el. Úgy gondoltam, képesek lehetünk több góllal is nyerni, a fiúk pedig valóra váltották a megérzésemet. Végig koncentráltak voltunk, sikerült jól semlegesíteni az ellenfél meghatározó játékosait, sokat blokkoltunk és Kardos Gergő is remekül védett. A döntő helyzetekben hihetetlen magabiztosságot láttam a csapaton, érettnek tűnt a teljesítményünk. Ez volt a legjobb mérkőzésünk a tornán, de elmondható, hogy folyamatosan fejlődtünk a hat nap alatt. Nagyon örülök a győzelemnek, köszönöm mindenkinek, aki segített minket és szurkolt nekünk, ez igazán sokat jelentett.
A 7. HELYÉRT
Japán–Dél-Afrika 21–9 (4–1, 9–2, 4–3, 4–3)
AZ 5. HELYÉRT
Horvátország–Egyesült Államok 10–7 (1–0, 4–1, 3–2, 2–4)
A 3. HELYÉRT
Szerbia–Németország 15–9 (6–2, 3–2, 3–2, 3–3)